Németh számára Scruton egy örök lázadó volt, ami miatt politikailag gyakran kitaszítottnak számított. Elmondta, hogy a filozófus öreg korára is mentálisan friss és fiatal maradt, mentes volt a progresszív liberális hatásoktól és a társadalmi elvárásoktól.
Lázadó volt, de nem anarchista
– hangsúlyozta. A konzervativizmusa nem a régi dolgokon való sírásból állt: egy élő, organikus közösséget vizionált és tett is érte. Sir Roger már a rendszerváltás előtt járt Közép-Kelet-Európában, például órákat tartott Csehszlovákiában, ahonnan 1985-ben ki is utasították. Mindvégig stabil maradt az identitásában a liberális tenger ellenére, amiben létezett és mozgott. Szüksége is volt erre, hiszen súlyos betegsége mellett politikailag is meghurcolták élete végén – zárta gondolatait.
Marek Matraszek kiemelte, hogy az 1970-es és a ’80-as években az intellektuális miliő megváltozott Nagy-Britanniában. Az 1968-as események hatása a felsőoktatást is elérte, az egyetemi oktatók a marxizmus, és a kommunizmus romantikus hatása alá kerültek – folytatta. Ezzel szemben Scruton 4-5 más akadémikussal együtt elkötelezett antikommunista volt. Intellektuális és anyagi támogatást is nyújtottak a közép-európai értelmiségnek. Magyarországon is tartott előadásokat, kapcsolatban állt a Fidesszel és az MDF-el is. Szeretette a „frontharcot”, Matraszek felidézte, hogy amikor először találkoztak Lengyelországban, Scruton első kérdése az volt, hogy ismer-e helyi antikommunistákat. Azért szerette ennyire Közép-Európát, mert a kommunista uralom mélyen megrendítette, a rendszer szembement mindennel, amit tisztelt az életben – jelentette ki. Gyűlölte, hogy megpróbálták eltörölni a szépséget a köztereken és a kultúrában egyaránt, illetve a tradíciók és a szabadság felszámolására irányuló törekvések is felháborították.
Emlékeztetni akarta Nyugat-Európát arra, hogy mi az igazán fontos,