Felelős beszéd a jövőért

„Nincs napjainkban a közélet iránt érdeklődő ember, aki ne Orbán Viktor évértékelőjével foglalkozna. Elemzők szerint eddigi évértékelői közül ez volt a legnagyobb hatású. Ellenfelei azonban fanyalognak, mondván, ez is csak a kormánypárt jelöltjeinek támogatottságát kívánja növelni az európai parlamenti választások előtt. Hiszen az valóban fontos, hogy milyen delegáció megy Magyarországról az Európai Parlamentbe: olyan-e, amelyik a magyarországi belgazdasági és politikai viszonyokat jól ismerve, a kormányzás pozitív oldalait reklámozza, vagy olyan, amelyik még ráerősít az egyébként is félreinformált más országbeli képviselők rosszindulatú bírálatára.

Az vitathatatlan, hogy a beszédnek volt egy világos tengelye: az európai és hazai népességfogyás megoldása nem a migráció, hanem a népességgyarapodás felpörgetése. Olyan politikai erők, amelyek a migránsbefogadással azonosítják magukat, kevéssé lesznek szimpatikusak azoknak, akik a családok segítése terén a bejelentés kapcsán konkrétumokat kaptak.

Mert húzzuk alá: azért volt az esemény a korábbi évértékelőkhöz képest még sikeresebb, mert nem csupán a miniszterelnök szívhez szóló stílusa volt hatásos, hanem a közölt, pontos adatokat is tartalmazó intézkedési terv. Ezt egyes ellenzéki fórumok úgy idézik, mint a rezsicsökkenés csodafegyverének megismétlését. Valóban tény, hogy a rezsicsökkentés a maga idejében sok szegény háztartásnak jelentett könnyebbséget, és minden bizonnyal növelte a kormány iránti szimpátiát.

Most persze le lehet szólni a bejelentett intézkedéseket, hogy azok csak a gazdagabbakat segítik vagy hogy csak ígérgetések, de ezen vélemények csak a kákán is csomót kereső erőlködések. Ha a hét pont megvalósul, kézzelfogható segítséget jelent majd sokaknak. És az emberek ezt nagyon is értékelni fogják.

Nem kétséges: a kormány azoknak kíván segíteni, akik eddig is munkából, nem pedig segélyből próbáltak megélni. És valóban van egy kis genderszínezete annak, hogy négy gyermek születése után a nők kapnák meg a személyi jövedelemadó elengedésének kedvezményét. De elgondolkodtató, az ilyen kifogások akkor miért nem merültek fel, amikor a nők húzták a rövidebbet? Pedig éppen az ilyen pároknál kellett (és kell) az édesapának látástól vakulásig dolgoznia, hogy annyit kereshessen, mint ha két családtag tudna dolgozni, hiszen jóval alacsonyabb a nagycsaládosok egy főre jutó jövedelme. Lehet persze, hogy az ilyen apáknak magasabb a fizetésük is, de ebből több az elvonás, az szja is.
Való igaz, hogy a gyermekes anyukák fizetési szintje eddig is mindig elmaradt a férfiakétól. Elég nagy probléma ez általánosságban is a nőknél! Ne mondják már a kritizálók, hogy de kár, hogy „ezeknek” jutott eszébe, mert mi még nagyobb szja-t is elengednénk… Ugyan, mi vagy ki akadályozta meg ebben a korábbi kormányzatokat? Ez a kormány mégiscsak ad a sokgyerekes családoknak, és nem csekély összeget. A nemzetgazdasági átlagkeresetet tekintve mintegy ötvenezer forintot. Nem mindegy, hogy 200 ezer vagy 250 ezer forint valakinek a havi nettó keresete!

Mondják, hogy az intézkedéscsomag elsősorban a nők egzisztenciális biztonságérzetét fokozza. Igaz. De rá is szorulnak. Hiszen hogyan vállaljon valaki gyereket, ha azzal kell szembesülnie, hogy családját esetleg egyedül maradva, a kisebb fizetéséből kell majd eltartania, gyerektartásért hadakozva az éppen lelépő féltől-férjtől?

Éppen ezért nagyon örömteli információ, hogy napjainkban egy kicsivel magasabb a házasságkötések és alacsonyabb a válások száma. A gyerekvállalás érdemlegesen ugyanis a stabil kapcsolatok esetén növekedhet meg. Ez így helyes is, hiszen a gyermekeknek anyára és apára egyaránt szükségük van. A nők e pozitív diszkriminációja pedig jogos és kívánatos, mert az többnyire az erősen hátrányos társadalmi-gazdasági feltételek kompenzálásának egy szerény kísérlete.”