A székely autonómiatörekvés nem jelent fenyegetést Romániának – Izsák Balázs a Mandinernek

A Székely Nemzeti Tanácsot azzal a céllal alapították, hogy előmozdítsa a székelyföldi autonómia ügyét. Ön 2008 óta áll a Tanács élén. Hogyan értékeli az elmúlt évtizedek autonómia-harcát? Milyen eredményeket sikerült elérni?

Sikerült nemzetközi figyelmet irányítani Székelyföldre. Sikerült kiszakítani a székely autonómiatörekvést a kisebbségi jogok eléggé szövevényes kérdésköréből. Mi ugyanis nem vagyunk kisebbség, a székelyek többséget alkotnak szülőföldjükön, és ma már a világ is képes megérteni az etnoregionalizmust. Azt, ha egy adott terület és a rajta élő közösség közjogi elismerésre törekszik. Megerősítettük a székely közösségi tudatot, e nélkül sehol a világon nem jött létre működő területi autonómia. Így vált a székely zászló, a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott jelkép általánosan elfogadottá a világ magyarsága előtt. Sikernek tartjuk, hogy a Magyar Országgyűlés épületén két zászló hirdeti egyetlen nemzet törekvéseit: a magyar és a székely.

Mennyiben változott a román társadalom hozzáállása az autonómia-kérdéséhez?

A román társadalom tekintélyes része ma már elválasztja az autonómiatörekvést az irredentizmustól. A románok száz esztendeje tartó félelme, hogy Erdélyt elveszíthetik, kezdetben meghatározta a románság egészének viszonyulását az autonómiatörekvéshez. Ma már sokan tudják, hogy a székely autonómiatörekvés nem jelent fenyegetést Románia számára, de ez nem jelenti azt, hogy ezek mind föltétlenül hívei a székely autonómiatörekvésnek. A román közvélemény lassú változásához viszont egyéb veszélyforrások felismerése is hozzájárulhat.

Az elmúlt évtizedekben többször volt téma a román parlamentben a székely autonómia ügye. Változott az erről szóló vita hangneme?

A tavalyi év elején Székelyföld autonómiájának statútuma a parlament közigazgatási bizottságának, majd azt követően az Emberjogi Bizottságnak volt napirendjén. Meghívott vendégként vehettem részt Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőnek köszönhetően, de fontos volt, hogy a meghívást a két bizottság elnöke jóváhagyta. A Székely Nemzeti Tanács elnökeként érvelhettem ebben a két parlamenti bizottságban a kezdeményezés mellett. Erre korábban nem volt példa. A plénum előtt pedig Kulcsár-Terza József, a beterjesztő Tánczos Barna pedig a szenátusi RMDSZ-frakció, illetve Korodi Attila, a parlamenti RMDSZ-frakcióvezető érvelt a statútum mellett. Ez is előzmény nélküli. Sem a bizottságokban, sem a plénumban

elmaradtak a hangos, alpári kommentárok, amelyek korábban megszokottak voltak. Ne legyenek illúzióink, ez nem jelent lényeges változást a román politikai elit gondolkodásában. Csak megtanulják lassan, hogy milyen megnyilvánulásokkal ártanak az országnak és a román közhatóságoknak. Civilizálódik Románia, civilizálódik a román politikai élet, de csak a felszínen. 

Májusban indították útjára a Nemzeti régiók európai polgár kezdeményezést. Miről szól ez pontosan? Mennyiben jelent ez új megközelítést az eddigiekhez képest, amilyen például a Minority Safepack volt?

Ez a kezdeményezés a regionális önazonosságról szól. A sokszínű Európában nem csak a nemzetállamok hordozói és fenntartói a nemzeti kultúráknak, hanem olyan régiók is, amelyeket nyelvi, nemzeti, vallási, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a szomszédaiktól. Ilyen Erdélyben Székelyföld, Kalotaszeg, Partium, ilyen Felvidéken Csallóköz, de Katalóniát, Dél-Tirolt, Bretagne-t is ide sorolhatjuk. Ezek regionális identitása Európa sokszínűségének része. Úgy kell fejleszteni őket, hogy közben ezek a régiók őrizzék meg kulturális arculatukat.

szinte próbaként, hiszen a kisebbségi jogok nem tartoznak az Európai Bizottság jogalkotói hatáskörébe. Ehhez az Európai Unióról szóló szerződéseket kell módosítani.

Miért csak most tudott elindulni az aláírásgyűjtés?

A kezdeményezést 2013-ban terjesztettük a Bizottság elé, a Bizottság azonban a nyilvántartásba vételt elutasította azzal a hamis indoklással, hogy a javaslatunk nem tartozik a hatáskörébe. Ezzel szemben a kohéziós politika az unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik. Ezért támadtuk meg az elutasítást az Európai Törvényszéken. Kezdettől tudtuk, hogy igazunk van, és bíztunk abban, hogy valaki ezt az Európai Bíróságon is felismeri. Persze tartottunk attól is, hogy politikai döntés fog születni az ügyünkben. Végül nem így történt. Egy hatéves jogi küzdelem után, 2019. május 7-én a Bizottság a kezdeményezésünket nyilvántartásba vette.  

Egy európai polgári kezdeményezés sikerességéhez hét tagállamban kell megfelelő mennyiségű aláírást összegyűjteni – kik lehetnek ebben a főbb szövetségesek?

Számoljunk: három európai tagállamban biztosan teljesül a kötelező küszöb, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. Még kell négy állam. Szövetségeseink vannak Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában. Ahhoz viszont, hogy biztosra menjünk, több államot kell megcélozni. Bulgáriára is számítunk, Szlovéniára, Horvátországra, Svédországra, Franciaországra, Németországra és a Balti-államokra. Ezekben az országokban

vagy olyan rétegeit a társadalomnak, akik erre fogékonyak.

Tusványoson Szili Katalin többek között az ön jelenlétében jelentette be, hogy az erdélyi magyar pártok közös cselekvési tervet dolgoznak ki a következő két év együttműködéséről. Mennyiben jelent ez előrelépést? Mit vár az együttműködéstől?

Rendkívül fontos volt elvi kérdéseket tisztázni. Tudja-e az erdélyi magyar nemzeti közösség, tudják-e a székelyek, hogy mit akarnak? A magyar pártok 2018. január 8-án kiadott közös nyilatkozatára úgy lehet tekinteni, mint egy egységes elvi alapra az autonómiaküzdelemben. Az alapot letettük. Hogy mit építünk rá, a jövő kihívása.

Mégis, milyen konkrét eredményt vár a pártok együttműködésétől?

A politikai pártok az erdélyi magyar társadalomban is versenyben állnak egymással. Ez a versenyhelyzet nem fog megszűnni. Ugyanakkor második alkalommal érjük el, hogy a közösség egészét érintő nemzeti ügyben közösen lépjenek fel. Ezt különben elértük Magyarországon is, hiszen a székelyek nagy menetelésénél a Nemzeti Összetartozás Bizottságában a parlamenti pártok egységesen kiálltak a székely törekvés mellett. Hasonlót várunk a nemzeti régiók polgári kezdeményezés ügyében is. 

Novemberben esedékes a romániai elnökválasztás. Ön szerint melyik jelölt megválasztása jelenti a legjobb forgatókönyvet a magyar kisebbség és az autonómia ügyét tekintve?

Ez a legnehezebb kérdés, és nem csak azért, mert a Székely Nemzeti Tanács ebben a kérdésben nem illetékes. Persze van magánvéleményem Románia eddigi elnökeiről, és ez a vélemény rossz. Még Klaus Werner Johannis, akitől többet vártunk és többet várt az egész ország, lebontotta a róla évekkel korábban kialakult képet. A Romániai Német Demokrata Fórum volt elnöke eltávolodott saját szervezetétől, tevékenységében nem lehet felismerni, hogy Romániának erdélyi, szász származású elnöke van. Létezik egy kimondatlan állami doktrína a száz éves Romániában:

Ennek a kimondatlan, de mindenki által ismert doktrínának kell megfelelnie bárkinek, aki Románia elnöke akar lenni.