„Az apákat emelték ki először a családokból!” – MANDINER PODCAST

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az itt kommentelő emberek közül hányan és kik hallgatták végig az adást.

Az ilyen negatív dolgokat tartalmazó, erősen túlzó, és túláltalánosító mondatokból, mint ez is: "Kiveszett a társadalomból a tudat, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az apák" - semmi jó nem származik. Egyik ismerősöm azt mondta, ő legszívesebben egy stadionban összeeresztené a női és a férfi jogvédő szervezeteket, és megnézné, ahogy lemeccselik. No, de komolyan. A férfiak és nők nem egymás ellen, hanem egymásért kell, hogy legyenek. A magam részéről szeretném, ha az anyák és az apák nem egymásra licitálva, egymással versengve, önös érdekeik szem előtt tartásával, saját maguk fontosságának hangsúlyozásával nevelnék a gyermekeiket, hanem egymással békében, egymást segítve, egymásért dolgozva. Szerencsére vannak, akiknek sikerül szépen megoldani a házas élet kérdéseit, és egymással karöltve, alapvetően békességben nevelik gyermekeiket.

A romlás már a múlt század elején megkezdődött, nálunk az ötvenes években vették célpontba a családot. A felszabadított nőket rabszolgaként bevonták a termelésbe. Olyan generációk nőttek fel, ahol a férfiak spermadonornak és nem apának, nem családfőnek kellenek. Ha valaki valamely üzletközpontban péntzárosnő, az élethivatás, önmagát valósítja meg, ha otthon családanya, az az undorító, szőrös, állandóan szexelő, a két közösülés között pedig alkoholista és meccsetnéző férfi rabszolgája. Egyre több a frusztrált, lelkibetegségekkel küzdő férfi és egyre több az abnormális, macho nő. A szülés számukra karbon lábnyom és CO2 kibocsájtás, férfi (?) parnereik száma, mint csillag az égen, terjednek a szexuális úton átvitt fertőzések, a társadalom beteg. Drasztikusan csökken a gyermeklétszám, a társadalom képtelen létszámát megújítani. Érdemes körülnézni olyan muzulmán országokban, mint Azerbajdzsán, Törökország. A társadalom többsége fiatal, óriási jövővel. A sétáló párok férfiból és nőből állnak, legalább 3-4 gyermeket vezetnek. A házasság előtti nemi élet - még a sajánálatosan beszivárgó nyugati hedonizmus ellenére - is kevésbé preferált. Legtöbb lány igyekszik megvárni leendő férjét, a gyermekek fontantatását és születését áldásnak tartják, a válást engedik, de nem reklámozzák. A rokoni kapcsolatok erősek, ezek sokszor egymást erősítik, támogatják... Nem véletlen a németországi helyzet, ahol schauble maga vallotta be, hogy a fiatal migráns férfiakat a német nők fedezésére, a népfrissítésre hozták be.

A férfi a cselekvés által lesz férfi, míg a nő akkor a legerősebb, amikor cselekvésre ösztönzi a férfit. A nőket hozzászoktatták a sírás-ríváshoz, most követeljük magunknak ugyanezt a "privilégiumot"? A férfi nem egy társadalmi csoport, az apa sem (a nő sem). Ne menjünk bele ebbe az identity politics-játékba, mert meddővé tesz. Mint férfi, mint apa. Férfiként légy azzá, ami vagy, és megtalálnak a nők, az anyaságot igénylő nők pláne.