Azon múlik, hogy az a pár fertőzött mit csinál, hová megy, éppen sikerül-e diagnosztizálni, feltérképezni a kapcsolatait. Akkor lehet majd pontosabb előrejelzéseket tenni, amikor valamivel nagyobb lesz a regisztrált esetek száma, és a véletlenszerű történések úgy-ahogy kiegyenlítik egymást.
Nyugat-Európában – Németországban, Spanyolországban, Franciaországban – már nagyobb az esetszám. Ezekben az országokban mennyire lehet előre jelezni a történéseket?
Léteznek erre alkalmas módszerek. Az úgynevezett reprodukciós szám – amely nagyjából azt a tulajdonságot jeleníti meg, hogy egy fertőzött beteg átlagosan hány embernek adja át a fertőzést – változását napi szinten lehet követni, és ez kellő adatmennyiség esetén kirajzol egy trendet, amiből következtetünk, hogy a bevezetett intézkedések hatékonyak voltak-e. Ilyen módszerrel próbáljuk majd Magyarországon is a megfelelő védekezési módot megtalálni. Nagyon fontos, tudni azonban, hogy az esetszám akkor is nőni fog, ha egy ország mindent jól csinál. Mivel minden intézkedés hatása fáziskéséssel jelentkezik, azt a lappangási idő befolyásolja, hiszen akik inkubációs, tünetmentes fázisban vannak azok csak később jelennek majd meg a statisztikában fertőzöttként.
Magyarul, amikor úgy tűnik, hogy még semmi gond, akkor már lehet, hogy baj van, csak még nem tudjuk.
Ezért nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor, a járvány melyik fázisában a leghatékonyabb egy adott intézkedést – például egy egyetem bezárását – meghozni. Ilyen korlátozásokat az ember nyilván csak akkor vezet be, ha már muszáj, de van, hogy épp emiatt túl sokáig várnak velük. Csapdahelyzet, mert túl korán és túl későn sem jó hatású egy ilyen döntés.