Magyarország harmadik helyen áll a rangsorban.
Tavaly az ingatlanok ára az EU-n belül legnagyobb mértékben Portugáliában és Írországban nőtt, ahol több mint tíz százalékkal kérnek most többet egy ingatlanért, mint egy évvel ezelőtt – írja a Euronews. Harmadik helyen Magyarország áll, itthon 9,7%-al növekedtek a lakáspiac árai.
A 10% körüli mérték meglehetősen soknak tűnik, ugyanakkor nem mondhatóak drágának sem Magyarország, sem Portugália esetében a jelenlegi ingatlanárak. Összehasonlítva Portugáliában egy villa 1119 €/m2 áron kapható, míg egy francia lakás ára átlagosan 3410 €/m2-be kerül. A mostani emelkedés egyébként csak a gazdasági válság utáni áresést követő normalizálódás eredménye. Ezzel szemben Írországban kifejezetten drágán juthatunk lakhatáshoz, hiszen egy átlagos ír ingatlan 260 ezer euróba kerül, azonban ugyanezért az alapterületért, felszereltségért Dublinban 385 ezer eurót is elkérhetnek.
Európában a növekedéssel ellentétben csökkenés is mutatkozik a piacon, ám nem ekkora mértékben. Olaszországban 0,6%-al, Svédországban 0,9%-al lettek olcsóbbak az ingatlanok. A csökkenés jól hangzik, azonban egy olasz város központjában átlagosan 3550 €/m2 árat kell megfizetni, ráadásul ez az ár 15 százalékkal alacsonyabb, mint az íreknél egy ugyanilyen kategóriájú lakás. Az olasz csökkenést az magyarázza, hogy egyes vidékeken, ahol legjobban megfigyelhető az elnéptelenedés – Szicíliában, Toszkánában, és Szardínián – jelképes összegért, akár egy euróért is ingatlanhoz lehetett jutni, ez pedig csökkentette az átlagárakat.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Nemzetközi gazdasági szereplők és hazai elemzők is beszéltek arról, mit várnak a megalakuló Tisza-kormánytól. A konszolidáció rendre megjelenik a kommunikációban, ám a kampányban a jóléti intézkedések fenntartását, sőt kibővítését is megígérte a Tisza. Kérdés, mi marad a vállalásokból.
Amerikában már Európa háborújaként tekintenek az orosz-ukrán konfliktusra.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ahogy csökken az EU súlya a világgazdaságban, úgy foszlanak szét a nagyívű tervek.
Lengyelország és a balti államok több uniós pénzt követelnek a védelemre, mert szerintük Európa keleti határai aránytalanul nagy terhet viselnek a kontinens biztonságában.
Nem mutathat fel olyan jelszavakat, amelyek arról szólnak, hogy a többség mindent visz, tehát akik a másik oldalhoz tartoznak, azonnal távozzanak hivatali idejük lejárta előtt.
Az emberek, úgy tűnik, nem akarnak harcolni. Sem most, sem a jövőben.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
