A világunkat mindig az igenek viszik előre – Böjte Csaba a magyarság összefogásáról

Névai Gábor interjúja

Másfél évtizeddel ezelőtt eredménytelen népszavazást tartottak Magyarországon a kettős állampolgárságról. Behegedtek-e már azóta a külhoni magyarságnak akkor okozott sebek?

A gyerekeknek azt szoktam mondani, hogy aki biciklizés közben folyton hátratekint, az jó nagyot fog esni. Azért persze a tanulságot nem árt levonni.

„Igeneknek” tartom a befogadást, az életigenlést. Én több mint hatezer gyermekre mondtam igent, és ettől lelkileg csak gazdagabb lettem. 

Azért létezik még a kenyéririgység, és nem ritkán hallani, hogy a száz éve elszakított nemzetrészek „túl sokba kerülnek”.

Az anyaország GDP-jének 1%-át sem érik el a határon túli támogatások, egyébként pedig nézzük a mi példánkat! A nálunk nevelt hatezer gyermek közül négyezren végeztek, közülük közel ötszáz az anyaországban telepedett le, ott dolgozik, adózik, nevel gyermeket. Ez például lényeges hozzájárulás, akárhogy is nézzük, egy kisebb faluval felérő nép. Ha dolgozni akaró emberek jönnek Erdélyből, az is ajándék a munkaerőhiányos országnak. Ehhez még azt is hozzáteszem, hogy engem minden jótett jobbá tett. Meggyőződésem, hogy ha az anyaország magyarjai igent mondanak a határon túli testvéreikre, azáltal ők is gazdagabbak, és többek lesznek, nem pedig szegényebbek.

De miből alakulhatnak ki az „igenek”?

Eleve a józan észből! Ha egy pásztornak azt mondjuk, hogy száz helyett lehetne akár százötven juha, megkérdezné, hogy mennyit kellene fizetni érte. Ha ingyen kapná, boldog lenne tőle. Nem kell ezen sokat filozofálni, hanem meg kell nyitnunk a szívünket egymás előtt.

Ha egymásnak esünk, akkor viszont kő kövön nem marad. Jó lenne félretenni a sérelmeket, és közelebb kerülni egymáshoz kicsiben, nagyban, az egész Kárpát-medence tágas ege alatt is! Bármilyen nehéz is, el kell fogadni egymást, és ki kell mondani az igeneket. 

Hogyan telik az ön számára az advent?

Hívő embernek ez mindenképpen a bűnbánat ideje, Nem kell várnunk a másik bocsánatára, néha nekünk kell megtennünk az első lépést. Az is foglalkoztat, hogy

Miként tud önnek és közösségének segíteni az anyaországból az, aki szeretne? 

Minden jóakaratú segítségnek helye van, és néha a legegyszerűbb dolgok a leghasznosabbak. Aki például elviszi a gyerekeket tőlünk egy kirándulásra a Retyezátba, vagy egy élményfürdőbe, esetleg egy színielőadásra, nagy élményt szerez nekik. 

Alig két héttel karácsony előtt mit üzen a Mandiner olvasóinak?

Imáimban idén a bátorság kegyelmét kérem, Szeretném, ha a hit ereje, az emberiség iránti bizalom a szeretet és a megértés parancsának jegyében terjedne. Jó lenne, ha a hitet és bizalmat mindenki megélné.

Fotó: Földházi Árpád