A turanizmus vagy turáni mozgalom központi elképzelése a turáni népek, országok kulturális, gazdasági és politikai együttműködése. A mozgalom magyarországi megalapítója Paikert Alajos volt az 1900-as évek elején. Később több neves magyar politikus és gondolkodó is vallotta a turáni elképzelést, köztük gr. Teleki Pál, Szemere György és Lechner Jenő is. A turanizmus fénykorát az 1930-as években élte, amikor felerősödött a kapcsolat több turáni országgal is, így pl. Törökországgal és Japánnal is. Az itthoni turáni mozgalomnak a német megszállás vetett véget, amikor jelentősen lecsökkent népszerűsége. Az eszme a szocializmus alatt „fasisztának” lett minősítve, ezzel végleg kitörölve a rendszerváltásig azt a közgondolkodásból.