Az LMP és a székely autonómia

„Hangosat mosolyogtam, amikor olvastam, hogy az LMP belefoglalta EP-választási programjába a székely autonómia kivívását, a multik és a klímaváltozás – kiemelten a poloskainvázió – problematikája mellé. Az LMP és a székelyek között tehát dialektikus összefogás körvonalazódik. Van egy sanda gyanúm, hogy erről a székelyek is csak a sajtóból értesültek, ugyanis nem hallottam arról, hogy Székelyföldön magyarországi politikusokat pszichológusi és pszichiáteri kezelésben részesítettek volna mostanság.

»A disznóólamat nem bíznám rád« – kedveskedett a székely atyafi Vona Gábornak tavaly márciusban, mikor az Marosvásárhelyen kampányolt. Nem tudom, mire számít az LMP, amikor az egyetlen ember, akinek van némi fogalma egy disznóól gondozásáról – azaz Sallai Benedek – mellékvágányra szorult. (...)

Megértem én, hogy az európai parlamenti programba bele kellett foglalni valamit, ami a nemzeti oldal érdeklődését is fölkelti, szimpátiáját elnyeri, de bocsássanak meg nekem, ha kajánul vigyorogni kezdek, amikor magam elé képzelem Demeter Mártát, amint gumicsizmában téblábol Csíkszentsimonban, és a nagy barátkozás közepette megpróbálja elmagyarázni János bácsinak az ökoliberalizmus és az etnikai auto­nómia összefüggéseit, valamint az antiorbánizmus filozófiáját, némi feminizmussal fűszerezve.”