Szemet szemért – a halálbüntetés kérdőjelei

„Megdöbbentő továbbá a tény, hogy az Egyesült Államok csak 2005-ben tiltotta be a kiskorúak kivégzését. A XX. században kivégzett legfiatalabb amerikai gyermek csupán tizennégy éves volt. Fejlődéslélektani szempontból nehéz meghatározni mi az az életkor, ahol az egyén már döntéseiért teljes felelősséget tud vállalni, így büntethető is. A kamaszok döntéshozatali képessége még nem teljesen kiforrott, sokkal nehezebben állnak ellen a kényszerítő befolyásnak, a személyiségük még fejlődés, változás alatt áll (Steinberg és Scott, 2003).

Az Amnesty International hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés intézményét sok országban politikai ellenfelek megrémisztésére, kiiktatására használják. Így a rendszer támogatja a diktatúrát és  ellehetetleníti a szabad véleménynyilvánítást. Szintén elgondolkodtató adat, hogy nagyobb valószínűséggel ítélik halálra az etnikai kisebbséghez tartozókat és az alacsonyabb társadalmi osztálybelieket, akiknek a megfelelő jogi védelem megszerzésére is kevesebb erőforrásuk van. Bizonyos kutatások szerint (Soss, Langbein és Metelko, 2003) az USA-ban elsősorban a fehérek támogatják a halálbüntetést, és hajlamosabbak bűnösnek ítélni a feketéket, mint a fehéreket. Emellett a halálbüntetés támogatottsága egyenes arányban növekszik időről időre a fekete lakosság számának növekedésével az adott környéken.

A halálbüntetés ellen kampányolók legfontosabb érve általában a tény, hogy ez a döntés visszafordíthatatlan. Mint minden döntés azonban, előfordulhat, hogy téves, hiszen végső soron emberek hozzák meg az ítéletet, akik nem tévedhetetlenek. 1973 óta százötven amerikai rabot küldtek halálsorra, akiket később felmentettek a vádak alól. Sajnos azonban olyan eset is akadt, ahol a kivégzést követően vált kérdésessé a bűnösség ténye.

A téma több művészeti alkotást ihletett, többek között ezt a témát járja körül a David Gale élete című film, mely egy elgondolkodtató és megrázó dráma a halálbüntetés elleni harcról és az meghozott ítéletek létjogosultságáról. Jól példázza, hogy míg Európa nagy részén már fel sem merül a kérdés, sok országban még mindig fontos dilemmát okoz a végső büntetés alkalmazhatósága.”