A felismeréstől a cselekvésig: így felejthetjük el végleg a mindennapos halogatást – II. rész

2018. november 16. 14:57

Ha egy kicsit körbenézünk magunk körül, bizonyára mindannyiunk portáján van mit sepregetni, ha a halogatásról van szó: a soha el nem kezdett életmódváltás, a messzi rokonok meglátogatása, vagy akár csak annak a hosszú emailnek a megírása, mind okozhatnak olyan frusztrációkat, amik megkeserítik a hétköznapjainkat. De honnan erednek ezek az érzések? Mikor döntjük el, hogy elhalasztjuk-e az adott tevékenységet? Hogyan jöhetünk rá, hogy mi a prokrasztináció (halogatás) tényleges oka? És ami a legfontosabb: hogyan kezelhetjük?

2018. november 16. 14:57
Pölz Kitti

 

Képzeld el a következő jelenetet: felkelsz az ágyból, rosszul vagy, szédülsz, kimész a mosdóba és hánysz. Amikor ez történik veled, rögtön elkezdenek cikázni a gondolatok a fejedben: vajon a tegnapi aluljárós pizzaszelet okozta ezeket a tüneteket, vagy a betegszabadságon lévő kollégád hagyta rád az elvégzendő munkán kívül a betegséget is, esetleg túl sok alkoholt ittál előző este? Mi az oka a megbetegedésnek? Mi okozza a tüneteket? 

Nem kérdés, a hányás tünet. A szédülés is. A gyomorgörcsök is. Mögötte pedig kell lennie egy oknak: egy vírusnak vagy baktériumnak, egy megromlott hozzávalónak vagy az előző esti sörmennyiségnek. 

Most képzeld el ezt: felkelsz az ágyból, nem szédülsz, kimész a mosdóba, nincs hányingered, de eszedbe jut, hogy már mióta el kéne küldened egy emailt a főnöködnek, sőt a megvásárolt fitneszbérletet is lassan el kéne kezdened lesúlyzózni – és észleled, hogy a halogatás útjára léptél. „Rá kéne már vennem magam” – hangzik el a mondat, aztán folytatod a cselekvéseid sorát: fogmosás, kávéfőzés, indulás a munkába. A rengeteg teendőd gondolatelterelő segítségével egész egyszerűen elhalasztod a dolgot.  Ha jobban belegondolunk, nem sok különbség van a két reggeli fürdőszobalátogatás között: 

pont úgy, mint a hányás és a rosszullét, a halogatás is csak egy tünet.

A mögötte meghúzódó „vírust” kell kezelni, ami rengeteg minden lehet a félelemtől az életfilozófiával való ütközésen keresztül az időkezelésig. Vegyük sorra, mik lehetnek ezek az okok – ha magadra ismersz valamelyikben, akkor végre elkezdődhet a tüneti kezelést felváltó, igazi megoldást nyújtó gyógyulási folyamat. 

A monotonitás visszataszító ereje

Unod a takarítást? Unsz listákat, beszámolókat írni? Nagyon monoton a mindennapi tornafeladat? Sajnos hajlamosak vagyunk azt halogatni, ami igazából a könnyűsége és egyszerűsége miatt olyan taszító – ilyenkor érdemes segítséget kérni. Takaríts a pároddal, miközben beszélgettek vagy zenét hallgattok, vagy hallgasd meg a kedvenc rádióműsorod, miközben a táblázatokat kezeled.

Trükk: Ha mindig összekötöd valamilyen számodra vonzó dologgal az adott tevékenységet, nem fogod elhalasztani. Hallgass egy hangoskönyvet mosogatás közben, oldd fel a tornát vicces és táncos, de átmozgató videókkal, tanítsd meg a kutyát egy új trükkre, miközben órákig keféled le róla a levedlett szőrt, vagy beszélgess idegen nyelven a kollégáddal, amíg kész nincs a jelentés! Ha képes vagy a monoton, elképesztően unalmas teendőidet már-már szórakozássá vagy produktív tevékenységgé varázsolni, nem lesz többé problémád velük.

A bukástól való félelem

Nem tudod, hogy képes vagy-e lefutni a távot, megijedsz, hogy bírod-e majd a felelősséget, ami a nyakadba szakad az előléptetéssel, félsz, hogy visszautasítanak – ezek mindannyiunknak ismerős gondolatok, és sajnos az „aki nem kockáztat, nem is nyer” jellegű motivációs mondatok sem oldják fel igazán az ilyesfajta félelmeinket.

Trükk: Ha feltennéd minden pénzed egy üzletre és elvesztenéd, kibírnád? Ha beneveznél a félmaratonra és a felénél ki kéne szállnod, mit éreznél? Gondold át, mi az a lehető legrosszabb eshetőség, amit már nem viselnél el, és azt is, hogy mennyi energiát, pénzt, időt és szándékot vagy képes elveszteni a cél érdekében. Minden vállalkozásban benne van a rizikó, de ha tudod, mit veszíthetsz és ahhoz képest mit nyerhetsz, könnyebb lesz belevágni – vagy elvetni az ötletet, de a halogatást mindenesetre kizárhatod.

A sikertől való félelem

Unod a mindennapjaidat, miközben arról álmodozol, hogy nyitsz egy éttermet vagy valami teljesen mással foglalkozol, és még a lehetőségeid, kapcsolataid, esetleg az időd is engedné, hogy belevágj, mégsem teszed. „Egyszer megírom a könyvet, megalapítom a saját vállalkozásomat, utazásból élő blogger leszek, beiratkozom a lakberendező tanfolyamra.” Ismerős? Lehet, hogy ilyenkor nem is attól félünk, hogy túl nehéz feladatok várnak ránk, inkább attól, hogy

fenekestül felfordul az egész életünk, ha összejön a nagy álom.

Talán nem is tudod magad igazán elképzelni sikeres íróként, bloggerként, étteremtulajdonosként vagy lakberendezőként, hiszen akkor mi lesz a pároddal, ki fog neked otthon segíteni, hány órát kell majd dolgoznod, egyáltalán meg tudsz majd felelni az elvárásoknak?

Trükk: Képzeld el (és írd is le) azt az életet, amiben összejött az álmod – hány órát töltesz nap mint nap a projekteddel, ki vigyáz addig a gyerekekre, mikor oldod meg  – és kivel – a házimunkát, milyen felelősségek lesznek a nyakadban, hány emberért felelsz majd, milyen mindennapi örömök járnak majd a munkáddal? Írj le mindent, de a feltételes módot kerüld. Ha valamilyen időbeosztási vagy egyéb nehézséget látsz magad előtt, dolgozz ki rá egy stratégiát, megoldást. Ha fejben (és papíron) összegzed a tökéletesen működő életet, már nem lesz többé ködös és ijesztő, az első lépések halogatása pedig végre a múlté lesz.

Nem tudod, mi okozhatja

Ha nem ismertél magadra egyik okban sem, mégis folyton elhalasztasz bizonyos tevékenységeket, vagy szeretnél kiegészítő motivációt, hogy biztosan leküzdhesd a prokrasztinációt, próbáld ki ezeket a trükköket:

Pro-kontra lista

Lehet, hogy régimódi módszernek tűnik, de még mindig hatékony technika: képzeld el az adott, folyton halogatott cselekvést és írj egy listát arról, hogy mit nyersz és mit veszítesz, ha végre ráveszed magad és megcsinálod. Ha a hátrányok fölénnyel győznek, akkor mondj le róla és kommunikáld is azt: mondd meg főnöködnek, hogy neked most nem fér bele ennyi pluszmunka vagy az a folyton panaszkodó ügyfél; élj csak egy picit egészségesebben ahelyett, hogy kőkemény életmódváltásba fognál; vagy fizess egy takarítót és élvezd a szabadságod – szabadok vagyunk mindannyian, van jogunk nemet mondani és megkönnyebbülni, ha nem kapunk semmit egy adott tevékenységtől.

Az egyperces trükk

Legközelebb, amikor realizálod, hogy fél lábbal a halogatás útjára léptél, indíts egy stoppert és egy percig most mégse halogass, csak kezdj bele. Egy percről van szó, nem egy nagy áldozatról, de az esetek nagy részében (új email-ablak megnyitása, bekopogás a szomszédhoz, informálódás a neten, futócipő felvétele) ez a 60 másodperc pont elég ahhoz, hogy belevágj – ha nem, akkor nem, de egy percet megér a próbálkozás!

Rituálék

Néhányunknak nem is motivációra, bátorságra vagy jobb időbeosztásra van szüksége, inkább csak új szokásokra. Ha a héten felgyülemlett a mosogatnivaló, elhalasztottad az edzéseket vagy egyszer sem álltál neki kiolvasni azt a könyvet, tűzz ki egy időpontot (a legjobb a szombat vagy vasárnap délelőtt), amikor kipihenten, egy finom reggeli és egy nagy bögre kávé után (igen, már előtte is jutalmazhatod magad) nekiállsz a héten elmaradt dolgoknak! Könnyen megoldhatja a problémát, ha a szombat délelőttöket rendszeresen edzéssel, takarítással, olvasással vagy email-írással töltjük – tehát behozzuk azt, ami a dolgos hétköznapokba érthető módon nem fért bele.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
urga
2019. január 07. 00:37
Ezt a cikket elolvasom. Majd, valamikor...
annamanna
2018. november 21. 21:01
Szerintem a halogatás szokása például a Tóték effektus miatt alakul ki. Az ember hozzászokik, hogy halogatnia KELL, mert mindig van valami iszonyúfontossürgős, kényszerítő feladat, ami miatt minden mást félre kell tolni; eleve nem tanulja meg beosztani az idejét, mert úgyis más osztja be neki; nem tanulja meg a saját szempontjai szerint súlyozni a tennivalókat, mert úgyis más súlyozza neki, és hozzászokik, hogy folyton időzavarban van és kapkod és mindig tele van elintézetlen ügyekkel. Ez állandósul és normálissá válik.
urga
2018. november 21. 19:38
Majd eldöntöd. Valamikor... :)
koronaszepe
2018. november 20. 11:35
Olyan bizonytalan vagyok... Vagy mégse?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!