Mesterien egyensúlyoz Orbán a Wall Street-i pénzember szerint

Matthew Tyrmand az American Transparency/OpenTheBooks.com korrupcióellenes szervezet igazgatóhelyettese. New Yorkban nőtt fel, a Chicagói Egyetemen végzett. Tíz évet dolgozott a Wall Streeten, mint befektetésialap-kezelő. 2011-ben saját tanácsadó céget indított, amellyel kis- és középvállalkozásokat segít. Lengyel származására tekintettel 2011-ben megkapta a lengyel állampolgárságot, a lengyel kormányzati korrupcióról szóló kritikája a lengyel lapokban is megjelent. Sokat tartózkodik Lengyelországban, ahol a szenátusnak is dolgozik.

***

A Republikánus Párt és Donald Trump nemrég elfogadott adóreformjáról két vélemény számít meghatározónak: hogy az megint csak a gazdagoknak nyújt könnyebbséget; illetve hogy igenis segíti a szegényebbeket is. Ön mit gondol?

Ez egy olyan reform, ami kiindulópontnak jó. A valódi adócsökkentés felől nézve nem szupererős, de ettől még hasznos. Ami igazán pozitív, az az, hogy jelentősen csökkenti a vállalati adókat. A vállalatok nagyobb fizetést, nagyobb jutalmakat tudnak adni a munkavállalóiknak, és a külföldi befektetésekre is többet tudnak költeni, s vissza tudják fizetni külföldi tőkéjüket. Ott az Apple, ami az ír bankszámláján parkoltatta a pénzét, ami így nem volt produktív, nem használták. Szóval most ők ezt használni tudják, be tudják fektetni otthon, az Egyesült Államokban. Személy szerint nagyon tetszik, hogy véget vetnek a tagállami és helyi adózás ruganyosságának. Korábban a magas adókat kivető államoknak, városoknak – például New York állam és Kalifornia, New York, Chicago, San Francisco – lehetőségük volt azt leírni a szövetségi adójukból. Ennek az volt a hatása, hogy pénzt vitt el olyan államoktól, amelyekben nagyobb volt a verseny és kisebbek voltak az adók, olyanokba, ahol magas adókat vetettek ki, ahol jóléti államot csináltak, és olyan pénzt költöttek, ami nem állt a rendelkezésükre. Szóval most mindenkinek ugyanazt a szövetségi adót kell fizetnie majd. Az egészet tekintve én tovább mentem volna, de kezdésnek jó a reform.

Hogyan értékeli Trumpnak a korábbinál protekcionistább gazdaságpolitikáját?

Korábban sokkal inkább úgy gondolkodtam, mint az osztrák iskola, de sajnos az előző huszonöt évben, s főleg az előző tízben

és a nagyvállalatok egyre sikeresebben befolyásolták a törvényhozást, hogy a saját érdekeiket védjék. Az a fajta gazdasági patriotizmus, amit Steve Bannon vitt be Trump gondolkodásába és kormányába, az reakció, az inga visszalendülése. A piacon már nem volt igazán szabad verseny, egyre inkább a haveri kapitalizmus működött. A válság következtében sok vállalkozásnak újra kellett építenie magát, de sok bankot kisegített az állam. Ez a „gazdasági nacionalizmus” az ilyen dolgok ellen született meg. Ami ellen lázad, azt egyesek szeretik szabad piacnak mondani, de igazából az nem volt szabad piac. Amikor Bannon arról beszélt, hogy Amerika az első, hogy munkahelyeket kell teremteni, hogy helyre kell állítani az ipart, annak szerintem igenisnvan értelme. A globális kereskedelmi megállapodások hatása az volt, hogy a pincébe küldték a munka árát. 

Még mindig úgy látszik, hogy némileg káosz van a Trump-adminisztrációban, amit egyesek szomorúan, mások kárörvendve figyelnek. Tényleg az van?

Tényleg van némi káosz. De

és örömmel figyeli ezt a káoszt, akár fel is nagyítja. Trump azzal győzött, hogy azt mondta, a terjeszkedő baloldali kormányzat és az elit nem az emberekért dolgozik, és csak hatalmi struktúrákat épít. Na, ezt ki akarja dobni az ablakon, erre mondja, hogy lecsapolja a mocsarat, mivel Washington városa helyén korábban mocsár volt. Akárcsak az Európai Unióban, ahol Strasbourg és Brüsszel az integrációs projektjében a technokraták uralmát építgeti. De Trump sosem volt politikus, nem ért a kormányzat működtetéséhez, és így nem voltak emberei sem, akik úgy gondolkodtak volna, mint ő, és segítettek volna neki a kormányzásban. Így olyan adminisztrációt hozott össze, amelyben többféle gondolkodás találkozik. Bannon, Gorka Sebestyén, Jeff Sessions, Steve Miller voltak a nemzetiek, a populista konzervatívok. Aztán ott vannak a Bush-féle régi republikánusok, akik ugyan kétségkívül a mocsárhoz tartoznak, de kétségtelenül szemben állnak  baloldallal. Nem említettem még a New York-i, gazdag demokratákat: Ivanka Trump, Kushner és a többiek. Ez három gondolkodás és három hatalmi centrum, amelyek megpróbálják aláásni egymást a kormányon belül és szivárogtatnak egymásról a médiának. Obamának voltak saját emberei, volt hatalmi struktúrája. S volt egy tanácsadója, Valerie Jarrett, akin minden keresztül ment. Szóval az igaz, hogy a Trump-adminisztráció kissé kaotikus, de az is igaz, hogy a média, a washingtoni elit és a deep state azt akarja, hogy fejek hulljanak. 

De mire jó ez? Ha Trumpot sikerülne lemondatni, jönne Mike Pence, aztán ott van az elnök helyébe lépők hosszú sora, előrehozott választás pedig nem létezik.

A washingtoni elit azt szereti, hogy ha ő irányítja a dolgokat, s ha ez nincs így, akkor inkább káoszt akar. Nagyon nem szeretik Trumpot, de emlékszem az időkre, amikor George W. Busht is lenácizták. A baloldal számára meg mindenki, aki nem ért velük egyet, az fasiszta, fajgyűlölő, homofób, nőgyűlölő, stb. És az emberek belefáradtak ebbe, elegük van. Akárcsak amikor mondjuk Brüsszel lerasszistázza a nyitott határok politikájával egyet nem értő közép-európai országokat. 

Orbán Viktor az elsők között volt, aki Trumpra fogadott. Eddig mégsem találkozott vele az elnök. Vajon miért?

Szerintem ez Orbánon múlik: ha tényleg látogatást szeretne tenni a Fehér Házban, tárt karokkal fogják fogadni. Trump megérti Közép-Európát, ezért is látogatott el Varsóba – nyilvánvaló persze, hogy erre az útra Bannon és Gorka vette rá őt. Jarosław Kaczyńskit lefotóztuk Make America Great Again sapkában – mellette ültem, ami kicsit hülyén mutatott rajta, de a Fehér Házban jó benyomást tett, Trumpék pedig megértették, hogy a lengyelek hasonlóan gondolkodnak, mint ők, és ugyanazokat a csatákat vívják. Szóval ha Orbán Washingtonba szeretne látogatni, szerintem szívesen fogadnák. Én úgy látom, ez rajta múlik. Talán ő most inkább az európai politikai harcokkal van elfoglalva. Orbán Viktor ma vezető és meghatározó egyéniség a közép-európai országok szuverenitásért folyó küzdelmében; meghatározóbb, mint a lengyelek. 

Hogyan értékeli a visegrádi országok és Amerika kapcsolatát?

Jobb, mint valaha. Obama lepattintotta őket. Lengyelország és Csehország kapcsolata nem volt valami fényes Oroszországgal. Obama visszavonta a Bush-Cheney-féle rakétatelepítési tervet Lengyelországba, éppenséggel lengyelek 1939-es megtámadásának évfordulóján. A védelmi rakéták telepítése fokozta volna a régió biztonságérzetét. Ez elég rossz lépés volt Obama részéről. Barack Obama úgy gondolkodott, hogy a fehér európaiakat, úgy ahogy vannak, felelősségre kell vonni az egykor Afrikában folytatott gyarmati politikájukért. Úgy gondolta, hogy az európai imperialista politika marginalizálta azt afrikai és részben az ázsiai népeket. Ebben lehet némi igazság, de Obama Európa-politikáját ez a meggyőződés vezette – a kétezres években. Ez nem volt épp egy pragmatikus, 21. századi megközelítés. A franciákkal és a németekkel jól kijött a multikultis, progresszív meggyőződésük miatt. Egyébként bámulatos, hogy a CDU, a német Kereszténydemokrata Unió még mindig így nevezi magát, miközben sem nem keresztény, sem nem demokrata. 

Lengyelország nem kedveli az oroszokat. Orbán Viktor viszont úgy látszik, jó kapcsolatokat ápol velük, amiért meg is orroltak rá a lengyelek. Mit gondol Orbán különutas orosz politikájáról?

Orbán Viktor szerintem a magyar érdekeket tartja szem előtt, amit jól tesz, hiszen erre van demokratikus felhatalmazása. Brüsszellel szemben viszont minden közép-európai ország érdekét képviseli. Orbán mesterien játszik Brüsszel, az EU, Berlin, Varsó és Moszkva és Washington között. Nem hinném, hogy bármit rosszul csinál,

Magyarország kicsi ország, negyedakkora, mint Lengyelország, nyilvánvalóan a saját érdekeit kell szem előtt tartania. Lengyelországot most a 7-es cikkely értelmében meg akarják büntetni az EU-ban, és nagy baj lenne a közép-európaiaknak, ha Lengyelország kiesne. Hat országra van szükség, hogy ezt a brüsszeli totalitarianizmust elősegítő lépést megakadályozzák, remélem, meglesz a hat. Ehhez egységre van szükség, és Magyarország ott lesz a hat között; remélem, a két balkáni államot, Horvátországot és Szlovéniát is magunk mögött tudhatjuk majd a visegrádi négyek mellett, s talán még Ausztriát meg a balti államokat is. Szerintem a közép-európaiak tudják, ha Lengyelország elesik, mindannyian másodrangú állampolgárokká válnak az EU-ban.

Orbánt külföldön a nemzeti szuverenitásért folytatott és a bevándorlás elleni küzdelemről ismerik. A nyugati jobboldali körök mindezt nagy reményekkel szemlélik, viszont eközben kérdéses, hogy a nemzeti üzleti elit megteremtése nem járt-e olyan negatív következményekkel, mint a korrupció elharapózása és kormányhoz való lojalitás elsődlegessé válása az üzleti életben is. 

Elsődleges számomra a korrupció elleni harc mind az állami, mind a magánszférában. Az egyik korrupciót segíti a másik. A haveri kapitalizmus Lengyelországban is probléma, nem csak itt, de a helyzet javul. Magyarország jó irányba tart azzal, hogy elsőként is a szuverenitását védelmezi. Nem minden tetszik, amit itt látok a piaci folyamatokat vagy az üzleti élet működését tekintve, de például a költségvetési hiány elleni lépések igen pozitívak.

Milyen a kapcsolat ma a Republikánus Párt és Donald Trump között?

Jobb mint volt, bár nem tökéletes. De Paul Ryan, a képviselőház elnöke és Mitch McConnel, a frakcióvezető, akik valójában vezetik a pártot, belenyugodtak, hogy együtt kell dolgozniuk az elnökkel. Az adóreform nagy siker volt, s Trump tervezi a kormányzati ügynökségek elleni fellépést és sok miden mást is. Szerintem egyre több republikánus fog mellé állni. A Repubikánus Párt libertáriusabb lesz és populista, szóval libertárius-populista. A pragmatikusan gondolkodó republikánus politikusok együtt fognak vele működni. 

Hogyan áll az amerikai jobboldal?

Az egész kicsit elmozdult a gazdasági patriotizmus irányába. A szabad piac nem működött igazán, a globális kereskedelmi megállapodásokon csak néhány szereplő nyerészkedett. Mint ahogy az EU-ban mindig Németország jár jól a kereskedelmi megállapodásokkal, nem a többi ország. Ezekben a többoldalú megállapodásokban ki lehetett játszani egymást, és előfordult, hogy Amerika fizette meg az árát. De Obama amúgy is úgy gondolkodott, hogy Amerika bűnös ország .Így most multilaterális kereskedelmi megállapodások helyett a bilaterális megállapodásokon van a hangsúly. Általában véve

A kulturális konzervativizmus biztosan rendben van, és Trump ezt reprezentálja. Már kialakult az ellenállás az akadémiai safe space-kultúra ellen, a fősodratú médiában pedig senki nem bízik. A jobboldali média nő, s ez is közrejátszott Trump megválasztásában.

A hírekben azt mondják, mélyponton van az elnök támogatottsága.

Ki készíti a felméréseket? Olyan közvélemény-kutató cégek, amelyek a médiának dolgoznak, Trumpot pedig nem szereti a média. Elég csak arra emlékeznünk, hogy a média és a közvélemény-kutatók szerint Hillary Clintonnak 99 százalékos esélye volt a nyerésre. 

Újrázik majd Trump három év múlva?

Határozottan azt gondolom, hogy igen, újrázni fog, már ha elindul. Az elnökség árfolyama most nagyon magas. Ráadásul az utolsó, aki csak egy ciklust töltött ki, az az idősebb Bush volt, de ő nem volt annyira jó elnök, és inkább egy harmadik Reagan-terminusnak tekinthetjük. Azóta mindenki újrázott. Trump a gazdasági patriotizmusával egyesítette a bal- és jobboldali munkásréteget. Amit a média mond, hogy csökken Trump támogatottsága, az nem igaz, én azt látom, hogy ma nagyobbat nyerne. 

***

Fotók: Szilvay Gergely