Túlnépesedés az Alpok alján: mi folyik Sopronban?

„Szinte élhetetlenné vált a város.” Nem egy sopronitól lehet ezt hallani mostanában. Mi több, a régi soproniak egy emberként panaszkodnak a változásokra.

De mi folyik Sopronban? Ennek próbáltunk utána járni riportunkban.

Az ország nyugati szegletében fekvő Sopron városa egyre felkapottabb lakóhely. A városban rejlő potenciál, illetve az osztrák munkalehetőségek és bérek egyre több embert vonzanak a térségbe – és büszkeség helyett panaszkodva beszélnek erről a helyiek. Vannak, akik már százezres lélekszámúnak vélik a városukat.

„Sopron megközelítése egyre nehézkesebb, a város területén levő gépkocsimennyiség kezelhetetlen” – panaszkodik egy, a hatvanas éveiben járó soproni lakos. „A probléma akkor kezdődött, amikor a határmegnyitást követően egyre több embert csábított el Ausztria. Régen az osztrákok jártak hozzánk, ma mi hozzájuk. Ez így nincs rendjén. Az osztrák munka lehetősége tömegeket vonz a kelet-magyarországi régiókból. Ezt a terhet nem sokáig lesz képes elviselni Sopron. A város lassan a régi, polgári jellegét kezdi elveszíteni.”

sokszor mindent fel- és hátrahagyva, üres kézzel a városba, hogy ott új életet kezdjenek. A lakhatási körülményeik viszont nem megoldottak. Igaz, egyre több rossz állapotban lévő bérházat alakítanak át munkásszállókká, de sokak szerint így sem biztosított mindenki elszállásolása.

„Családommal a város egy kertvárosinak nevezhető részén élünk, de a legnagyobb megdöbbenésünkre a szembe szomszédunk házának alagsorába tavaly közel 15-20 vendégmunkás érkezett. Azóta is ott laknak. Gondolom, bejelentetlenül” – mondja egy húszas éveiben járó fiatal.

Sopron egyik neves középiskolájának hatosztályos képzésére idén közel kétszer annyian jelentkeztek, mint pár évvel ezelőtt ez megszokott volt. Mi mást mutatna ez, ha nem azt, hogy a város lakossága drasztikusan megemelkedett? – teszi fel a kérdést egy középiskolai tanár.

állítják sokan. A soproni tömegközlekedés túlterhelt, a délutáni csúcsforgalomban szinte nem lehet felférni a buszokra. A városba bevezető utakon sokszor hosszú sorokban állnak a kocsik. „Lehetetlen nyugodtan bejutni a városba. Majdnem mindig dugóba kerülünk.”

A város fiataljait kérdezem: mindenki csak nevet. Azt mesélik, ők nem tudják, mennyien laktak itt 20-30 évvel ezelőtt, most azonban egyértelmű, hogy többen vannak itt, mint amennyit elbír ez a város. „Elég csak ha a város egyik legnépszerűbb mémoldalát nézzük” – mutatja telefonján egy tizenéves – Ödenburger Mémfabrik néven fut (Ödenburg Sopron német neve). „Mint látod, itt is rengeteg kép foglalkozik a betelepülőkkel.”

(fotó: Ödenburger Mémfabrik Facebook)

A hivatalos statisztikák ugyanakkor nem számolnak be olyan szintű népességnövekedésről, mint amiről a soproniak beszélnek.

A város lakosságszáma a nepesseg.com adatai szerint nemhogy nőtt volna, hanem épp ellenkezőleg: csökkent. A hivatalos statisztika 2018-ban 58 458 főt tart számon. Összehasonlításképpen 2015-re 61 780 lakost írt a nepesseg.com Sopron városában. A KSH 2018. január 1-jei adatai szerint 62 454 volt a lakónépesség aránya a városban. Egy, a neve elhallgatást kérő helyi ügyintézőtől azonban mégis azt az információt kaptuk, hogy már meghaladta a 100 ezret is a városban élők száma. „Persze nagy a be nem jelentett, soproni lakcímmel nem rendelkezők száma. Szinte felmérhetetlen, hányan is lehetünk összesen” – mondja.

(fotó: nepesseg.com)

Megkerestük a helyi országgyűlési képviselőt, Barcza Attilát (Fidesz), hogy nyilatkozzon,

A képviselő a városvezetéshez irányított minket. Megkerestük hát a polgármestert, Fodor Tamást: a hivatalban a titkárnőig jutottunk, aki a sajtóshoz irányított minket. De itt sem kaptunk konkrét válaszokat a konkrét adatokról szóló konkrét kérdéseinkre.

Próbálkoztunk a Soproni Erzsébet Oktató Kórház munkatársainál is informálódni, ott ismét nem kaptunk konkrétumokat. „A kórház sürgősségi osztálya azonban túl van terhelve, sokan lakcím nélkül élnek a városban, így nem vehetik igénybe a házi orvosi szolgáltatásokat. Kénytelenek a sürgősségire jönni, de nem hiszem, hogy ezt sokáig tudja bírni az intézmény”  – mondja egy informátorunk. 

„Nem tudom megbecsülni a város lakosságát, azt azonban kijelenthetem, hogy a város bűnözési rátája nem nőtt az elmúlt években. Még mindig az egyik legbiztonságosabb vidéki nagyvárosok egyike Sopron” – hangsúlyozza egy informátorunk. 

Nem szabad attól eltekinteni, hogy nem csak Sopronba koncentrálódik a betelepülés, a környező községek is jelentős növekedésnek indultak.

„Ha négyfős családokkal számolunk, akkor az 26 ezer fő, de mivel ebben benne van például Harka, Ágfalva is, ez magyarázatot adhat arra, hogy a feltételezett plusz 20-40 ezer fő nem csak Sopron közigazgatási területén realizálódott, hanem a környező falvak ebből felszívtak valamennyit” – tudunk meg némileg konkrétabb adatokat a régi soproniakat nagyon is érdeklő kérdésről.

De mit gondolnak minderről az új-soproniak? „Magyarország számomra nem tartogatott lehetőségeket, nem láttam a növekedés lehetőségét. Nekem családom van, gyerekeim. El kell tartanom őket és ezért mindent meg is teszek. Ausztriában ugyanazért a lakatos munkáért a háromszorosát keresem, mint kerestem otthon” – meséli János, aki valószínűleg nem egy új-soproni életérzését osztja meg végül velünk: „A gyerekeim jól érzik magukat Sopronban, gyorsan be tudtak illeszkedni. A feleségem itthon dolgozik, jobban élünk, mint valaha. Boldogok vagyunk”.