Fontosnak nevezte, hogy a boldoggá avatási perrel párhuzamosan fejlődjön a népek közötti, főleg szlovák-magyar megbékélés. Jelképesnek találta, hogy Esterházy János együtt szenvedett szlovák fogolytársaival, közülük pedig Vasil Hopko görögkatolikus püspök volt az, akinek karjaiban Esterházy elhunyt.
„Akadnak, akik Esterházyban csak politikust, tévedésre is képes embert látnak” - mondta el a szerzetes. A per során viszont azt vizsgálják, vajon igaz-e, amit sokan, elsősorban Esterházy fogolytársai állítanak, mégpedig hogy „ő egy szent ember volt, igazi tanúja Krisztusnak, aki az maradt a gulágban, az maradt a börtönökben is” – fogalmazott a posztulátor.
Rámutatott: Esterházy imádkozott ellenségeiért, valamint azért, hogy a közép-európai népek, amelyek „még vállalják a keresztény európai gyökereket, végre már fogjanak össze, különben elveszünk. Ez az üzenet érvényes volt Esterházy életében, és ez az ő testamentuma a 21. században is” – húzta alá Cebula atya.