Minority SafePack: lassan forognak az EU fogaskerekei

Mint ismeretes, az április 3-i határidőig 1,32 millió aláírás érkezett az európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés támogatására. Magyarországról és a Kárpát-medence többi országaiból mintegy 900 ezer aláírás csatlakozott: hazánkból pontosan 385 623 aláírás érkezett papíron, 258 168 pedig elektronikus formában. Összesen 11 európai ország csatlakozott az ügyhöz, Magyarországon és a Kárpát-medence országain kívül például Spanyolországból, Litvániából, Dániából és Bulgáriából érkeztek aláírások. A nagy számú magyar támogatói aláírás azt mutatja, hogy

Azonban felmerül a jogos kétely azt illetően, hogy ennek a kezdeményezésnek lesz-e haszna a kisebbségben élő magyarok számára. Félő, hogy az erejét és nyomásgyakorlási képességét szelektíven használó Európai Unió semmilyen erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy törvényi szabályozás garantálja az őshonos kisebbségek megmaradását és jogait.

Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke a Mandinernek elmondta, hogy a sikeres aláírásgyűjtést követően a FUEN leadta az aláírásokat mind a huszonnyolc uniós tagállam illetékes hatóságainak. A tagállami hatóságoknak három hónap áll rendelkezésére a papíron, illetve online összegyűjtött aláírások hitelesítésére. Vinczéék bíznak abban, hogy az ellenőrzés csupán egy technikai folyamat, amelynek során az aláírások hitelességét vizsgálják a nemzeti hatóságok, nem pedig politikai elemzést végeznek. Ezt követően a huszonnyolc tagállam által kiállított igazolásokat a kezdeményezők ősszel benyújtják az Európai Bizottságnak.

„Jogi szempontból egy sikeres Európai Polgári Kezdeményezés arra kötelezi az Európai Bizottságot, hogy szervezzen közvitát az Európai Parlamentben, vizsgálja meg a kezdeményezés tartalmát, és közölje ezzel kapcsolatos álláspontját” – mondta lapunknak Vincze Loránt.

A polgári kezdeményezés intézménye hat éve létezik, eddig a több mint hetven kezdeményezésből négynek sikerült összegyűjtenie az egymillió aláírást. A Minority Safepack kezdeményezés az ötödik a sorban, vészjósló azonban az a tény, hogy ezek közül egyikben sem indult be a jogalkotási folyamat. A FUEN ezért azt reméli, hogy az Európai Bizottság lassan lépéskényszerbe kerül, és ha bizonyítani akarja, hogy nem csupán szemfényvesztésnek szánták azt, hogy az európai polgárok közvetlenül befolyásolhatják az Európai Unió törvényalkotását, akkor érdemben is foglalkozniuk kell kezdeményezéssel.

Az egymillió aláírás összegyűjtése mellett a lobbitevékenység is rendkívül fontos, ennek érdekében a FUEN irodát nyitott Brüsszelben. Vincze Loránt szerint

amelyet Dániától Romániáig és Olaszországtól a balti államokig számos közösség támogatott. 

„Eléggé jelentős figyelem irányul erre a témára, amely ha eléri a kritikus tömeget, akkor valóban megkerülhetetlenné válik. Komoly szövetségeseink vannak. A továbbiakban is azon leszünk, hogy bővítsük ezt a kört és nyomást gyakoroljunk az Európai Bizottságra, hogy ne seperhessék le javaslatainkat az asztalról.”

Miközben az aláírások hitelesítése folyik, jogi szakértők dolgoznak azon, hogy konkrét ajánlásokat, törvényjavaslatokat tegyenek le a Bizottság asztalára, megmutatva, hogyan lehet a gyakorlatban teljesíteni kéréseket. Nem csupán a Minority SafePackben szereplő kilenc javaslatra dolgoznak ki jogszabály-tervezetet, hanem egy részletes bevezetőben amellett érvelnek majd, hogy tulajdonképpen uniós kompetenciára volna szükség a kisebbségvédelemben, és egy olyan átfogó szabályozás elkészítése szükséges, amely hosszú távon szavatolja az őshonos közösségek elismerését és védelmét.

Bár a Bizottság kötelezettségének megfelelően idén megszervezi a közvitát az Európai Parlamentben, majd közzéteszi álláspontját, érdemi lépésekre már csak a 2019. májusi EP-választást követő új összetételű Parlament és Bizottság felállását követően lehet számítani,

Jellemző, hogy a bürokratikus rendszer kerekei lassan forognak ezekben az ügyekben, az európai közösséget terhelő egyéb kihívások pedig nehezítik, hogy a nemzeti kisebbségek ügyének illő figyelmet kapjon. A kezdeményezés sorsa pedig nagyban függ majd attól, hogy az említett EP választások után milyen összetételű lesz az új parlament.

A Minority SafePack csomag tartalmának gyakorlatba ültetése mindenképpen hatalmas erőlépést jelentene az őshonos nemzeti kisebbségek védelme és támogatása terén. Egyrészt közösségi és nyelvhasználati jogokat szavatolna, másrészt forrásokat nyitna meg ezen közösségek számára. Vincze Loránt elmondta, hogy többek közt azt kérik, hogy az EU módosítsa a regionális alapok közös rendelkezéseit oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek védelme, illetve a kulturális és nyelvi sokféleség népszerűsítése bekerüljön a tematikus célkitűzések sorába. Továbbá kérik az EU új generációs, oktatási, képzési, ifjúsági és kulturális támogatási programjainak a kiírásában minden olyan kritérium eltörlését, amely kizárja a regionális és kisebbségi nyelveket.

De az sem elhanyagolható, hogy egy olyan uniós ajánlás elfogadását is kérik, amelyben az EU meghatározza a legjobb megoldásokat a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmére és támogatására, különös tekintettel a regionális és kisebbségi nyelvek használatára a közigazgatásban, a közszolgáltatásokban, az oktatásban, kulturális téren, az igazságszolgáltatásban, a médiában, az egészségügyben, a kereskedelemben és a fogyasztóvédelem terén. „A hosszú távú célunk azonban, amint említettük, átfogóbb a javaslatcsomagunk kilenc pontjánál: azt kívánjuk elérni, hogy szülessen uniós kisebbségi keretszabályozás” – mondta Vincze Loránt.

Vincze szerint ez rendkívül fontos lenne a csatlakozás előtt álló országok, így például Ukrajna kisebbségei számára is. Hiszen jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a csatlakozni kívánó országok számára felállított koppenhágai kritériumrendszernek része a kisebbségi jogok szavatolása, de a tagállamok számára már nincs semmilyen uniós kötelezettség e téren. Így a csatlakozás után egy tagállam akár meg is foszthatja a kisebbségeket a korábban biztosított jogoktól, vagy elzárkózhat azok gyakorlatba ültetésétől. Erre példa Románia, de akár Lettország is, ahol pár hete fogadtak el egy az ukrajnaihoz kísértetiesen hasonlító oktatási törvényt, amely fokozatosan kiszorítja a kisebbségek anyanyelvű oktatását. A FUEN azt szeretné elérni, hogy az EU ne hunyjon szemet az ilyen jogsértések felett.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács vezetője a FUEN és Minority Safepack sikere kapcsán a Mandinernek elmondta, hogy jónak tartja a kezdeményezést és maga részéről támogatja annak céljait; azonban véleménye szerint

annál, hogy ezt a FUEN jó szándékú kezdeményezése megoldhatná. Elmondta azt is, hogy Romániában a fejlesztési régiók szándékosan úgy vannak kialakítva, hogy Székelyföldet besorolták a középfejlesztési régióba, mellyel elvágták attól a lehetőségtől, hogy az uniós alapokhoz hozzájusson. Az a remény, amit a Minority SafePack kapcsán dédelgetnek magukban a kisebbségek és azok képviseleti szervei, miszerint életre hívnak egy európai szintű kötelező jogi szabályozást, szerinte azért nem életszerű, mert már létezik ilyen – azonban ezeket tetszés szerint tartják be az egyes tagállamok. Izsák Balázs dicséretesnek tartja a kezdeményezők buzgalmát, hogy az Unión belül próbálnak valami változást elindítani, azonban véleménye szerint a kisebbségek védelem már létezik európai szinten.

„Nekünk kulcsfontosságú az autonómia. Amikor Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor tett egy vállalást arra nézve, hogy teljesíteni fogja, 1201/1993 európa tanácsi ajánlásban foglaltakat. Ezek a kötelezettség vállalások az Európai Unióban kötelezőek, a teljesítetlen vállalás terhe ott van Románián, a probléma, hogy ezek végrehajtását senki nem kéri számon rajtuk.” Az SZNT örökösen erre az Európa Tanács-beli ajánlásra hivatkozik, aminek a 11. pontja éppen a területi autonómiára vonatkozik. Az autonómia a legmagasabb intézményes garancia a székelység megmaradásának. Az 1958/2014 számú Európa Tanács-határozat azt is tartalmazza, hogy a közigazgatási átszervezés során az Európa Tanács tagállamai a gazdasági szempontokat megelőzve kell tekintettel lenniük a terület kulturális, nemzetiségi összetételére és a nemzeti hagyományokra.

Izsák véleménye szerint amennyiben csak egy újabb ajánlást fogalmaznak meg a Minority SafePack nyomán, akkor félő, hogy annak sem lesz következménye. Viszont olyan határozatok kapcsán, amelyek teljesítésére Románia kötelezettséget vállalt,

Izsák Balázs azt is elmondta, hogy Olaszország 1945-ben kötötte meg Ausztriával a békeszerződés, aminek része volt a Dél-Tirol területi autonómiájára vonatkozó egyezmény, de a hetvenes évekig kellett várni, hogy előrelépés történjen, illetve csak 1990 után lett érdemi lépés a tiroli autonómia ügyében. „Románia is húzza az időt, de mi azért harcolunk, hogy teljesítsék a kötelességüket” – tette hozzá Izsák Balázs.