Összeomolhat a csúcsjelölti rendszer – Mráz Ágoston Sámuel a Mandinernek

A héten az EP-választással kapcsolatban rendezett beszélgetést a Nézőpont, amelyen a magyar közvélemény-kutató intézetek képviselői egyetértettek a Fidesz-KDNP várható győzelmében, ennek mértékét azonban eltérően ítélték meg. Mit gondol, hány képviselői helyet szerezhetnek a kormánypártok?

Elég valószínűnek látszik, hogy tizenhárom mandátum elnyerésére esélyes a Fidesz-KDNP. Amennyiben a 2018-as választási helyzet megismétlődik – amikor a pártszövetség minden közvélemény-kutatási eredménynél a valóságban jobban szerepelt – és jól sikerül a mozgósítás, akkor a tizennégy képviselői hely megszerzése sem esélytelen a kormánypártok számára.

Mi az, ami ezt leginkább befolyásolhatja? A kispártok – LMP, Momentum – esetleges mandátumszerzése?

Nincs automatikus összefüggésben az egyik párt bejutása a legnépszerűbb párt mandátumvesztésével, minden a százalékos arányokon, bejutók számán és a támogatottsági különbségeken múlik. A magyar EP-választáson egy egyértelmű győzelmi esélyes mellett három középkategóriás párt indul és egy-, legfeljebb kettő kis pártnak van a bejutási esélye. A mostani arányok mellett a bejutók a Fidesztől vennének el mandátumot, mint 2014-ben az LMP, a Fidesz számára a vártnál jobb eredmény jelenthet biztosítékot.

Az LMP politikusai magabiztosnak tűnnek, listavezetőjük, Vágó Gábor a Mandinernek adott interjúban azt mondta, mindig „rácáfoltak a károgókra”, és öt százalék feletti eredményt várnak. Ön szerint sikerül mandátumot szerezniük?

Könnyen meglehet, hogy a párt elbúcsúzhat az eddigi mázlisorozatától, a közvélemény-kutatások elég egyértelműen azt mutatják, hogy az öt százalékos küszöb alá szorulhatnak. Ezek a kutatási eredmények azonban nem feltétlenül rosszak számukra. Az LMP-nek jóval több szimpatizánsa van, mint biztos szavazója és ők ezt az eredményt látva érezhetik úgy, hogy az ő szavazatukon múlik a párt megmaradása. Jelenleg valószínűbb, hogy nem jutnak be az EP-be, de ez azon is múlik, hogy a rossz kutatási eredmények mozgósítják-e az inaktív szimpatizánsokat.

A „mázlisorozat” szót úgy érti, hogy nem a párt teljesítményének köszönhették az eddigi eredményeiket?

A 2014-es EP-választáson szám szerint 930 szavazaton múlott, hogy átlépték az öt százalékos küszöböt. S máskor is közelről, de felülről látta az LMP a küszöböt.

A Momentumnál szintén magabiztosak, mindenképp bejutást várnak, de a két mandátum megszerzését sem tartják elképzelhetetlennek. A pártot minden közvélemény-kutató hat százalék körüli értékre mérte. Mire lehet ez elég?

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Momentum bejut az Európai Parlamentbe, már-már az a helyzet, hogy

Két mandátumról ábrándozni, ahogy a momentumosok teszik, azonban nem tűnik megalapozottnak. Az ő helyükben egy mandátumnak is nagyon örülnék, hiszen a 2018-as kudarc után végre sikert tudnának felmutatni és ez komoly fegyvertény lehet az önkormányzati választásokra vonatkozó tárgyalásokon.

A második helyért nagy versenyben van egymással az MSZP a DK és a Jobbik.  Ki lesz a befutó és mi befolyásolhatja ezt az utolsó pillanatokban?

Ehhez az ellenzéki szavazók fejével kell gondolkodni, akik azt keresik, hogy melyik ellenzéki párt teljesítménye az elismerésre méltó, melyik a leghitelesebben ellenzékiként fellépő párt és melyik folytatta a legaktívabb, legerőteljesebb kampányt.  Szerintem mindhárom szempontból a DK teljesített a legjobban és ráadásul a legnagyobb kockázatát, Gyurcsány Ferenc személyét is sikerült nagyjából háttérbe szorítani a kampány során.

A DK reálisan az MSZP táborából csábíthatott át magához szavazókat, hiszen nem valószínű, hogy a Jobbik támogatói rájuk szavaznának. Egyetért?

Mi sem látunk átjárást a két tábor között, inkább egyfajta elbizonytalanodást okozott a két párt szavazótáborában az „egymással való kokettálás”. A Demokratikus Koalíció valóban az MSZP támogatóira és az idősebb városi liberális szavazók támogatására alapozhat. Érdekes lehet az is, ha a pletykák beigazolódnak és a DK nem az európai szociáldemokrata frakcióba lép be, hanem a Macron-féle liberálisokhoz csatlakozik. Ez egy olyan stratégiaváltás lenne, amellyel a DK felvállalná, hogy inkább liberális, s nem szociáldemokrata párt többé.

Nagy Dániel kollégája a napokban azt mondta, hogy a Jobbikra nézve végzetes következményekkel járhat egy gyenge választási szereplés. Valóban így lenne? Ön szerint egy kudarc esetén széteshet a Jobbik?

Könnyen meglehet, hogy a Jobbik tíz százalék alatt végez, ami felgyorsíthatja a régóta zajló bomlási folyamatot a pártban. A pártokat összetartó választási siker elmaradása esetén fel kell tenni a kérdést: miért érdemes együtt maradnia a jobbikosoknak. Ha valóban nem érik el a tíz százalékos eredményt,

Mi a helyzet a Mi Hazánk Mozgalommal? Jelentős különbségek mutatkoznak a különböző közvélemény-kutatók rájuk vonatkozó mérési eredményei között.

A Mi Hazánk egyelőre nehezen mérhető párt, hiszen rejtőzködők a potenciális támogatói. Az egész kutatói szakmát nagyon meglepné, ha elérnék az öt százalékot. Ugyanakkor, ha egy százalék felett végeznének, vagy netán a két-három százalékot is elérnék, az a párt szempontjából olyan nagy eredmény lenne, ami a fennmaradásukat biztosíthatná. Rejtőzködő szavazók számára rejtőzködő kampányt folytattak, és csak a kampányhajrában léptek elő és a Nemzeti Légióval, valamint a felvonulással próbáltak a nyilvánosságba bekerülni.

Kétfarkú Kutyapártot szintén 3 százalékra mérte a Nézőpont, ők mennyire befolyásolhatják az eredményt?

A kampány során az volt a benyomásom, hogy a Kétfarkú Kutyapárt nem ambicionálta az EP-mandátumot. Sokan szimpatizálnak ezzel a viccpárttal, tehát van egy nagyon komoly potenciális támogatói körük, de nem tették kulcskérdéssé, hogy bejussanak az Európai Parlamentbe. Ha tényleg erre kérték volna támogatóikat, a 150-160 ezer szavazó megszerzése reális lett volna.  Németországban öt éve bejutott egy viccpárt, ami alapján nekik is lett volna esélyük, pláne egy ilyen gyengén teljesítő, protestszavazatokra alapozó ellenzék mellett, de a kampány alatt inkább a jó hangulat keltésére törekedtek és nem a politikai siker elérésére.

Mennyire befolyásolhatja az őszi önkormányzati választást és a választási kampányt az EP-választás eredménye?

Onnan lehet tudni, hogy nagyon meghatározó lehet, hogy az ellenzék vezetői május 26-a előtt ezt látványosan cáfolni igyekeznek. Minden párt meg fogja nézni a regionális eredményeket, és ha ezek jelentősen eltérnek az eddig ismert adatoktól, akkor ez akár helyi megállapodásokat is felboríthat, különösen Budapesten. A baloldali ellenzék ugyanis még nem döntötte el, hogy az LMP-vel és a Jobbikkal együtt akar-e működni a fővárosban, ezért meghatározóak lesznek az eredmények. Emellett az MSZP és a DK viszonyrendszere is változhat, vagyis ha átrendeződnek az erőviszonyok, köztük is új tárgyalási helyzetet eredményezhet. Tehát, ha a mostani eredmények jelentősen eltérnek az 2018-as országgyűlési választás eredményeitől, akkor a vesztesek kompromisszum-készek lesznek, a győztesek pedig határozottabban képviselhetik majd az érdekeiket. Az önkormányzati választásig négy és fél hónap van hátra, és

és ez esetben – ahogy azt már megszokhattuk – a kampány helyett magukkal foglalkoznak majd.

Mennyire befolyásolhatja az Osztrák Szabadságpárt botránya az EP-választást?

Túlértékelt az FPÖ körül zajló események súlya. Ausztriában a tizennyolcból öt mandátumot jósoltak a pártnak, és lehet, hogy a botrány hatására ez négyre csökken, de ettől sem az FPÖ sem az új jobboldali Népek és Nemzetek Szövetsége nem fog összeomlani. Sőt, az is lehet, hogy Norbert Hofer vezetésével még népszerűbbek lesz az FPÖ, mint Strache-val.

A holland EP-választás friss exit poll eredményei szerint meglepetésre a Munkáspárt, Frans Timmermans pártja nyerhet. Ennek milyen hatása lehet?

Ez még nem hivatalos végeredmény, s kicsit furcsa, hogy az adatgazda Ipsos két nappal korábban 10 százalékos eredményt mért, most pedig 18-at. A két évvel ezelőtti parlamenti szavazáson nagyjából hatszázezer szavazatot kapott a Holland Munkáspárt és most sem érték el az egymilliót, tehát hiába a lelkesedő újságcímek, megtáltosodásról semmiképpen nincsen szó. Ez csupán kommunikációs szempontból lehet fontos Timmermansnak, a helyzet semmit nem változott.

Kivéve akkor, ha Timmermanséknak a több európai szélsőbaloldali és liberális párt segítségével sikerül többséget szereznie az EP-ben, de ez a forgatókönyv jelenleg nem valószínű, hogy megvalósul.

Amennyiben mégis így lenne, a Fidesz mandátumai igencsak felértékelődhetnek az Európai Néppárt és Manfred Weber számára.

Így van, bár sajnos Weber kampánya alatt a Néppárt megosztottabbá vált, csökkent várható eredménye és e két tendencia eredője, hogy a korábban elképzelhetetlen balliberális többség is lehetségessé vált. A felelős vezetők feladata május 27-étől, hogy egybe tartsák azt, ami most szétesni látszik.

Miért gondolja, hogy megszűnik a csúcsjelölti rendszer?

A csúcsjelöltek személyéről az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők döntenek. Olyan emberek, akik a világ egyéb nagy kérdéseiben sem tudnak egyetérteni – Macrontól a dél-európaiakon keresztül Orbán Viktorig – azt gondolják, hogy ez a csúcsjelölti rendszer egy öt évvel ezelőtti személyes ambíció intézményesülése, az európai szerződések félreértelmezése és ebből következően semmiféle kötelezettséggel nem jár rájuk nézve. Sőt, az állam-és kormányfők kötelessége az, hogy olyan embert jelöljenek az Európai Bizottság élére, aki képes a sokszínű és az elmúlt időszakban sok új törésvonal által szabdalt Európát összetartani.

Ki lehet ez? Michel Barniert emlegetik sokan titkos esélyesként.

Michel Barnier és Mark Rutte nevét lehet mostanság gyakran hallani, de korai bármilyen jóslatokba bocsátkozni. Az biztos, hogy Barniernek komoly érdeme, hogy a Brexit-tárgyalásokon a divergáló európai érdekeket egységbe tudta szervezni és a huszonhét tagállam egységesen beállt mögé. A jelenlegihez hasonló helyzetben – amikor ennyi törésvonal jelent meg, kulcsjelentőségű, hogy valaki ilyen egységet tud teremteni.