Hogyan akadályozza a píszí uralma a rasszizmus elleni valódi fellépést?

„A négerek és a fehérek közötti egyenlőség fokmérőjét nem a minőségi oktatás, biztonság és anyagi stabilitás megléte, hanem az afro-amerikai politikusok száma, a tévésorozatok és hollywoodi filmek szereplőinek ’diverzitása’ jelenti. És persze ezek valóban fontos, és üdvözölendő fejlemények, de attól, hogy rekordszámú afro-amerikai tagja van a Kongresszusnak vagy, hogy Lupita Nyong’o szerepel a Star Warsban, önmagában még nem csökken az a faji megkülönböztetés, ami annyi problémát okoz az USA-ban. És azzal, ha hagyjuk, hogy az ilyen súlyos témákról szóló diskurzust a kevésbé jelentős ügyek határozzák meg, akkor könnyen elbagatellizálódhat az a rasszizmusról szóló párbeszéd, amit az Egyesült Államokban már régóta le kellett volna folytatni.

Csak nyilvánvalóan könnyebb ilyen esetekről beszámolni, és valahogy pozitívabb képet is fest a különböző etnikumok együttéléséről, mintha azzal lenne tele a sajtó, hogy az igazságszolgáltatás,a fennálló gazdasági-társadalmi rendszer hogyan lehetetleníti el az afro-amerikaiakat.

Elég csak a nyolcvanas évek óta különösebb sikerek nélkül folyó drogellenes háborúra gondolni, aminek következtében szegényebb közösségekben élő feketék ezreit zárták aránytalanul hosszú időre rács mögé kis mennyiségű kábítószer-birtoklásért. Vagy arra, hogy a legszegényebb nagyvárosokban élő néger fiataloknak kis túlzással csak akkor van esélyük kitörni a nyomorból, erőszakból és reménytelenségből, ha rapzenésznek, kosarasnak vagy elnöknek állnak.

Hogy az Egyesült Államokban, a világ elviekben legszabadabb országában egyre inkább tűnik úgy, hogy egy etnikai kisebbség tagjaként szinte esélyed sincs a középosztályhoz tartozni. Ha ilyen témák foglalkoztatnák a közbeszédet, akkor az egyébként meglepően türelmes afro-amerikai közösség valószínűleg nem csak néhány nagyobb visszhangot kiváltó rendőri túlkapás után fejezné ki az elégedetlenségét.

Az olyan jelentősen felfújt ügyek, mint mikor valakit „niggerezésen” kapnak, vagy a virginiai kormányzó fentebb tárgyalt botránya azért késztetik nyilvános felháborodásra és buzgó elhatárolódásra a politikai elitet és a különböző véleményformálókat, mert ők is tudják, hogy a feketéknek milyen súlyos problémákkal kell szembenézniük a mindennapokban. És mivel nincsen bátorságuk megoldani ezeket, jobb híján az ilyen kisebb incidenseknél mutatkoznak szolidárisnak afro-amerikai embertársaikkal.”