Igazi dalos pacsirta lett Magyar Péter a kamerák kereszttüzében (VIDEÓ)
Aztán hátat fordított és elsétált.
Sir Roger Scrutonról emlékeztek meg magyar és lengyel konzervatív méltatói.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontja kerekasztal-beszélgetést szervezett Sir Roger Scruton emlékére. A beszélgetés első felében Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Sir Roger régi barátja, illetve Marek Matraszek, Scruton lengyel barátja és tanítványa taglalta a filozófus és Közép-Európa viszonyát. Az esemény második részében pedig Scruton és a kultúra kapcsolata volt a téma, Molnár Attila Károly, a Molnár Tamás Intézet vezetője és Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem tanára osztották meg a gondolataikat a hallgatósággal.
Az Eötvös József Kutatóközpont igazgatója, Török Bernát nyitotta meg a beszélgetést. Elmondta, hogy az ő generációjának magától értetődő, hogy páratlan lehetőségek között élnek: fejlett technológiai eszközök állnak a rendelkezésükre, utazási, tanulási alternatívák tömegéből választhatnak, idegen kultúrákat ismerhetnek meg, kultúrákon átívelő emberi kapcsolatokat alakíthatnak ki. Majd feltette a kérdést: létezik-e egy hely ebben a változásokkal teli világban, ahol az ember otthon tudja érezni magát akár fizikai, akár szellemi értelemben?
Ez a modern ember számára is alapvető érték, amelyet őriznünk kell – nyomatékosította.
A kerekasztal-beszélgetés indításaként levetítettek egy részletet Scruton és Hamza Yusuf, iszlám tudós beszélgetéséből, amelynek témája a konzervativizmus valódi jelentése volt. Ebben valós veszélyként felmerült, hogy a konzervativizmus lassan csak egy gazdasági dogmává válik, egy erkölcsiség vagy ideológia helyett. Továbbá a konzervativizmus és az intellektualitás viszonyát is megvitatták.
Scruton saját bevallása szerint az 1968-as párizsi események óta volt konzervatív. „Amikor körülnéztem az utcán, és láttam ezt a sok elvadult diákot, ahogy kővel dobálják a rendőröket, azt mondtam magamban: bármiben hisznek is, én az ellenkezőjét vallom.”
A videó után Németh Zsolt felsorolta, miben értett egyet a filozófussal: az otthon és a család védelmében, a migrációt illetően, majd hozzátette, hogy a Brexit kapcsán például különbözött a véleményük. Ennek ellenére tiszteletben tartotta Scruton álláspontját, hiszen úgy gondolta, hogy így óvhatja meg a hazáját, még ha a Brexit-pártiság miatt ki is nevették. Segített mélységében megérteni az otthon jelentését és rávilágított, hogy mennyire törékeny mindez – hangsúlyozta.
Németh számára Scruton egy örök lázadó volt, ami miatt politikailag gyakran kitaszítottnak számított. Elmondta, hogy a filozófus öreg korára is mentálisan friss és fiatal maradt, mentes volt a progresszív liberális hatásoktól és a társadalmi elvárásoktól.
– hangsúlyozta. A konzervativizmusa nem a régi dolgokon való sírásból állt: egy élő, organikus közösséget vizionált és tett is érte. Sir Roger már a rendszerváltás előtt járt Közép-Kelet-Európában, például órákat tartott Csehszlovákiában, ahonnan 1985-ben ki is utasították. Mindvégig stabil maradt az identitásában a liberális tenger ellenére, amiben létezett és mozgott. Szüksége is volt erre, hiszen súlyos betegsége mellett politikailag is meghurcolták élete végén – zárta gondolatait.
Marek Matraszek kiemelte, hogy az 1970-es és a ’80-as években az intellektuális miliő megváltozott Nagy-Britanniában. Az 1968-as események hatása a felsőoktatást is elérte, az egyetemi oktatók a marxizmus, és a kommunizmus romantikus hatása alá kerültek – folytatta. Ezzel szemben Scruton 4-5 más akadémikussal együtt elkötelezett antikommunista volt. Intellektuális és anyagi támogatást is nyújtottak a közép-európai értelmiségnek. Magyarországon is tartott előadásokat, kapcsolatban állt a Fidesszel és az MDF-el is. Szeretette a „frontharcot”, Matraszek felidézte, hogy amikor először találkoztak Lengyelországban, Scruton első kérdése az volt, hogy ismer-e helyi antikommunistákat. Azért szerette ennyire Közép-Európát, mert a kommunista uralom mélyen megrendítette, a rendszer szembement mindennel, amit tisztelt az életben – jelentette ki. Gyűlölte, hogy megpróbálták eltörölni a szépséget a köztereken és a kultúrában egyaránt, illetve a tradíciók és a szabadság felszámolására irányuló törekvések is felháborították.
számára a nemzeti és a vallásos identitás is ebbe a kategóriába tartozott. Élete végén sok igaztalan támadás érte, ezzel szemben a cseh (1998), lengyel (2019) és magyar (2019) kitüntetés sokat jelentett neki – állította.
A kultúra és a politika kapcsolatát illetően Balázs Zoltán kifejtette, hogy a kultúrát és a politikát minél messzebb kell tartani egymástól, de természetesen nincs kultúra politikai érdekek nélkül, léteznek politikai preferenciák, de nem a politika feladata, hogy tanítsa a kultúrát. Kijelentette, hogy kevésbé pesszimista, mint a konzervatívok nagy része: szerinte nem kell mindig megvédeni a szépséget, megvédi az magát. A szép érzést meg lehet sérteni, de elpusztítani nem lehet – foglalta össze.
Molnár Attila Károly szerint Sir Roger remélte, hogy Közép-Európában találja meg azt, amit kultúrának neveznek a mindennapokban, nem a magas kultúrát, hanem a tradíciót. A magyar kommunisták is arra építettek, ami már megvolt, a hagyományos európai kultúrára. Nem volt projektjük új kultúrát alkotni, talán ezért kedvelte Scruton Közép-Európát, és ez a fajta mindennapi kultúra halhatott ki a nyugaton, amit ő hiányolt – vélekedett. Ha az intézmények a mindennapjainkat is befolyásolják, akkor ebben az esetben nem lehet elválasztani a politikát a kultúrától. A konzervativizmusnak tisztáznia kell, hogy mi az, amit meg akar óvni. A kultúra politikai tartalommal bír, ezért is kell megőrizni – összegezte.
Balázs Zoltán hozzáfűzte, hogy ha a konzervatívok nem bíznak az emberekben, hogy mit szeretnének megőrizni, akkor nem biztos, hogy célt fognak érni.
– mondta.
A beszélgetés végén szóba került, Scruton személyes vallásossága is. Nem beszélt sokat a hitéről, nem tudhatjuk, hogy csak a valláshoz és az egyházhoz kötődött, vagy spirituális értelemben is hívő volt-e. Anglikánként a Wiltshire megyei Garsdon plébániához kötődött a leginkább, ahol orgonált. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit szeretne, ha a sírjára írnának miután meghalt. „Itt nyugszik a Garsdon plébánia orgonistája” – válaszolta.