A Rákosi-diktatúrára emlékezteti a Facebook-cenzúra Nagy Ervint

Miért tiltottak le a Polgár Portál Facebook-oldalát? 

A PolgárPortál Facebook-oldalát hamvazószerda reggelén tiltották le, mint utóbb kiderült, egy több napja tartó feljelentéssorozat után. A feljelentők kilétéről nem tudunk semmit, ami már önmagában abszurd. A közösségi oldal úgy működik ebben az esetben, mint a Rákosi-korszakban az ideológiai véleményterror, azaz

és nem tudja pontosan, hogy miért; illetve, ha „megbüntetik” az illetőt, vagy a mi esetünkben a hírügynökséget, akkor fellebbezésnek sehol nincs helye. Csak annyi üzenetet kaptunk a Facebook központjából, hogy feljelentés érkezett a közösségi média alapelveinek megsértése miatt, illetve hogy önkényesen levettek egy-egy posztot, végül pedig, hogy letiltanak egy bizonyos időre. Mindenesetre gyanúra ad okot az, hogy az inkriminált posztok az elmúlt napokban mind Juhász Péter viselt ügyeiről szóltak vagy a bevándorlást taglalták. Végül az utolsó poszt, ami miatt a feljelentések sokasága miatt letiltottak minket, az egy átvett cikk volt az Origo.hu-tól, amelyben Juhász Péter élettársa nyilatkozott. Tehát bizonyítani nem, de vélelmezni tudjuk, hogy egy Juhász Péterhez köthető anarchista kör feljelentéssorozata tette be végül a kaput. Ezek szerint a közösségi médiában nem lehet írni egy politikus botrányairól... De kérdezzék meg a kollégákat, amit én megtettem, és számos hasonló tapasztalatot fognak hallani a Juhász Péterről szóló cikkek esetében!

Mit okoz ez az oldalnak?

Erkölcsi veszteséget nem, hiszen nem vétettünk semmilyen norma ellen. A Polgár Portál a Médiatanácsnál bejelentetett, a médiaalkotmányt aláírt és a médiaetikát betartó hír- és véleményoldal. Az elmúlt három évben nem volt sajtóperünk sem, minden helyreigazítást tisztességgel megtettünk, illetve mindig, minden vitának, véleménynek helyt adtunk. Anyagi kár viszont érhet minket, hiszen most, hogy a mai nap reggelén helyreállt az oldal, azt látjuk, hogy a több mint 19 ezer állandó Facebook-követőnk száma kissé csökkent a kiesés miatt, illetve van olyan reklámszerződésünk, amelyet kattintásalapon kötöttünk meg, azaz a megrendelő az elért kattintások után fizet a hirdetésért. Ez mindenképpen anyagi kár, de azt még nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyit veszítettünk egy nappal. 

A Facebook magàncég: nincs joga az ilyesmihez? 

Szerintem nincs. Minden magáncégnek be kell tartania az alkotmányos alapelveket, a vélemény és sajtószabadság jogát nem korlátozhatja egyetlen multinacionális cég sem. Ráadásul a Facebookon jelen lévő hírportálok a reklámokkal, a szponzorációjukkal profitot termelnek a cégnek, így felfoghatjuk úgy is, hogy egy olyan kommunikációs szolgáltatásról van szó, amely egy virtuális dimenziót teremt, ahol működnie kell a sajtószabadságnak. Visszakérdezek: veheti-e bármelyik Magyarországon működő magáncég azt a bátorságot, hogy vét az alkotmány, vagy valamelyik alapjog ellen? Nyilván nem... 

Mit gondol egyébként Juhàsz ügyéről? 

Juhász Péter esetében jól látszik a kettős mérce. Mikor a „vak komondoros”, fideszes Balogh Józsefet a félig-meddig megtett vallomása után kiközösítette az úgynevezett jobboldali politikai közösség és a pártja is, még a jogerős bírósági ítélet előtt; akkor most azt kell mondanom, hogy sokan kettős mércével élnek ebben az országban, amikor azt mondják, hogy Juhász Péter hasonló ügye és vallomása esetében meg kellene várni a bírósági ítéletet, és hogy addig semmilyen politikai vagy morális következménye nem lehet az ügynek. Álszent és aljas hozzáállás ez! Jogi következmény nyilván nincs egy jogerős ítélet előtt, de politikainak mindenképpen lennie kellene. Ahogy Balogh József esetében is megtörtént, hiszen 2013-ban, az eset megtörténte után nem sokkal ki is közösítették, pedig a jogerős ítélet csak 2016-ban született meg. Megjegyzem, éppen egy ezt taglaló cikk volt az utolsó feljelentett poszt, amit először önkényesen levett a Facebook, majd letiltott minket.

Látható egy kitiltási tendencia az Facebookról, jobboldali véleményformálókat tiltanak le időnként. Mire véljük ezt?

Sajnos a mi tapasztalatunk a cenzúráról és fenyegetettségről nem egyedi. Magánszemélyeket, bloggereket, sőt, ahogy tudom, kollégákat tiltanak ki a közösségi médiatérből 24 órára vagy hosszabb időre. Ismerek a Pesti Srácoknál olyan újságírót, akit 30 napra tiltottak le politikai okok miatt. Ő így akadályozva van a munkájában is mint szerkesztő. Látni kell ennek következményét is.

Mint ahogy most nekem is óvatosságra kell intenem a kollégáimat, mert egy nap alatt tönkretehetik a négy éves munkánkat. Agyrém, hogy félelemben kell dolgoznunk és azon agyalnunk, hogy melyik posztot fogják feljelenteni legközelebb! Szerintem hosszú távon egy csapdába sétált bele a nem liberális, nem baloldali és az álszent politikailag korrektséget nem követő emberek milliója, a véleményvezérek és a sajtó is, amikor beleálltak abba a trendbe (és mi is benne vagyunk ebben), hogy minden tartalmat és annak tömeges elérhetőségét átvitte a közösségi oldalra. Így most és a jövőben is ki lesz szolgáltatva a Facebook kénye-kedvének, politikai látásmódjának és az újrateremtődő politikailag korrekt közbeszéd véleményterrorjának. Rövid távon pedig Magyarországon a választási kampány miatt növekedett meg a feljelentések száma. Ez szerintem egyértelmű. És ennek növekedésére valószínűleg számítanunk kell az elkövetkező néhány hétben is.

Egykori Jobbik-alapítóként ön hogyan vélekedik a Jobbik néppártosodásáról?

A Jobbik néppártosodása teljes kudarc. Úgy tűnik, hogy Vona Gábornak és néhány, még mellette kitartó társának nem sikerült úgy középre kormányoznia a pártját, hogy közben ne veszítette volna el az egykori törzsszavazóit. Ráadásul a baloldalon és liberális politikai dimenzióban lévő űrt sem tudta oly módon kitölteni, hogy ennek szavazatokban vagy most még szimpátiában komoly haszna lenne. Talán jó hasonlat az, hogy

Amikor 2006-tól kezdve a Gyurcsány-kormány okozta katasztrofális helyzetre a Jobbik radikális és a választók számára szimpatikus válaszokat adott és a rendőrterror után is növekedni kezdett ellenhatásként a népszerűsége, pontosan azzal a politikai tömbbel és világképpel szemben fogalmazta meg magát, amellyel most barátkozik és együtt akar működni. Ezt az egykori szavazó vagy a párt szekerét toló, nem érdekekben, hanem értékekben gondolkodó emberek nagy része árulásnak, jobb esetben csalódásként élik meg. A Jobbik a nagy néppártosodás közepette elvesztette egykori nemzeti radikális jellegét, a pártelnök kiszámíthatatlan és szeszélyes átváltozásainak, az iszlámmal való kokettálásának köszönhetően pedig a keresztény emberek bizalmát. Mára ott tartunk, hogy az egykor még Csurka István által meghirdetett „se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar” gondolatot, azaz a nemzetei szuverenitást a globális érdekekkel szembeállító radikális ideológiát, a magyarság önvédelmét a Jobbik lépésről-lépésre elárulta és annak vagyunk éppen szemtanúi, hogy átcsúszik a globális anyagi érdekeket védők oldalára.