Javaslatok és megjegyzések az uniós intézmények felelősségéről

„Charles Michel, az Európai Tanács elnöke részére

NYÍLT LEVÉL. Tisztelt Elnök Úr! Válság az EU-ban: javaslatok és megjegyzések az uniós intézmények felelősségéről az alábbi javaslatunkat ajánljuk Tisztelt Elnök Úr szíves figyelmébe.

Az elmúlt hetek bizonyították a nemzetállamiság erejét Európában, amiként azt is, hogy az egyes tagországok – sajnos – legalább az elvárható EU-intézményi együttműködést sem biztos, hogy megkapják súlyos összeurópai válsághelyzetek idején, amiként bizonyos esetekben az egyes EU-szervek mulasztásai, késlekedésének felelőssége is fölvethető a nemzetek vagy EU- polgárok részéről.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke április közepén lényegében elismerte, hogy a közösség intézményei is részben felelősséget viselnek az európai járványhelyzet súlyosabbra fordulásáért. A bizottsági elnök ugyanis az Európai Parlament plenáris ülésén, bocsánatot kért a koronavírus-járvány által leginkább sújtott uniós tagállamtól, Olaszországtól, és kijelentette az EU kapcsán: »túl sokan nem voltak ott időben«, nem kaptak tőlük segítőkezet, éppen ezért tanulniuk kell a hibáikból.
A Bizottság német elnöke persze igyekezett gyorsan hozzátenni, hogy elég a populistákból, elég a nacionalizmusból – vagyis a hibák, mulasztások részleges elismerése mellett igyekezett megfelelni a globális mainstream főideológusai által támasztott elvárásoknak.

Amiként az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága (LIBE) sem a rendkívüli helyzet mielőbbi rendezésében tűnik érdekeltnek, hanem ehelyett politikai támadások révén próbálja rossz színben feltüntetni egyes tagállamok járványügyi intézkedéseit. Sajnos ezt tanúsítja a LIBE elnökének, a szocialista Fernando López Aguilarnak a szakbizottság nevében március végén közzétett, a koronavírus-járvány miatt tervezett intézkedések miatt Magyarországot elítélő nyilatkozata is.

A LIBE az elmúlt években számos alkalommal megtehette azt komolyabb következmények nélkül, hogy nemzetállamok alkotmányos becsületébe, szuverenitási kérdéseibe szóljon bele, jogi-szakmainak álcázott politikai és ideológiai döntések megszavazásával. Miközben a LIBE saját döntéseit adott esetben a Parlament balliberális – és számos esetben csupán névlegesen konzervatívnak számító baloldali – képviselőinek szentesítő szavazattöbbségével legitimáltnak érezheti, a nemzetállamok nem tudnak hatékonyan fellépni az ilyen támadásokkal szemben.
Vannak szakmailag megalapozott álláspontok is az EU atipikus jogi aktusairól – eszerint például egy-egy tanácsi következtetés vagy bizottsági ajánlás is ennek minősülhet, ennek alapján pedig akár egy LIBE-ben megszavazott állásfoglalás, különjelentés is tekinthető ilyennek.

Az például különösen érdekes, hogy az Európai Bizottság munkáját segítő tanácsadó szerv, a Bizottság Jogi Szolgálatának döntéseit meg lehet vizsgálni az Európai Bíróság előtt, ugyanakkor egy uniós tagállamnak bizonyos szakbizottsági döntések esetén nincsen akár az alapító szerződésekben explicit módon kimondott joga olyan fajsúlyos EP-bizottsági állásfoglalások Bíróság előtti megtámadására, amelyek az adott uniós tagállamra nézve tesznek súlyos megállapításokat egy másik EU-s intézmény felé. Éppen azért javasoljuk, hogy ez a jog az EU elsődleges jogforrásainak szintjén legyen deklarálva.

Továbbá azt is kezdeményezzük, hogy az uniós alapszerződésben úgy módosítsák a Tanács (a Miniszterek Tanácsa) hatáskörét, hogy az adott szakterületre specializált EP-szakbizottság által hozott, ámde politikailag elfogultnak talált döntések és jelentések nyomán az EP-képviselők egyötödének javaslatára a Miniszterek Tanácsa adott területen illetékes tagállami miniszterei – a Tanács tagjainak többségével eljárva – visszahívhassák az adott jelentést vagy döntést előkészítő szakbizottsági tagokat. Ez az eljárásmód egyszerre érvényesíthetné a szakmaiság, a demokratikus döntéshozatal és a nemzetállami érdekérvényesítés lehetőségének biztosítását.

Mi, a szellemi honvédők nemzeti érdekvédelem szempontjából sem tekinthetjük mellékesnek azt a lehetőséget, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 226. cikke szerint az Európai Parlament, tagjai egynegyedének kérelmére, ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel az uniós jog végrehajtása során felmerülő jogsértések vagy hivatali visszásságok, mulasztások kivizsgálására.

Ami pedig az Európai Bizottságot illeti, az Európai Unió e meghatározó intézményét alapvető felelősség terheli a geoközösség területén fölmerült, illetve tagállami szinten is jelentkező nemzetközi krízisek hatékony kezelésének elősegítése, illetve a nemzeti tagállamok közötti hatékony válság-együttműködés biztosítása terén. A Bizottság 33 főigazgatóságból álló Főtitkársága »működteti« az Uniót – itt dolgozzák ki, valamint innen irányítják és hajtják végre az uniós szakpolitikákat, jogszabályokat és finanszírozásokat.

Nyomatékosítsuk a tényt: az Európai Bizottság szerepének súlyát jól jelzi, hogy a Bizottság az EUMSZ. 234. cikke értelmében kollektív felelősséggel tartozik az Európai Parlamentnek, tehát az uniós polgárok népképviseleti intézményének. Sőt, a Parlament bizalmatlansági indítványt is elfogadhat a Bizottsággal szemben, s ilyen esetben a bizottsági tagoknak testületileg le kell mondaniuk. 

Ez úgy történhet, hogy az összes parlamenti képviselő egytizede bizalmatlansági indítványt nyújthat be a Parlament elnökének a Bizottsággal szemben. Ha a megelőző két hónapban már szavaztak bizalmatlansági indítványról, akkor újabbat csak legalább az összes EP-képviselő minimum egyötöde terjeszthet elő. Az említett 234. cikknek megfelelően a bizalmatlansági indítvány elfogadásához a leadott szavazatok kétharmada – és egyben az összes képviselő többségének szavazata – szükséges.

Az Európai Bizottság lemondatásának lehetőségét, a bizalmatlansági intézményét már a Római Szerződés 201. cikke tartalmazta.
Érdekes fonákja a brüsszeli demokrácia történetének, hogy a 2001-ben megszületett nizzai szerződés lehetővé tette, hogy a Bizottság elnöke egy tagot (uniós biztost) a bizottsági tagok többségének támogatásával lemondathasson. Azonban ez a szabályozás úgy változott, hogy ma már az Európai Parlament csak az egész Bizottságot tudná lemondatni, ami nyilvánvalóan nehezíti az EU-s csúcsvezetők elszámoltatását. Bár hosszan folytak a viták arról a demokratikus lehetőségről, hogy a polgárokat képviselő EP akár egy-egy EU-biztost is lemondathasson, végül győzött a stabilitással érvelő brüsszeli hatalmi akarat.  

Fentiek fényében azt a káros folyamatot, amely az elmúlt 15-20 évben az uniós intézményi demokrácia fokozatos fellazulásához, majd kiüresedéséhez vezetett, a nemzetek Európa eszméjének talaján állva szükségesnek látjuk visszafordítani, és a megtett javaslatokkal egy felelős és cselekvő, az EU-t konstruáló nemzetek polgáraiért elkötelezettséget mutató integrációs közösséget kívánunk szellemiségében újjáteremteni.

Budapest, 2020. április 29.

Tisztelettel: A CÖF-CÖKA vezetősége”

(MTI-OS)