A kétkezi munka becsülete

.Nyugat-Európa országai a bevándorlókra alapoznak. Ezért várják tárt karokkal a magyar, lengyel és román munkaerőt, ahogy teszik ezt az unión kívüli országokból érkezőkkel is. A magyar kormány azonban világossá tette, hogy hazai erőforrásra támaszkodna. Ehhez vonzóvá kell tenni a kétkezi munkát, és nem utolsósorban haza kellene csábítani azokat a szakembereket, akik külföldön keresik a kenyérre valót. Nem elérhetetlen egyik sem.

Ma már egyre többen intenek búcsút a határon túli munkának. Nem minden a magasabb bér. Számolni kell a megélhetés költségeivel is, ahogy az sem mindegy, hogy mennyi időt kell távol tölteni a családtagoktól. Magyarországnak nem a nyugati fizetésekkel kell versenyeznie. Ha egy munkás itthon annyi pénzt kereshet, amely elegendő a tisztességes megélhetéshez, vagy hazajön, vagy adott esetben el sem megy.

A kétkezi munka megbecsüléséért azonban a kétkezi munkás is nagyon sokat tehet. Senki ne számítson megbecsülésre, aki csak hitegeti az ügyfeleit, és nem érkezik meg a megígért határidőre. De tiszteletet az se várjon, aki csapnivaló munkát végez, ráadásul azért borsos összeget is kér. Aki azonban tisztességes, s amit vállal, annak eleget tesz, és nem mellékesen jól dolgozik, annak a munkája aranyat ér. Kérdés, hogy ezt meg lehet-e tanítani a fiataloknak, akik az ország aranytartalékát jelentik.”