Mit tehet az ellenzék a kétharmaddal szemben?

Konferenciát rendezett az A38 Hajón a Republikon Intézet kedden „Az ellenzék lehetőségei a kétharmad után” címmel, hogy parlamenti képviselőkkel, illetve parlamenten kívüli politikai szereplőkkel megvitassa, 2018 áprilisa után milyen változásokra számíthatunk a politikai térben, és mi lehet ebben az ellenzéki pártok szerepe, helye, mekkora lehet a mozgástere. A rendezvényen közel százan vettek részt.

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke a rendezvény köszöntéjében elmondta, hogy a szervezőkkel a választások után, május elején hezitált azon, hogy otthon búslakodjanak-e, vagy van-e feladata az Alapítványnak a harmadik kétharmados kormánytöbbség után.

Arra jutottak, hogy érdemes arról beszélni, mit lehet tenni ebben a helyzetben. Kiemelte, hogy

hozzátéve, hogy 2,5 millió szavazó, a magyar lakosság politikai értelemben fele mást gondol Orbán világáról. Kitért a rendelkezésre álló erőforrásokra: míg a kormánypárt 2015 óta 300 milliárd forintnyi erőforrással rendelkezett, az ellenzék ennek töredékével. Az ellenzéknek 400-450 millió forintnyi erőforrásával „fizikai lehetetlenség vidékre eljutni”. Az elnök szerint most az a kérdés, hogy „lehet-e az orbáni világgal szembenézni”. Erre a kérdésre keresve a választ karakterisztikus személyeket hívott meg a kerekasztal-beszélgetésre.

Majtényi a politikai egerekről

A kerekasztal-beszélgetés vitaindítóját Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Intézet elnöke két tételmondatra fűzte fel. Szerinte „a sokszínű országot csak sokszínűségében lehet egyesíteni”, ahogyan az ellenzéket is. A másik tételmondatával József Attilát parafrazálta: „az ellenzéki macska nem foghat egyszerre, a parlamenten belül és a parlamenten kívül egeret”.

Hangsúlyozta, hogy a ellenzéknek jelen kell lenni a parlamentben, de „a politikai egeret” csak a parlamenten kívül foghatja meg. Megkerülhetetlen probléma az ellenzék felelősségének kérdése. Abban nincs felelőssége azonban, hogy most romokban hever, miközben az elvesztett választás után az értelmiség felől erős kritikát kap. A választást olyan futóversenyhez hasonlította, ahol száz méteren az egyik félnek harminc méter előnye van. „Az ellenzéknek nem volt közös listája”-jjellegű kritika ellen felhozta, hogy a pártoknak van identitásuk, ezeket nem adhatják fel. Ha feladják, az a „halál csókja”. Ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy a pártoknak szükségük van „önző érdekekre”, amelyekről csak önfeladással mondhatnának le.

Úgy vélte, hogy a kétharmad megakadályozható lett volna, ezzel pedig a hetedik alkotmánymódosítás. Az ellenzéki pártok abban hibásak szerinte, hogy nem fordították a kritikai élét a kormány ellen, ehelyett az utolsó pillanatig egymással voltak elfoglalva. A mások gond, hogy az ellenzék keveset beszélt a szabadságról, „a közös szabadságok védelméről”, az alkotmányosság visszaállításáról. Kiemelte, hogy az ellenzék a kampány során „ötletszerű, tartalmatlan ígéretekkel” állt elő, ezzel lenézve a választókat. Az alkotmányjogász naivitást látott abban az érvelésben, hogy „a lejáratott pártok szűnjenek meg, adják át helyüket az újaknak”, ráadásul közben működjenek együtt. Ezt az érvelést nagyon nehéz elmagyarázni a választóknak. Úgy látja, arra a kérdésre, hogy szükség van-e új erők, a helyes válasz: hogy „szükség lehet”. Ott volt a LMP szerveződésénél, a Momentum működésére várakozással tekintett. Az sem jó azonban – tette hozzá az alkotmányjogász – hogy annyi párt legyen, „mint fűszál a réten”.

Szerinte arra a kérdésre, hogy mi a pártok feladata a választások után, először arra kell válaszolni, mi a pártok helyes magatartása. Például a bojkott mellett lehet érvelni, de súlyosabb érvek szólnak ellene. „Az ellenzéknek mint ellenzéki macskának a parlamentben dolga van”: a parlament a közéleti vita helyszíne, a pártoknak vannak hatalmi jogosítványaik, itt lehet „alternatívát felmutatni, interpellálni, jól beszélni”. Hozzátette, hogy az autoriter rendszerben a politikai viták ellenére a politikai döntések nem a parlamentben történnek. A „demokratikus zárványokat” a mostani rendszer folyamatosan szünteti meg. Ennek következtében szerinte a parlamenti munka centrumát a parlament falain kívülre kell tenni. „A megszállt intézmények nagyon enerváltan, nagyon renyhén tiltakoznak” az ellen, hogy nem független intézménynek nevezik őket.

Más utat javasolt az ellenzéki pártoknak: az angol parlamenti példát említette, ahol minden képviselő magára mint ombudsmanra tekint. Itt is megvan a képviselőknek a jogosítványuk arra, hogy „szinte bárhová belépjenek, szinte bárhol kérdéseket tegyenek fel”. A képviselőknek szerinte

A másik problémát abban látta, hogy szükség van-e politikai sokszínűségre. Véleménye szerint egy országos mozgalomra volna szükség, amely rendszerkritikus, de közben a helyi demokrácia problémáit helyezi tevékenységének centrumába. Ebben a megközelítésben az ország két részre osztható: azokra, akik elhiszik a kormánypropagandát, és azokra, akik nem. Ezt a kezdeményezést, amelyet az előadó „Szabad Magyarország Mozgalomnak” nevezett, nem Budapestről kell elindítani, hanem nagy és közepes városokból, ahol még megvannak a személyközi viszonyok, ahol könnyebb megtalálni a véleményirányítókat, mindeközben a helyi demokrácia problémáival kell foglalkoznia a mozgalomnak. Hozzátette, hogy erre azt lehet mondani, hogy a mozgalom emlékeztethet a polgári körökre, ami felszínes hasonlat és alapvetően hamis, mivel ott volt pénz, itt nem lenne, ott központi akarat érvényesült, itt demokratikus viszonyok lennének. Aztán a mozgalmat – mondta Majtényi László – a falvak és Budapest felé kellene építeni. Vitaindítóját anekdotával zárta: Furmann Imre miskolci lakásának kicsi konyhájában 1990-ben több politikai szervezet (MDF, SZDSZ, szakszervezetek) alakult meg, az alapítók zsíros kenyérrel és valahonnan előkerült borral ünnepeltek. Valahogy most is így kellene csinálni.

Kunhalmi: Be kellett menni a parlamentbe

A vitaindítóra először Böcskei Balázs, az IDEA Intézet vezetője reagált. Elmondta, hogy az Eötvös Károly Intézet anyagjaiban számos válasz megtalálható a felvetett kérdésekre. A bojkott kérdésében heterogenitás észlelhető az ellenzék részéről. A bojkottot éles, egyértelmű érvek alapján kellene szervezni. Diszkrepanciát látott abban az elemző, hogy akik a tévében elnyomó rendszertől beszélnek, azok beülnek a parlamentbe. „A nyelvet a politikai cselekvéshez kellene igazítani és fordítva.”

Kunhalmi Ágnes, az MSZP választmányának új elnöke a bojkott kapcsán hangsúlyozta, hogy „be kellett menni a parlamentbe”. Sokan morálisan megkérdőjelezik ezt a helyzetet. Volt azonban a hasonló időszaka a magyar parlamentnek, például a Horthy-korszakban, amikor is széttagolt volt az ellenzék, szociáldemokraták akkor is megpróbálkoztak egyfajta bojkottal. Mintha a történelem megismételné magát ― mondta a képviselő. A vidéki jelenlétről megjegyezte, tragikus, hogy az MSZP a vidéki települések 40 százalékában nincs jelen, ugyanez igaz a Jobbikra. Sok helyen csak a Fidesz állampárti jellege érvényesül.

mivel itt szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget az átszavazások miatt.

Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője a bojkottot „abszurd felvetésnek” nevezte. Rámutatott, amikor elvállalták az indulást, tisztában voltak az egyenlőtlen feltételekkel, ennek következtében részt kell venniük a parlamenti munkában. Mindenekelőtt azt kell tartalmilag megtudni – hangsúlyozta Ungár Péter –, hogy a Fidesznek az előző választásokhoz képest szerzett 400 ezres többletszavazata honnan jött össze. Okként jelölte meg, hogy a Fidesz fel tudott lépni a lokális nép képviselőjeként a globális elittel szemben, amely a választási kampány során a hazai ellenzékkel azonosíttatott. Okként hozta fel, hogy az újak az ellenzéki oldalon nem mutattak fel megfelelő teljesítményt, így nem sikerült a váltófutás váltása. Okként említette meg Gyurcsány Ferenc azon kijelentését, miszerint „káosz lenne, ha az ellenzék kerülne kormányra”. Hozzászólását azzal zárta, hogy tartalmi válaszokat kell adni, és beszélni kell a sajtóról mint erőforrásról.

Ungváry: Ez egy szimulált parlament

Ungváry Krisztián történész szerint érdemes továbbgondolni a vitaindítót. Azon kell gondolkodni szerinte, hogy „a rendszer micsoda”. Ha parlamentáris demokrácia, akkor értelmetlen a bojkott. A mostanit „szimulált parlamentnek” nevezte, megjegyezve, hogy a Horthy-korszakban négyszer szavazták le a kormányt, ami ma elképzelhetetlen lenne. Az a korszak bizonyos szempontból „féktelen liberalizmus” volt a maival összehasonlítva. Hozzátette, az gond, hogy a mandátumot átvevők fotózkodtak a mandátumukkal, és közben nem tették nyilvánvalóvá a választók előtt, hogy törvénysértés történt a szavazás során: a jelenlévők szavazatait csalták el. Szerinte ezek mérgezett mandátumok. Volt ellenpélda azonban, Hadházy Ákosé – mondta Ungváry Krisztián. Több mandátuma lett volna az LMP-nek és az MSZP-nek, ha egyenlő feltételek lettek volna a választási kampány során.

A NER szempontjából az ellenzéki magatartást három jellemző típussal írta le: van, aki ellenzékiként viselkedik; vannak a hasznos idióták, akik nem kapnak pénzt, hogy játszanak Orbán Viktor kottájából; és vannak azok, akik szerinte ezért pénzt kapnak.

Kunhalmi Ágnes a bojkott kapcsán elmondta, hogy a saját esetében nehéz lett volna bojkottálnia, mivel egyéni választókerületben győzött. Jeleztek a választóknak: alternatív esküt tettek. Jelezték ezzel, hogy

A Fidesznek – tette hozzá – az lett volna a legnagyobb öröm, ha nem vonultak volna be a parlamentbe. Szerencsére vannak nem-hasznos hülyék, akik megpróbálják megteremteni annak feltételét, hogy az egyensúlyt helyre lehessen állítani Magyarországon.

Ungár Péter egy lengyel politikusismerősét idézve írta le a jelenlegi helyzetet: „sokan az életrajzukat védik”, vagyis amit mondanak, nem azonos azzal, amit gondolnak. Tartalmi kérdésekre kell összpontosítania az ellenzéknek, például a nemzeti szuverenitás kérdését el kellett volna venni a Fidesztől. Hogy az ilyen és hasonló feladatok nem sikerültek, hozzájárult a választási vereséghez. Valódi kérdésekről kell beszélni ahhoz, hogy több szavazója legyen az ellenzéknek. Van arra példa a világban, hogy médiatúlsúly ellenére „erőforrás-kisebbségből” kormányt tudott váltani az ellenzék. Ehhez – szerinte – tehetségesnek kell lenni.

Böcskei Balázs politikai elemző Bruno Kreiskyt idézte: ő politikus akar lenni, nem ügyintéző. Ma ott tartunk szerinte, hogy a politikusok nem hoznak ügyeket.

Böcskei szerint „ez ma az ellenzéki politikai cselekvés korrupciókutatás címén”. Szerinte a politika a határok felhúzásáról szól, és hogy mit gondolunk a rezsimmel való együttműködésről.

Ungár: A magyarországi rendszer lehet az új norma

Kunhalmi Ágnes kiemelte, hogy a kérdés ebben a helyzetben így hangzik: „mit teszünk azért éles helyzetben, amikor le lehet váltani egy kormányt?” Együttműködik-e az ellenzék, vagy egy adott ponton megtorpan. A kétharmadnak megvannak a felelősei. Az embereknek a 2018-as választás során a rendszerhez való viszonyukat kellett megmutatniuk: a választás nem programokról szólt, hanem arról, hogy mennyire elviselhető a választók számára a Nemzeti Együttműködés rendszere. Kunhalmi szerint tragédia, hogy az ország fele a Fideszre szavazott. A 400 ezernyi többletszavazat magyarázatát a függőségi viszonyokban, az állampárti jellegben látta, és abban, hogy a társadalom mélységesen csalódott a jóléti rendszerváltás ígéretében. Az első kormányzásával ellentétben 2010-ben Orbán Viktor valami teljesen újat hozott létre. A régi sikerére építő baloldal ezeket viszonyokat nem vette figyelembe – mondta az országgyűlési képviselő.

Ungár Péter hozzátette, egyre inkább úgy tűnik, mintha a magyarországi rendszer lenne „a normaközeli állapot”. Egyre több helyen egyre hasonlóbb dolgok történnek. Sok tekintetben megszűntek a viszonyítási pontok. Nincs olyan, hogy meg tudjuk mondani, hogy hová konvergálunk – mondta a politikus.

Király Dávid moderátor kérdésére, miszerint miért kellene az MSZP-nek megszűnnie, és önmagában ez mire elég, Ungváry Krisztián elmondta, hogy azért, mert nem tudtak elegendő szavazót megszólítani, ami szerinte hitelességi problémákat vet fel. Erőteljes megjegyzést tesz arra, hogy a beszélgetés során többször történt hivatkozás a Horthy-korszakra: nem kellene többet elővenni ezt a hasonlatot, mivel pontatlan az összehasonlítás – például akkor a kormánypárt két jelöltet indított több választókörzetben, és volt olyan kerület, ahol pedig nem indított. A történelemtudomány dolga az ilyen típusú viták, összehasonlítások lefolytatása – érvelt a történész a téma bonyolultsága mellett. Ungváry szerint a Jobbikban sokan elkezdtek azon gondolkodni, hogy érdemes-e hamis idiótának vagy fizetett képviselőnek lenni. Ez szorosan összefügghet a Jobbik néppártosodási törekvésével. Most azonban – emelte ki –

gondolva a Jobbik büntetésére. A megoldást Ungváry az együttműködésben látja. Az új ellenzékhez új, hiteles arcok kellenek, ő ilyennek tartja Márki-Zay Pétert.

Kunhalmi Ágnes ehhez hozzátette – mintegy másik receptként – a választókerületek visszahódítását, ahogy maga is tette a XVIII. kerületben teljes baloldali együttműködésben, jobbikos támogatást is élvezve. Egyetértett azzal, hogy a baloldalt hosszú ideje tartó vezetői válság terheli. Ha van recept – hangsúlyozta –, az csak az összefogás lehet. Orbánnak tíz évébe tellett, amíg hét pártból „összekalapácsolta” a pártját az „egy tábor, egy zászló” jelszava alatt. A politikai valóságban azonban nehéz megvalósítani az együttműködést. Egyetértett azzal is, ha ez nem sikerül, senki sem fogja őket megmenteni. Nehézséget lát abban is, hogy a II. világháború utáni pártstruktúra felbomlóban van Európában, ahogy itthon is. A klasszikus európai pártok a szélsőjobb felől kapnak támadást, ami ellen széles összefogással lehet felvenni a küzdelmet – zárta a szavait a képviselő.

Böcskei: Nem könnyű közlekedni a rezsimben

Böcskei Balázs a Botka-ügy kapcsán megjegyezte, hogy az internetnek van memóriája, Botka azt mondta, hogy az árulóktól meg kell szabadulni. Kérte a jelenlévőket, hogy állításának védelmére keressenek rá a neten. Szerinte volt jó dolog is az ellenzék munkájában, például realista programokkal állt elő. Márki-Zay Péter esete azonban rávilágít arra, hogy erős ellentmondások vannak a szavaiban: „elnyomó diktatúra”, „illegitim rezsim”, mondja, aztán szerinte a hitüket feladják, akik beülnek a parlamentbe, végül pedig azt kéri, hogy ne tüntessen senki Lázár János ellen, amikor ő Lázár Jánossal találkozik. Mindez azt mutatja meg, hogy nem könnyű közlekedni ebben a rezsimben; azt, hogy „mítosz helyett nézzük meg testületi szavazásokat”. Az elkövetkező választásokon követendő példának hozta föl az elemző a hódmezővásárhelyi modellt: amikor is két oldal küldene meg egymással.

Ungváry Krisztián a jövő évi európai parlamenti választási esélyeket nyereség-veszteség szempontjából így elemezte: a megszerezhető 21 mandátum közül 6-7 mandátumra van esélye az ellenzéknek. Azt kellene kommunikálni a választók előtt, hogy a kormány tévesen tájékoztatja az embereket az EU-ról, megtéveszti őket.

Az önkormányzati választások során viszont nem kéne élni a bojkottal – javasolta a történész.

Ungár Péter erre rögtön elmondta, hogy az LMP indulni fog a választásokon. A történész által felvetett bojkottra Kunhalmi Ágnes úgy reflektált, hogy annak akkor van értelme, ha az egész ellenzék részt vesz benne. A szélsőjobboldali előtörés miatt azonban mindenképpen el kell indulni az EP-választásokon. Böcskei Balázs elemző a vélemények alapján úgy látta, hogy az ellenzék nehéz „edukációs” állapot előtt áll. Kunhalmi Ágnes közös ellenzéki listát fog javasolni az EU-s választásokra.

Demszky mindenkit kiosztott

A rendezvény első hozzászólója Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere volt. Az elhangzottak őt arról győzték meg, hogy az ellenzék alkalmatlan a szerepére. Ungár Péter például, így Demszky, „büszke arra, hogy semmit sem tud a Horthy-rendszerről”, pedig tanulhatott volna. Böcskei Balázst Demszky kijavította a Kreisky-idézet kapcsán, amely pontosan így hangzik: „politikus emberek kellenek, nem ügyintézők”. Demszky szerint politikustípus van: az egyik a szavaiért, a másik a tetteiért felel, ez utóbbi a magasabb mérce. A bojkottal nem ért egyet.

A volt főpolgármestert az egyik főszervező végül figyelmeztette, hogy a helyzethez képes hosszúra nyúlt hozzászólását fogja rövidebbre.