A szurkolók nem nácik, a cigányok nem bűnözők

Két héttel ezelőtt péntek hajnalban, Budapest szívében egy elállatiasodott horda brutálisan lemészárolt két fiatalt. A bűncselekmény azért is sokkolta a közvéleményt, mert egy olyan belvárosi placcon történt, ahol normális időkben még a lökdösődés is elképzelhetetlen a koktélpusztító külföldiek és a feltörekvő hazai partyarcok között.

Az áldozatok történetesen szervezett futballszurkolói csoportok, egy szubkultúra tagjai voltak. A gyilkosság után egy héttel így teljesen természetes, hogy futballszurkolói csoportok szerveztek megemlékezést a gyilkosság helyszínére. Az újpesti ultrákkal együtt vonultak ferencvárosiak, kispestiek, angyalföldiek, diósgyőriek – és persze sokan, akiknek semmi közük a focihoz, csak ismerték a két srácot, vagy egyszerűen megrendítette őket a tragédia.

A szurkolói csoportokban vannak nácik, vannak – sajnos nem kevesen – szélsőjobbosok, és felhangoznak – sajnos nem ritkán – rasszista rigmusok. Ahogyan azonban az összes megemlékezőt sem lehet azonosítani az ultrákkal, a szurkolói csoportokat sem lehet lenácizni. A Vasas-tábort elég jól ismerem: egyetlen náci sincsen közöttük. Jó volna takarékoskodni a jelzőkkel, mert előbb-utóbb elfogynak a szavaink.