A főpolgámestert ebben a térben kell elhelyezni, s három forgatókönyv áll előtte. Vagy Demszkyt követi, s az egyik pólus mellett kötelezi el magát, vagy Medgyessyt, s mindig az egyikkel zsarolja a másikat, amíg a két szék között a pad alá nem esik. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy a koalíción belüli szkanderezés Karácsony Gergelyre is negatívan hat. Harmadik lehetséges utat Göncz Árpád ihlette: a politikai tábor feletti lebegés, s a tábormédia imázskampánya tartozik ide. A váratlan győzelem óta mintha a főpolgármester se tudna választani a forgatókönyvek közül. Az látszik egyelőre csupán, hogy az operatív irányítástól tartózkodni fog. Számonkérhető ígéretei számonkéréséhez nem fűződik érdeke.
Meddig lesz fenntartható az ellenzéki választási egységfront? Megőrizhető ez az egység a normál működési szakasz alatt is?
„Oly távol vagy tőlem, s mégis közel” – ezek a dalszöveg-sorok juthatnak majd az ember eszébe a fővárosi koalíció működése során. Elhatárolódást, látszatvitát és baráti sajtón keresztül küldött üzenetet rengeteget láthatunk majd. Ezek azonban félrevezetők lesznek, ha nem megfelelő nézőpontból szemléljük az eseményeket. A következő évek magyar belpolitikájának kulcskérdése, hogy lesz-e együttműködés a balliberális pártok között, s ahogy már említettem, minden jel arra mutat, hogy lesz. A várható vitákat tehát nem terheli majd a szakítás ódiuma.
Céljuk a meglévő ellenzéki szavazók megnyerése,
a bizonytalanok csábítgatása lesz. Emlékezzünk: 1994-ben úgy lett alkotmányozó többsége az MSZP-SZDSZ kormánykoalíciónak, hogy egy látszólag vitában álló, antikommunista és posztkommunista párt fogott össze a választások után. Most úgy tűnik, újat már nem fog mutatni a magyar politika 2022-ig, csak az a kérdés, mennyire régi emlékeket idéz fel.