105 nap az intenzíven

Nagy küzdelemmel, de végül legyőzte a koronavírust a tatai Árpádházi Szent Erzsébet Kórház nővére, Nagy Gergelyné Hajnalka – írta meg a kemma.hu.

A Komárom-Esztergom megyei portál számolt be róla, hogy Nagy Gergelyné Hajnalkát, a tatai kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályának nővérét sokan ismerik Tatán, és falujában, Kocson is. Tavaly a Semmelweis-nap alkalmából kiemelkedő munkájáért jutalmat kapott, idén pedig a Mindennapok Hősei szavazáson, az egészségügyi dolgozók közül a második legtöbb szavazatot kapta. „Azt viszont eddig csak kevesen tudták róla, hogy a járvány első hullámában élet-halál küzdelmet folytatott a vírussal” – meséli a portál.

Az elmúlt hónapok küzdelmeiről nyíltan beszélt

„Kórházi dolgozóként többször szűrtek, eredményeim negatívak voltak. Végül május 18-án lettem lázas és köhögtem az éjszakai műszakomban, ezért a felettesem hazaküldött. A háziorvosnál telefonon jelentkeztem, aki elindította a folyamatokat. Járvány­ügyi eljárásban karantén, szűrés, majd antibiotikum kúra következett. A családom is karantén alá került. Nekik negatív lett a teszteredményük – mondta a nővér a  portálnak. „Elkezdtem fulladni, így május 26-án mentőt hívtunk. Először Székesfehérvárra, onnan pedig az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetbe kerültem pozitív teszteredménnyel. Innen indult a kálváriám. Az intenzív osztályra, majd lélegeztetőgépre kerültem. Az orvosok és az ápolók nagyon sokat dolgoztak a gyógyulásomért, az életem is veszélyben volt”.

A nővér elmeséli azt is, hogy később annyira rossz állapotban volt, hogy végül felhívták a családját, akiknek azért kellett bemenniük, mert úgy tűnt, nem éri meg a következő napot.„De túléltem és tovább küzdöttem. Végül lassan, de fordult a kocka, nagyon kis mértékben ugyan, de elkezdtem gyógyulni. A falumban összefogtak az emberek, többen is mentek irányított véradásra, hogy segítsenek nekem. Sokan aggódtak értem. Sok-sok jókívánságot, biztatást kaptunk – mondta a hölgy, aki összesen 105 napot töltött az intenzív osztályon.

„Nem lehetek eléggé hálás ezért”

Lélegeztetőgépre került, de olyan súlyos tüdőbetegsége volt, hogy a gép már nem volt elég. Ezért műtüdő-kezelést kapott, csak ezzel javult annyira a tüdeje, hogy 42 nap után visszatérhettek a gépi lélegeztetésre – magyarázza a portál.

Nagy Gergelyné Hajnalkát végül több mint két hónap után, a 68. napon ébresztették fel a mély altatásból. „Elmesélték, hogy miken mentem keresztül. Nehéz volt felfogni, megérteni, hogy pont engem ápol mindenki. Ez az én feladatom, nekem kell az embereken segíteni. Nehéz volt. El se tudom mondani milyen volt az ágyban mozdulatlanul feküdni, arra várni, hogy más segítsen. Nem lehetek eléggé hálás ezért.”

Nyitókép: Zantleitner Ingrid / 24 Óra