Orbán Balázs: Minden felesleges bürokrata politikai merénylet az adófizetőkkel szemben

Az Országgyűlés elé terjesztették a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslatot. Miért van szükség erre a törvényre?

A javaslatnak két egyaránt fontos lába van. Az egyik lába a központi közigazgatásban eddig régi adósságként jelentkező bérrendezésről szól, a másik pedig a központi közigazgatás hatékonyságának növelését tűzi ki célul.

Miből rendezik a béreket?

A közigazgatásban történő bérrendezés alapfeltétele a reálgazdaság jó működése. Volt egy 4 százalék fölötti gazdasági növekedés az elmúlt évben, van egy 4 százalék fölötti gazdasági növekedésre vonatkozó várakozás erre az évre, illetve a következő évre. Most, a harmadik negyedévben pedig 5 százalékos gazdasági növekedésnél vagyunk, és hogyha a bérek emelkedését nézzük, akkor azt látjuk, hogy 2010 óta 36 százalékos reálbér növekedést értünk el. Ez a különböző szektorokban eltérő, de mégiscsak mindenhol megjelenő reálbér emelkedést jelent. A közszférában, legyen szó akár az egészségügy, az oktatás, a honvédelem, a rendvédelem vagy a szociális ellátórendszer területéről, mindenhol 40 és 80 százalék között mozgott az elmúlt években megvalósult bérfejlesztés mértéke. Ez a béremelkedési ütem először 2016-ra jutott el a közigazgatásba. Akkor a járási hivatal dolgozói kaptak egy átlagosan 30 százalékos emelést, 2017-től pedig a kormányhivatal dolgozói. Egyedül a központi közigazgatásban dolgozók maradtak ki, mert arra törekedett a kormány, hogy az állam magára költsön utoljára. Itt 2008 óta nem történt bérfejlesztés, legutóbbi élményük tehát az, hogy a Gyurcsány-kormány elvette egy havi bérüket. Ezen szeretnénk fordítani és az

A tervek szerint a béremelés 2019 január elsejétől járna. A törvény melléklete tartalmazza egészen az ügyintéző kategóriától a szakmai vezetői kategóriáig, hogy ki, milyen bérezési sávba kerül, amelyen belül majd az egyedi illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja. Ez is a dolog lényegéhez tartozik, ugyanis ezzel a rendszerváltozás óta először a teljesítményértékelést összekötjük az illetménnyel.

Közép-európai összehasonlításban ezzel a béremeléssel a magyar közigazgatásban dolgozók hogyan állnak?

Régiós összehasonlításban a gazdasági világválság előtt az átlaggal mentünk ezen téren. Az átlag pedig azt jelentette, hogy a reálgazdasághoz képest anyagi értelemben jobb volt a közigazgatásban dolgozni. A válság persze mindenkit nagyon rosszul érintett. Az azóta eltelt időszakban viszont a többi szektor a jó gazdasági teljesítménynek köszönhetően beelőzte a közigazgatást, s komoly olló nyílt. Jelenleg a régiós társakhoz, valamint a magyar magángazdasághoz képest is lemaradásunk van. Ez jól látszik abból, hogy a magángazdaságnak komoly elszívó hatása van. A minőségi munkaerő közigazgatásba történő bevonzása már sokkal nehezebben megy, mint 8-10 évvel ezelőtt. Ezen is szeretne változtatni ez a javaslat.

Mi a helyzet az állampolgárok azon elvárásával, hogy hatékonyan működjön a magyar közigazgatás?

2002-2010 között neoliberális társadalom- és gazdaságfilozófia uralta az országot, s ehhez egy klasszikus neoliberális államfelfogás is kapcsolódott. Amiben az állam – kis leegyszerűsítéssel – egy kiiktatandó probléma, egy elprivatizálandó jelenség. Ennek megfelelően az egész közigazgatás működtetését menedzserszerződések, privatizációk, kiszervezések, valamint a „központ” kiüresedése jellemezte. Érdekes módon a kutatások alapján ez mindig egyszerre jár együtt a bürokrácia növekedésével és párhuzamosan az állam meggyengülésével, ahogyan ez hazánkban is történt. Ezen szerettünk volna változtatni. 2010 óta a kormány számos lépést tett az erősebb, hatékonyabb, állampolgárbarát, szolgáltató közigazgatás megteremtése felé. Ennek egyik állomása a kormányzati igazgatásról szóló törvény. A törvény a kormánytisztviselői jogviszonyban számonkérhetőséget, semlegességet, teljesítményelvet vár el, valamint megjeleníti a családbarát logikát is, miközben versenyképes bérrendszert teremt.

Az elmúlt években többször felmerült már az olcsóbb állam gondolata. Jelenleg a piaci szférában nagyjából 3 millió ember dolgozik, a teljes közszférában pedig 1 millió. Ezen az arányon nem akar javítani a kormány?

A közigazgatás feladata és lényege a cselekvés – ahogy azt Magyary Zoltán is mondta. Nem a méret az igazán fontos, hanem a cselekvőképesség.

Az viszont igaz, hogy rendkívül nagy közigazgatással bizonyosan nem lehet egy államot versenyképesen működtetni, az nem más, mint a l’art pour l’art bürokrácia. A létszámban az egészséges egyensúlyt kell megtalálni. Az elmúlt években a közszférának a magánszférához viszonyított aránya csökkenő tendenciát mutatott ugyanúgy, ahogy az adócsökkentések révén az állami újraelosztás mértéke is csökkent. Jó irányba indultunk tehát el! A mi célunk az, hogy annyi tisztviselő legyen, ami feltétlenül szükséges, de ők magasabb bérért.

Az előző ciklusban is nekiállt már a kormány a bürokráciacsökkentésnek. Erről a kísérletről az Ön elődje, Csepreghy Nándor ismerte be, hogy kudarcot vallott, mivel „minden íróasztal meg tudja magyarázni a jogosultságát”. Miben lesz más ez a mostani próbálkozás?

Jelentősen csökkent a bürokrácia 2010 óta számos területen, a háttérintézmények számától kezdve a jogszabályokon át az ügyintézés egyszerűsítéséig. Hátrébb kell lépni, nem feltétlenül úgy kell a bürokrácia csökkentésének nekiesni, hogy az ember állandóan nagyítóval vizslatja a közszolgákat, hogy ki éppen mit csinál. Versenyképes bérezéssel viszont kíméletlenül érvényesíteni lehet azt az elvet, amit vallunk:

Ahhoz, hogy hatékony államot tudjunk működtetni, először a hardvert kell megteremteni. A magyar közigazgatás eddig egy szétaprózódott, partikuláris rendszer volt. Hadd mondjak egy példát: ha valaki a közigazgatásba egy ügyet el akart intézni, ott olyan adatokat kértek el tőle, amelyek a közigazgatás más szerveinél álltak rendelkezésre. Ekkor tulajdonképpen az ügyfél nem egy szolgáltató állammal találkozott, hanem a hatóságok egymás közti kommunikációjában moderált. Ezt a rendszert megszüntetendő hoztuk létre a kormányhivatalok, a járási hivatalok, valamint a kormányablakok integrált rendszerét. Most már van egy ablak, ahova úgy tud odamenni az ügyfél, hogy az ablak mögött van egy egységes szervezetrendszer. Ennek a szervezetrendszernek a finomhangolása, szoftverekkel való feltöltése jelenleg is zajlik ugyan, de azt lehet mondani, hogy 10 éves távlatban megteremthető egy egységes, egymással kommunikálni képes szervezetrendszert, amely valódi, érdemi bürokráciacsökkentést jelent.

MI a helyzet az e-közigazgatással?

Ez is fontos egy fontos elem! Nagy kitörési pont az elektronikus ügyintézés elterjedése. Ehhez viszont egységes informatikai háttér és egységes szervezetrendszer szükséges, ennek a kialakításán is nagy erőkkel dolgozunk. A minőségi közigazgatás utánpótlásbázis is fontos elem. Ezért helyezzük gyorsító pályára a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amelyet a minőség egyetemévé szeretnénk tenni, de ezért lehelünk nemsokára új életet a közigazgatási ösztöndíjprogramba is.

Az olcsóbb állam nem csupán az állami szférában dolgozók csökkentésével érhető el, hanem például az állam hatáskörébe tartozó ügyek csökkentésével is. Ha kevesebb engedélyeztetés, bejelentési kötelezettség lenne, kevesebb dolga lenne a közigazgatásnak. 2014-től az NKE volt rektora, a Patyi András vezette Államreform Bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mi volt annak a munkának az eredménye?

Az Államreform Bizottság olyan szakértői testület volt, amelynek a keretein belül a szakma és a politika tudott egymással kommunikálni. Ezt a funkcióját jól betöltötte, számos olyan javaslatot tett le az asztalra, amelyekből konkrét jogszabályok születtek. Most ennek a feladatnak a továbbvitele elsősorban a közszolgálatért felelős államtitkár, valamint a körötte lévő szakértői gárda feladata. Az állam sokkal felelősebben bánik a pénzekkel, mint 2010 előtt, ezt az az egyszerű szám is jelzi, hogy minden egyes évben tartjuk a tervezett kiadásokat, 3 százalék alatti a költségvetési hiány.

A kormányzati igazgatásról szóló törvény rendelkezik arról is, hogy új kormányzati személyügyi központ jön létre, amelynek létszámgazdálkodási feladatai lesznek. Mit fog csinálni ez az új központ?

Minden ciklus elején megpróbáljuk átgondolni, hogy milyen állami feladatok vannak, és ahhoz milyen létszámigény társul. A most nyáron bekövetkezett létszámstopnak sem az volt az oka, hogy megszorítási kényszer lett volna.

A kormány meghatározta az egyes miniszterek számára, hogy az egyes minisztériumokban, valamint a tárcához tartozó háttérintézményben mekkora létszám állhat rendelkezésre maximálisan. Ennek a létszámnak az „őrzése” a feladata ennek a személyügyi központnak. Ezen a kereten belül pedig a miniszteri felelősség elve érvényesül, tehát mindenki úgy osztja el a rendelkezésére álló bértömeget, ahogy szeretné, miközben a kormány által meghatározott maximum létszámot nem lehet átlépni.

A Nemzeti Konzultációban választás elé állítják a magyarokat abban a kérdésben, hogy a demográfiai problémát bevándorlással vagy családpolitikával kívánják-e megoldani. A feltett kérdés komoly vitát váltott ki. Egyes véleményformálók máshogy tették fel a kérdést. „Fogy a magyar, és az miért baj?”

Ezek rendkívül progresszív gondolatok... Nem véletlen, hogy általában ugyanazok mondják, akik a bevándorlást támogatják. A történelem viszont azt tanítja nekünk, hogy az emberiség előtt álló kérdések mindig ugyanazok. Az egyik legfontosabb kérdés a történetelemben minden közösség számára az volt, hogy hányan vagyunk, illetve hogy mekkorák vagyunk a többiekhez képest.

hiszen ez befolyásolja a közösség túlélési és érdekérvényesítő képességét. Az sajnos egész Európára igaz, hogy az európai nemzetek, társadalmak nem képesek reprodukálni saját magukat. Eközben vannak más közösségek a világon, akik nemcsak reprodukálni, hanem exponenciálisan növelni is képesek a létszámukat. Ez a mi megítélésünk szerint összességében egy nagyon komoly versenyhátrányt fog jelenteni a fejlett világnak a következő évszázadban. Azt gondoljuk, hogy legalább a magyar nemzetnek képesnek kell lennie magát fenntartani. Ha elfogyunk, nem lesz magyar nemzet, ilyen egyszerű. Hosszú távon pedig az lenne az igazán egészséges, ha a lakosságszám növekedésének is fennállnának a feltételei. Abban egyébként Európában mindenki egyetért, hogy létezik a demográfiai kihívás, viszont a baloldali, liberális, zöld politikusok ezt egyértelműen nem a gyerekek támogatásával, hanem bevándorlással kívánják orvosolni.

A kormány bevándorlási politikájának hitelességét kérdőjelezi meg az ellenzék a Gruevszki-ügy kapcsán. Felróják önöknek, hogy miközben terhes nőket éheztetnek a tranzitzónában, aközben Orbán Viktor barátja különleges eljárásban részesül.

Tisztességes és alapos eljárásban, nagy különbség. A jogvédők állandóan a Genfi Egyezményre hivatkoznak. Ha viszont valaki megnézi a Genfi Egyezmény szövegét, amit ugye 1951-ben fogadtak el, azt pont az olyan típusú politikai ügyekre találták ki, amikor azt kell mérlegelni, hogy valakit politikai okokból üldöznek-e. Franciaországban, Nagy-Britanniában és Belgiumban is vannak olyan diplomaták, volt állam- vagy kormányfők, akik informálisan vagy formálisan menedéket kerestek.

és ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint másokat, akik esetében felmerül, hogy politikai okokból üldözik. Gruevszki jogszerűen lépett Magyarország területére, illetve a magyar jogszabályoknak megfelelő eljárásban adta be kérelmét és kapta meg a menedékjogot. Ami a tranzitzónát illeti, annak az a célja, hogy az illegális úton, a zöld határon keresztül átkelő, határátlépési engedéllyel nem rendelkező, néha ismeretlen személyazonosságú, ismeretlen biztonsági kockázatot jelentő bevándorlók ügyében is le lehessen folytatni egy korrekt eljárását. A tranzitzónát erre találták ki, nem Gruevszki ügyére. Politikailag erősen túlfűtött a téma, ami nem csoda, hiszen ő Soros üldözöttje, aki, amikor miniszterelnök volt, feltartóztatta a Balkánon az illegális bevándorlókat, nem véletlen, hogy ugyanazok hangoskodnak most ebben az ügyben, mint akik a bevándorláspárti politikát erőltetik.

A magyar Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal hogyan tudja megítélni a macedón jogállamiság helyzetét? Hogyan tud állást foglalni abban, hogy a Gruevszki elleni eljárás mennyire felelt meg a tisztességes eljárás követelményeinek?

Ez a hatóság feladata és felelőssége, a törvény alapján a menekültügyi eljárás célja épp ennek kiderítése – csak ezt a népvándorlás, vagyis a tömeges migráció korában hajlamosak vagyunk elfelejteni. Anélkül, hogy a konkrét ügyről további tájékoztatást adnék, annyit mondhatok, hogy az azért figyelemreméltó, van olyan jogerős uniós bírósági döntés, amely kimondja, hogy két macedón állampolgár ügyében a görög hatóságoknak meg kell tagadniuk a kiadatást azért, mert a visszamenőleges jogalkotás tilalmát megszegve, tehát jogállamiságot sértő módon fogadott el a macedón parlament egy törvényt az ügyben.