Akik egyszerre váltanának kormányt és ellenzéket

A Tabumentes Országmentés Csoport ötödik rendezvényén jártunk, amelyet „Ellenzékváltó hangulat” címen hirdettek meg. A Grund kocsmában tartott kerekasztal-beszélgetésre Hódmezővásárhely polgármesterét, Márki-Zay Pétert, a „Mi vagyunk a többség! - Tüntetés a demokráciáért” tüntetéssorozat egyik szervezőjét, Lányi Örsöt, és László Róbertet, a Political Capital munkatársát hívták meg. Kormánypárti szereplő ez alkalommal nem volt.

Harc, pénz és Finkelstein

A beszélgetés elején az ellenzék helyett rögtön a kormányzat megvitatására tértek: László Róbert kifejtette, hogy sokan vártak egyfajta konszolidációra, békés kormányzásra az elmúlt években. 2014 előtt senki nem gondolta volna, hogy az akkori retorikai háború, amely elsősorban az Európai Bizottság és a nagy multinacionális cégek ellen irányult, át fog fordulni „sorosozásba” és migránsellenes kampányba. „Hogy éppen ki az ellenség, az változó, de ami viszont állandó, hogy ellenség van” – mondta, majd hozzátette, hogy a lényeg a „harc” fenntartása, konszolidációra nem érdemes számítani.

Lányi Örs szerint az új rendszerben a „pénz az új isten”, a cél a hatalom maximalizálása. Márki-Zay szerint is erről szól, ugyanakkor Orbán Viktort roppant tehetséges politikusnak tartja. A polgármester úgy véli, a miniszterelnök a 2002-es fideszes választási kudarcból azt a tanulságot vonta le, hogy kell nekik is egy „gyűlöletkarmester”, és a jelenben ott tartunk, hogy egyre nehezebb a mostani kormányt demokratikus módon leváltani, mivel az csak demokratikusnak tetteti magát. Abban egyetértett László Róberttel, hogy a félelem markáns része minden „finkelsteini modellnek”, ahogy a mostaninak is. Szerinte „aki eddig sikeresen harácsolt, az továbbra is sikeresen fog harácsolni”.

Összefogásfétis vagy megoldás?

A moderátor ezek után felolvasott egy részletet Filippov Gábor minapi elemzéséből, amely a diktatúra és a liberális demokrácia hibrid egyvelegeként írja le a jelenlegi rendszert. Feltette a kérdést: lehet-e demokratikus választ adni egy „féldiktatúrában”, és milyen új szerepeket kellene az ellenzéknek felvennie.

Lányi Örs az utcára vonuló emberek és az ellenzéki politikusok közötti szoros együttműködés fontosságát emelte ki, ugyanis

és szerinte az első lépésnek annak kellene lennie, hogy egy fideszes jelölttel szemben egyetlen egy ellenzéki indul.

László Róbert kijelentette: „az összefogásfétisen ideje lenne túllépni”, mert az szerinte édeskevés. Úgy látja: az ellenzék egy része a Fidesz befolyása alatt áll, illetve a „talpas munkát” sem voltak hajlandók az évek alatt elvégezni, így nehezen lehet kormányváltást megvalósítani.

Márki-Zay a Filippov-cikkre reagálva elmondta, hogy vannak olyan külföldi rendszerek, amelyekhez képest Magyarország leányálom, „de mégiscsak az Európai Unió közepén vagyunk”. Rátért ő is az ellenzéki összefogásra: „a taktikai szavazás működött, aki azt mondja, nem működött, az hazudik”, és példaként említette meg többek között a Jobbik Hódmezővásárhelyen elért erős választási szereplését. Szerinte ha az LMP visszalépett volna akár csak 5 helyen, akkor ma nem lenne a Fidesznek kétharmada, sőt, ha a Jobbik is jobban együttműködik, akkor még 50 százaléka sem lenne a kormánypártnak. Mindezek után felhívta a figyelmet a Facebook-oldalán megtalálható „migránsszámlálóra”, amelynek egyszerű üzenete van: míg Soros György 0 migránst engedett be, addig a jelenlegi hatalom már több ezret, és sajnálja, hogy ez az üzenet nem jutott el a választópolgárok felé még a kampányidőszakban.

Ne várjunk a messiásra!

Ezután az ellenzékváltásra terelődött a beszélgetés. Márki-Zay Péter szerint nincs kétség afelől, hogy egyszer ez a jelenlegi rendszer is megbukik, és mivel nem demokratikus, ezért nem is demokratikus módon, bár nem feltétlenül kell forradalomra gondolni. A legnagyobb bizalmat az Európai Unió felé táplálja a politikus, illetve szerinte még a gazdaság lehet hangsúlyos tényező.

Lányi Örs úgy folytatta, hogy ameddig az emberek úgy érzik, hogy lassan, de biztosan valamennyivel jobban élnek, addig nekik nem lesz érdekük, hogy a rendszer megbukjon, emiatt úgy véli, az a legsanszosabb, hogy egy gazdasági „megrökönyödés” fogja inkább megtörni a hatalmat. Kifejtette, hogy a kommunizmushoz hasonló ideológiákkal dolgozik a rendszer, miszerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”, bár Orbán Viktor inkább szerinte azzal dolgozik, hogy „aki nincs velünk, az nincs”.

László Róbert csak részben értett egyet a többiekkel: szerinte nem élnek jobban az emberek, sokkal inkább a félelem a meghatározó; másrészt

az embereknek kell megszervezniük magukat. A moderátor feltette a kérdést, hogy egy gazdasági recesszió bekövetkezésekor, de ellenzékváltás nélkül meg tud-e bukni a Fidesz. Márki-Zay ismét arról beszélt, hogy szerinte ezzel az ellenzékkel nem lehet leváltani a kormányt, mivel „ők a probléma részei és nem a megoldásuk”.

Lányi Örs egyetértett azzal, hogy egy új ellenzék felállítása szükséges, új emberekkel. László Róbert átvette a szót, és emlékeztetett arra, hogy „még ez a nagyon béna ellenzék is” – az a 7-8 pártlista együtt – be tudott gyűjteni 2,8 millió szavazatot határon innen. Ezt a választói igényt kellene valamilyen módon kielégíteni.

Nem könnyű új embereket találni az ellenzékbe, pedig égető szükség lenne erre – derült ki. Márki-Zay elmesélte, hogy egy ellenzéki képviselő a következőképpen fogalmazott még a télen:

A polgármester azt is kifejtette, hogy van egyfajta testvériség a fideszesek között: kiállnak egymásért, „ma már nincs Fidesz által megbuktatott fideszes politikus”. László Róbert szerint Orbán Viktor mindig megtalálja a megfelelő embert a megfelelő pozícióra, bár ez egyben azt is jelenti, hogy bárki pótolható.

Majd a választások utáni tüntetésekre terelődött a szó. Lányi Örs elmondta, hogy mindenképpen folytatni szükséges, ami ott elkezdődött. Érzékel az emberek részéről valamennyi belenyugvást, de hozzátette, hogy „amit mi elindítottunk az első tüntetésen, azt a tüzet, amelynek még megvan a hamuja, fel kell éleszteni”. Márki-Zay pedig úgy fogalmazott: „ezeknek a tüntetéseknek oka volt, nem célja”.