„Bármiben hiszünk, bármilyen célok vezérlik életünket, ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni. Őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben!” – kérte az elnök. Áder János hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra. „Tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén? És amit ilyenkor oly sokszor megfogadunk: elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi - új célokat tűzünk magunk elé? Tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé?” – tette föl a kérdéseket a köztársasági elnök. Hangsúlyozta: bár sokfélék vagyunk, összekötnek minket Kölcsey Ferenc sorai, amelyekkel mindannyian jókedvet, bőséget és „víg esztendőt” kérünk magunknak, egymásnak, hazánknak.
Áder bölcsességet kívánt a személyes döntésekhez, közös választásokhoz. Azt kívánta, hogy legyen erőnk mindig, minden helyzetben tisztelni a másikban az embert, egymásban a magyart. Alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt kívánt a nemzet valamennyi polgárának. Az államfő Assisi Szent Ferenc gondolataival zárta beszédét: „szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett, Legyen igazság, ahol tévedés van, És öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!”
A köztársasági elnök köszöntőjét Weisz Fanni esélyegyenlőségi aktivista fordította jelnyelvre.