Románia gazdasági diszkriminációval próbálja elsorvasztani a Székelyföldet – Dabis Attila a Mandinernek

Miről szól pontosan a Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezése?

Egészen röviden: azt szeretnénk elérni hogy Európa őshonos nemzeti közösségei – köztük a székelység – megőrizhessék saját identitásukat a saját szülőföldjükön. Ez ma nem magától értetődő. Sajnos ezek a közösségek különböző problémákkal szembesülnek, amik gátolják ezt. Az egyik ilyen a gazdasági természetű kihívások területe. Ebből Székelyföldnek sajnos viszonylag sok jutott a trianoni békediktátum óta elmúlt száz évben. A legújabb történelmi időszakban 

Nem arról van szó, hogy nyilvános üldözésnek, fizikai veszélynek lennének kitéve a székelyek, hanem arról, hogy mesterségesen különböző gazdaságpolitikai diszkriminációs eszközökön keresztül megpróbálják ezt a közösséget elgyengíteni, elsorvasztani.

A román állam, amely az uniós források felett diszponál kevesebb forrást biztosít a székelyföldi régió településeinek?

Igen. Látványosan kevesebb pénzt juttatnak Székelyföldnek, és ez sajnos meg is mutatkozik. Adatokkal egyértelműen bizonyítható, hogy amióta Románia csatlakozott az Európai Unióhoz folyamatosan szakadnak le a székely régiók a román többségű szomszédos Brassó-,  Fehér- és Szeben megyék a településeitől. Ezáltal pontosan ellentétes folyamatok valósulnak meg, mint amire az Európai Unió fejlesztési politikája való, hiszen ennek célja, hogy csökkentse a régió közti különbségeket. Románia viszont éppen hogy növeli ezeket, remélve, hogy az idő nekik dolgozik és előbb utóbb egyszerűen elvándorol innen a székelység.

Vitatott, hogy az európai polgári kezdeményezés mennyire használható civil eszköz, hiszen sok minden akadályozza a folyamatot, kezdve az európai Bizottság szubjektív mérlegelésé lehetőségeitől, a tagállami együttműködés nehézségeig. Így volt ez a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésénél is. Sikerült ugyan összegyűjteni az egymillió aláírást, de még nincs meg hét tagállamból a szükséges mennyiség.

Természetesen egyikünk sem gondolta, hogy ez egy könnyű falat lesz. Az Európai Unió úgy en bloc egy rendkívül nehéz lobbiközeg. Nekem az utóbbi tíz évben volt szerencsém nagyon sokat lobbizni a székelység érdekében. Ha az ENSZ-től elkezdve az Európa Tanácson keresztül az összes nemzetközi szervezetet összehasonlítom az Európai Unió És ezen azon belül is az Európai Bizottság az egyik legnehezebb terep. A Bizottság nagyon idegenkedik ettől a témától, nagyon nem szeretne ezzel foglalkozni, mert úgy gondolkodnak, hogy ha ők az őshonos nemzeti kisebbségekkel, az állam nélküli nemzetekkel foglalkoznak, akkor gyengítik az uniót. Ez persze nyilván nem igaz, de ha nem foglalkozunk ezekkel a megoldatlan problémákkal, az csak tetézi a bajt, hiszen ki tudja mikor és hogyan fognak majd a felszínre törni. Az EU-nak már most, a jelenlegi szerződések értelmében is kötelessége fenntartani az unió nyelvi és nemzetiségű sokszínűségét. Mégis, legnagyobb sajnálatunkra nem tesznek ezért semmit. A héten beszéltem ír nyelvvédő szervezetekkel, hihetetlen küzdelmet folytatnak azért, hogy meg tudják tartani az ír nyelvet, amely az emberiség közös kulturális örökségének része.

Vannak államok, amelyek az uniós forrásokból gazdasági diszkriminációt folytatnak. Ennek áldozatai a felvidéki magyarok és a székelyek is. De számtalan ilyen probléma van Európában, és azokat a közösségeket próbáltuk egy ernyő alá terelni, amelyek ez ellen szót akarnak emelni, Baszkföldtől Szilézián és Dél-Tirolon keresztül Flandriáig. Ezeknek a közösségeknek segíthet ez a kezdeményezés. 

Közös sajtótájékoztató a Dél-tiroli törvényhozó testületben a Dél-Tiroli Szabadságpárt képviselőivel

Itt egy jogszabály-javaslatról van szó. Mit tartalmaz pontosan ez a törvénytervezet?

A minimális elvárásunk a kezdeményezés sikere esetén létrehozandó törvénytől, hogy tiltsa el az egyes tagállamokat attól, hogy az uniós fejlesztési forrásokat kisebbségellenes politikai célokra használják. A legpozitívabb forgatókönyv megvalósulása esetén olyan törvény születhet, amely szerint az EU kiemelt figyelemmel kell kezelje ezeket a nemzeti régiókat. Ennek sok módja lehet, az egyik lehetséges és adekvát módja egy olyan finanszírozási mechanizmus, amely kifejezetten és célzottan közvetlenül e nemzeti régiók számára volna elérhető. Ez elehetőséget adna egy közösségnek, hogy saját kezükbe vegyék a gazdasági problémáik megoldását.  A szubszidiaritás működik! Ha a helyi közösségeknek megadjuk a döntési jogot, ők pontosan tudni fogják, hogy kell megoldani a problémáikat, hogy kell úgy felhasználni ezeket a forrásokat, hogy közben a saját térségük kulturális, nyelvi, nemzeti karaktere ne változzon. Nagyon leegyszerűsítve a kezdeményezésünk arról szól, hogy a gazdasági és a kulturális fejlődés együtt haladjon. az nem elfogadható, hogy egy gazdasági növekedés az adott térség sajátos etnikai, nyelvi, kulturális arculata kárára valósul meg. Pedig jelenleg ez történik szerte Európában.

A nemzeti régiók fogalma létezik egyáltalán jelenleg az uniós jogrendszerben?

Az egyik nagy eredménye ennek a folyamatnak amit elkezdtünk – ez nem fog megállni az aláírásgyűjtésnél, ez biztos, hiszen egy diskurzust akarunk a téma köré felépíteni Európában  – az, hogy ezt az új,

Ez önmagában is óriási eredmény, hiszen erre a terminológiára alapozva ezek a régiók további gazdasági és politikai követeléseket fogalmazhatnak meg. Tehetik mindezt közösen! Ezek a közösségek körülbelül az Európai Unió lakosságának tíz százalékát, nagyjából negyven-ötvenmillió főt tesznek ki. Ha ezek a közösségek összefognak, egy európai nagyhatalommá válhatnak. Ez az erő, a régiókat összekötő szolidaritás jelenleg lappang, mi pedig láthatóvá szeretnénk tenni ezzel a kezdeményezéssel. 

Annak apropóján beszélgetünk, hogy az Európai Bizottság engedélyezte az aláírásgyűjtés május elején lejárt határidejének fél évvel való meghosszabbítását. Hogyan sikerült ezt elérni, és milyen indokkal engedélyezték folytatást?

Sokat lobbiztunk ezért, mobilizáltuk a miénkkel párhuzamosan futó kezdeményezések szervezőit. Áprilisban azt kértük az EB-től, hogy a koronavírus járványra való tekintettel tovább gyűjthessük az aláírásokat. Fél évet kértünk, amit a bizottság engedélyezett is, a probléma csak az, hogy ezt a fél évet a kezdeményezések lejártától számítják, vagyis a rendelkezésünkre álló bruttó hat hónap valójában nettó három és fél. Az aláírásokat 2020 november 7-ig gyűjthetjük. Eddig kell elérnünk, hogy legalább még négy uniós tagállamból behozzuk a minimum számokat. Ez óriási munka, ami csak összefogással tud sikerülni. Ennek az összefogásnak az alapjait szerintem megteremtettük. Óriási élmény volt a kampány első hullámát megélni. azt, hogy pártállásra való tekintet nélkül minden politikai erő felsorakozott mellettünk, és ezt szemmel láthatóan az állampolgárok is honorálták. Így sikerült elérni azt a katarktikus eredményt, hogy amikor minden ellenünk dolgozott nagyon rövid idő alatt mégis össze tudtunk gyűjteni több mint 1,2 millió aláírást. Az idő most is ellenünk dolgozik és a járvány sem tűnt el. 

Hihetetlen sikert értek el, hiszen januárban még mindössze ötvenezer aláírás gyűlt össze, majd három hónap alatt sikerült összeszedni az egymilliót. 

Így van. Nagyon sokszor változott a szűkebb kampánycsapat összetétele, ami szintén nehezítette a dolgunkat. Remélem, hogy hasonló nehézségek már nem lesznek, mert ez csak akkor fog működni, ha mindenki félre tudja tenni az ellentéteket, és egy emberként dolgozunk ezért az ügyért. Attól függetlenül, hogy Magyarországról, Szlovákiából és Romániából bőven összegyűlt a minimum mennyiség, számítunk a magyar nemzetközösség aktív hozzájárulására, hiszen vannak diaszpóra közösségeink – például Svédországban, Németországban vagy Ausztriában, amelyek rengeteg aláírást hoztak. Ezekben az országokban még bőven fogunk dolgozni ezzel a kampánnyal.

Keressenek minket ötleteikkel, és mindenki hozzon magával még jó sok embert, és próbálja meggyőzni a külföldi barátait, ismerőseit, hogy támogassák a nemzeti régiók védelmét!

Aki szeretné aláírni, vagy csak hirdetni, reklámozni a kezdeményezést, hogyan és hol teheti ezt meg?

A járvány miatt a papíralapú gyűjtést le kellett fújnunk, ezért elsősorban az online térben gyűjtjük az aláírásokat. Az irdala.hu és a nemzetiregiok.eu oldalakon minden információ megtalálható, és a TÁMOGATOM! gombra kattintva alá tudja írni a kezdeményezést. Mindössze néhány személyes adatot kell ehhez megadni, de akinek fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, azokat megnyugtatom, ezeket az Európai Unió szervei kezelik. Nagy biztonságban őrzik őket, még mi, a kezdeményezők sem férünk hozzájuk. Az egész aláírás mindössze pár percet vesz igénybe. Ezt az oldalt pedig minden EU-s tagállam nyelvére át lehet állítani, ha valaki külföldi ismerősei között szeretné hirdetni a kezdeményezést. 

Eddig három tagállamból, Magyarországról, Romániából és Szlovákiából gyűlt össze a megfelelő mennyiségű aláírás, úgy tűnik ez a magyaroknak köszönhető. Ezek szerinte ez csak egy magyar ügy? Mely országokban élnek még olyan regionális közösségek, akik ezt az ügyet magukénak érezhetik?

Természetesen ez nem csak magyar ügy, hiszen az Európai Unió több országában vannak nemzeti régiók. Törekedni fogunk arra, hogy mindenkit megszólítsunk a saját nyelvén. Nagyon fontos, hogy olyan közösségekre, mint Spanyolországban a katalánok, vagy a baszkok nagyobb hangsúlyt fektetni, a de szűkebb pátriánkban, Horvátország és Szlovénia területén, vagy a Baltikumban is van még mit tenni, hogy felhúzzuk a számokat.

Az érdekeltek köre nagyon széles, de ez nagyon nehéz, mert nem egyszerű eljutni ezekhez a közösségekhez. főleg úgy, hogy mostanában minden a koronavírusról szólt. Spanyolországban Madrid mellet Katalóniában volt a legerősebb a járvány, ezért ott szinte lehetetlen volt egyéb témával bekerülni a nyilvánosságba. Ez a gátló tényező továbbra is fennáll, most pedig a sarkon túl már itt van a járvány második fordulója, szóval nem lesz ez egyszerű.

Alderdi Eguna, a Baszk autonóm régiót kormányzó Baszk Nemzeti Párt nagyszabású éves gyűlése 2019. szeptemberében Középen Ferencz Csaba az SZNT kommunikációs alelnöke, valamint Dabis Attila székely zászlóval a kezében.

Az sem mindegy, hogy milyen stratégiát választanak. Nem feltétlenül az a célravezető, ha azokra az országokra koncentrálnak, ahol a legnagyobb nemzeti kisebbségek vannak. Lehet, hogy nagy lélekszámú a katalán kisebbség, de Spanyolországból több mint hatvanezer aláírásra van szükség. ezzel szemben Észtországból elég négyezer-ötszáz szignót összegyűjteni. Milyen taktikával kampányolnak majd?

Ez így van. Mi is több szempontot fogunk mérlegelni: mekkora a küszöb, amit át kell ugrani, hány nemzeti régió, hány olyan potenciális közösség van az adott tagállamban, akik fogékonyak lehetnek a kezdeményezésre, és akár segítenek is az aláírásgyűjtésben, mennyire lehetséges bejutni az adott állam médiaterébe. Bízunk benne, hogy minden a legjobban alakul. A kiindulási alapunk nagyon erős, mert elmondhatjuk, hogy az első fordulóban a munka nagyobbik részét elvégeztük, és ennek fényében tudunk leülni a tárgyalóasztalhoz azokkal az érdekelt közösségekkel, akik kedvezményezettjei lennének a sikernek. Mi sosem tartoztunk a kishitűek közé. Nagyon sok érvet kifogást hallottam arról, hogy ezt az egészet miért nem lehet megcsinálni, miért nem sikerülhet. Hát,

Ha a közösség akarja, és tudja mobilizálni az erőforrásait ennek érdekében, akkor sikerülhet! Ez nem igazán egy „elit projekt”. Ez a kezdeményezés nem lehet sikeres, ha az érdekelt közösség nem aktivizálja magát és segíti a kampányt! Mi azt kérjük a magyar nemzetközösség tagjaitól, hogy kövessék továbbra is ezt a kezdeményezést, és aki, amit tud, tegyen hozzá a közös munkához!

Mint mindenhez, aminek az autonómiatörekvéshez köze van, a román állam ehhez az akcióhoz is – finoman szólva – negatívan áll hozzá. Miben nyilvánult ez meg eddig?

Az aláírásgyűjtésnek közvetve valóban van annyi köze az autonómiához, hogy valamilyen gazdasági önállóságot adhat a régióknak, ami tulajdonképpen a gazdasági autonómia előszobája. Hogy ez nem tetszik olyan államoknak, amelyek homogén nemzetépítésben gondolkodna, az egyértelmű. Sajnos sok ország van Európában, amelyik hosszú ideje erre rendezkedett be. Félnek a saját kisebbségeiktől. Mi, a Székely Nemzeti Tanács és a székelyek mindig békés és demokratikus úton harcoltunk a jogainkért, és az továbbra is így lesz. Látványos, hogy a román „mélyállam” nagyon sok ponton igyekszik  ellenlépéseket tenni, példát statuálni. Ilyen például, a Beke István és Szőcs Zoltán ellen indított szégyenteljes, konstruált kirakatper. Ez egyértelmű üzenet a közösség felé. Úgyanúgy, mint amikor állandó hatósági vegzálások érik a székelység legnagyobb, évente rendezett autonómiapárti tüntetését, a Székely Szabadság Napját. Lehet folytatni a sort például az én Romániából való kitiltásommal. Ezekkel folyamatosan megüzeni a hatalom, hogy mik a számára kellemetlen témák, ez pedig nekünk egy visszajelzés, hogy jól végezzük a munkánkat!

Önt két éve tiltották ki Romániából. Tavaly született meg az erről szóló elsőfokú bírósági döntés, ez azonban egészen mostanáig nem volt megindokolva. Mi szerepel a most megjelent indoklásban?

Több helyen is egészen elképesztő megállapításokat tartalmaz ez az indoklás. Ez egy politikai döntés, hiszen az én kisebbségi jogvédő tevékenységemben semmi olyan nincs, amit egy normális, demokratikus államnak ne kellene tudni elviselni. Én mindig tiszteletben tartottam a játékszabályokat! Ennek ellenére az indokolásban a Bukaresti Táblabíróság kifejti, hogy

Ennél többet nem tudok mondani, mert a vádat egy olyan titkosított dokumentumra alapozták, amibe nem tekinthettem bele. Az ügyvédem román belügyi dolgozók jelenlétében láthatta, de a tartalmát sem oszthatta meg velem. Szálka a szemükben az autonómiamozgalom, pláne, ha ezt valaki megfelelő módon tudja kivinni a nemzetközi térbe. Ennek szólt ez a kitiltás. A baj az, hogy ez természetesen jogellenes. Nem csak az európai joggal, hanem a Románia által elfogadott és ratifikált nemzetközi egyezményekkel – például a 1996-ban Magyarországgal kötött bilaterális szerződéssel – is ellentétes. Úgyhogy jogorvoslatért folyamodtam a Legfelső Bírósághoz. ez egy precedensértékű döntés lesz, hiszen a román állam a maga módján az anyaországi üzent ezzel a döntéssel, mégpedig azt, hogy „eddig és ne tovább a támogatással!”

Aláírásgyűjtő ívek átvétele Budapesten a Nemzeti Agrárkamara székhelyén. Balról jobbra: Csáky Csongor (elnök, Rákóczi-szövetség), Dabis Attila  Győrffy Balázs (elnök, NAK), Tárnok Balázs (alelnök, Rákóczi-szövetség)

Meddig fog elmenni? Ha kell, nemzetközi bíróság elé viszi az ügyet?

Igen. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nincsnek meg ahhoz e feltételek, hogy Romániában az ügyemet megfelelő pártatlansággal kezeljék. Ezen dolgozunk jelenleg a védőügyvédemmel. 

Mennyire befolyásolhatja bármilyen irányban az aláírásgyűjtést az ön kitiltási ügye?

Ez egy ideje már akadályozza a munkámat, hiszen nem tudok Erdélybe beutazni. Épp ezért a keresetlevélbe egy kártérítésre vonatkozó igényt is belevettünk. Ugyanakkor más oldalról nézve hihetetlenül megerősít a személyes elkötelezettségemben, és megerősíti a munkatársaimat is, hogy valószínűleg jó irányba haladok, ha ilyen a visszajelzés. Az egyik kedves kollégám viccesen azt jegyezte meg, hogy

Lehet, hogy ez a döntés kontraproduktív lesz, hiszen elképzelhető, hogy az embereket is megerősíti ez az ítélet abbéli hitükben, hogy fontos ez a kezdeményezés. Lehet, hogy ez a politikai lépés, amelynek ön áldozata egy olyan felkiáltójel lesz, amelynek felhívására még többen aláírják a kezdeményezést, mert látják, hogy a román állam a törvényekkel való visszaéléstől sem riad vissza az autonómiatörekvések akadályozása érdekében.

Ez így van. Románia ezzel olyan országokkal került egy klubba, amelyek egyáltalán nem demokratikusak. Vannak országok, például Srí Lanka vagy Kongó, amelyek jogvédőket szoktak kitiltani, de nem az a minta az Európai Unión belül. Pláne nem a huszonegyedik században. A mi ügyünknek azért használ ez, mert kiteszik az ablakba a bizonyítványukat. Románia elképesztő kreativitással hihetetlen diplomáciai erőket mozgósít azért, hogy a nemzetközi közösségen belül fenntartsa a látszatot, miszerint mintaszerűen megoldotta a kisebbségi kérdést. Ez nem is lehetne távolabb a valóságtól. A bukaresti bíróság az indokolásban még azt a teljesen nonszensz szöveget is leírta, hogy az autonómia támogatása rendben lenne, ha én román állampolgár lennék, de magyarként ezt nem tehetem meg, mert akkor az már a belügyeikbe való beavatkozás. ezért zöldfülű joghallgatókat kicsapnának az egyetemről, ha ilyet leírnának. Eszerint minden zöld aktivistát ki kellene tiltani Romániából, aki tiltakozott a verespataki ciános bányaberuházás ellen, mert élni mert azzal a jogával, hogy szabad és demokratikus keretek között kinyilvánítsa a véleményét.

Az alábbi interjú a Mandiner podcast július 28-i adásának szerkesztett leirata. A képeket Dabis Attila bocsájtotta rendelkezésünkre.