A magyar veszélyhelyzet természetéről

„Az új törvény – a »koronavírus-törvény« – igen egyértelmű. Lényegében felhatalmazza a kormányt, hogy a járvány végéig rendeletekkel kormányozzon. De nem függeszti fel az alkotmányt, sem a parlamentet, ahogy egyesek sugallták, és nem függeszti fel az Alkotmánybíróság működését sem, ahogy a bíróságok is tovább működnek.

Valójában a törvény nem pusztán alkotmányos, hanem az ország alkotmánya (hivatalos nevén Alaptörvény) által felsorolt vészhelyzetek közül a legenyhébb. S míg ugyan valóban nincs a felhatalmazásnak konkrét végdátuma, a parlament bármikor megszavazhatja a felhatalmazás végét. A járványtól függűen a várakozások szerint a veszélyhelyzet talán júniusban érhet véget (a legpesszimistább forgatókönyvek szerint augusztusban). (…)

Habár a veszélyhelyzet kihirdetése ijesztően hathat, az nem precedens nélküli világválságok idején. Ráadásul számos kormány – Macron, Merkel, Boris Johnson – kormányoz úgyszintén ilyen módon, rendeletek útján. Magyarország sem kivétel. 

Mindemellett megemlítendő, hogy a magyar kormány népszerűségi mutatói igen pozitívak. A magyarok meg vannak elégedve azzal, ahogy Orbán kormánya kezeli a helyzetet. Így aztán abszurd volna, ha a kormány azt csinálná, amit a kritikusai állítanak: »diktatúrát« építene, vagy valami hasonlót. Tekintve a kormány támogatottságát, ennek semmi értelme nem lenne, Orbán és a Fidesz ilyen önkényes akciók nélkül is képes rá, hogy megnyerje a 2022-es választás (főleg, ha a járvány után sikeresen kezelik a gazdasági válságot).”