És végül Európa, amely esetében Lányi szerint a létforrásainak megmentése kellene, hogy a közbeszéd elsődleges tárgya legyen. A filozófus szerint nem véletlen, hogy
a meghatározó európai pártok (szocialista, konzervativ, liberális), már alig különböztethetők meg egymástól.
„Hiszen mindegyik görcsösen a fenntartható gazdasági növekedés, fenntartható fogyasztás és pazarlás, a maximális hatékonyság és a technológiai haladás mellett kötelezi el magát, majd elmondatja a tüntető diákokkal, hogy legyenek környezettudatosak!”
Lányi úgy véli, szembe kell nézni azzal, hogy a rendszer megváltoztatásában a politikai, gazdasági és kulturális elit tagjai a legkevésbé érdekeltek. Azonban a közbeszédben az ő fenntartható megoldásuk fog egyre több hangot kapni, ezzel szembe kell nézni:
azt fogják mondani, hogy ők az igazi zöldek.
Hogy mi a megoldás? Elsősorban a technológiai haladás maga. „A következményeket – amelyek a technológiai fejlődés következményei –, majd még több és még jobb technológiával fogják megoldani. Én is úgy gondolom, hogy egy zöld technológiai forradalom küszöbén állunk, amely felváltja ezeket a nagy léptékű, tömeges hatástechnológiákat, gazdasági értelemben kevésbe hatékony, környezethez rugalmas technológiákra” – fogalmazott Lányi András.
Kitért arra is, hogy szerinte a legcinikusabb megoldási javaslat a tudatos fogyasztás. „Ez a legnagyobb hazugság! Hazugság, amely ebbe a moralizálásba fojtja azt a tényt, hogy semmilyen rendszerben – de különösen a piaci versenygazdaságban – a piaci kezdeményezés és döntés sosem a fogyasztó oldalán van, hanem a kínálati oldalon. Ennek a moralizálásnak csupán az a célja, hogy elrejtse előlünk azokat a valós gazdasági és politikai érdekeket, amelyek fenntartják a pazarlást.”
És a zöldek hová álljanak?
Lányi szerint a fennálló világrend leglátványosabb alternatíváját és kritikáját az új populista pártok adják. „Azt kell mondanom, hogy nem véletlen, hogy ezek olyan tökéletesen közömbösek mindenfajta ökológiai problémával szemben, ugyanis ez a fajta populista demagógia valójában a rendszer stabilizálásán dolgozik. Magát a problémát megpróbálják a rendszer belső igazságtalanságával magyarázni. Az mondják, a gonosz kapitalisták, az elit és a multik igazságtalanul és aljas módon pazarolnak. Az volna az igazságosabb megoldás, hogyha a nép kezébe kerülne a hatalom, és elzavarnánk az elitet.”