Maradunk a félázsiai posványban

„Az Orbán-kormány inkább bankadót vetett ki, a multikat adóztatta. Ott lehet még mit fogni?

El lehet venni a vállalatoktól pénzt, de az én értelmezésemben ez ugyanolyan megszorítás, emiatt ugyanis elküldhetik a dolgozóik egy részét. A kamatemelést is el lehet kerülni, ha hagyják elszállni a forintot. De az biztos, a feszültséget valahol le kell majd vezetni. Lehet recesszió vagy stagfláció – ami magas áremelkedés, alig növekvő, vagy csökkenő gazdasággal és magas munkanélküliséggel –, más kimenetet jelenleg nem látok. Nyilván még nagy kérdés, hogy a következő ciklusban mi lesz az EU-s pénzekkel, mennyi lesz a visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás.

Vita van arról, mennyi hatása van az uniós pénznek a magyar gazdaságra, a kormány szerint nem sok, elemzők viszont azt mondják, több százalékot hozzátesz. Ön szerint mennyit tesz hozzá, és ha jelentősen csökken a pénz, mekkora reccsenés lesz?

Szerintem a strukturális növekedés potenciálja 0 és 1 százalék között van, az uniós pénz és a bérnövekedésből adódó fogyasztásbővülés nélkül valószínűleg erre a szintre állna be a gazdaság. 2010 és 2017 között összesen kb. 16-17%-kal nőtt a hazai gazdaság, úgy, hogy nettó módon legalább a GDP 25%-nak megfelelő támogatást kaptunk. Lehet vitatkozni a pontos értékeken, de ebből a két számból én azt látom, hogy a támogatások nélkül igen csekély növekedés lenne.

Orbán Viktor a szeptemberi frakcióülésen azt mondta, ha a kormány a helyén maradhat, akkor 13 év múlva Magyarország lehet a régió húzóországa. Ez elrugaszkodott?

Ennek sajnos semmi alapját nem látom – bár nagyon örülnék, ha a miniszterelnöknek igaza lenne. Az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna. El fogunk lébecolni, maradunk ebben a félázsiai posványban.”