Nos, ahogy már évek óta mindig, most is megnéztem a közvetítést, meghallgattam a meditációkat, s nagyon különös érzések jártak át. Nincs és nem is lehet ember ma, aki kétségbe vonná azt, hogy mindaz a sok szörnyűség, erőszak, kifosztás, testi-lelki elnyomás és megaláztatás, amelyről Eugenia nővér meditációi szólnak, mindenki számára közvetlenül átélhető, fájdalmasan élő valóság.
De akárhogy is figyeltem, a meditációk szövegéből mindössze két dolog derült ki. Az egyik, hogy mindez a tengernyi szenvedés kizárólag a nem fehér bőrű embereket, a nőket, a migránsokat, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a nyomorban élőket sújtja. És természetesen úgy, hogy őket mindezért semmiféle felelősség nem terheli, ők abszolút tiszták, bűntelenek, akiket végtelen jóságuk és tisztaságuk visz ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.”