A V4-ek és az új selyemút

„Régiónk egyetlen területen, a mezőgazdaság és az ehhez köthető ágazatok – mint az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelmi megoldások, az ökoszisztémához köthető know-how –­ versenyképes a kinti öldöklő küzdelemben. Amiként mi voltunk a Monarchia éléskamrája, úgy a Távol-Keleten is megtudhatják, hogy az európai kontinens keleti felén van a világ legjobb termőföldje, valamint az itteni mezőgazdaságnak olyan múltja van, amit még egy olyan hatalmas ország is megsüvegelhet, mint Kína. Ráadásul ehhez a területhez hozzátartozik az innováció és a technológiai transzfer, amellyel ugyancsak be tudunk férkőzni az óriáspiacra. Ebbe a tervbe jól beleilleszthető a többi ország is, sőt, szükség van rájuk, mert csak a 16 ország együtt képes kiszolgálni egy olyan hatalmas piacot, mint a kínai.

Néhány szkeptikus szakértő azon a véleményen van, hogy nem lesz a V4-ek között soha olyan mély egyetértés, amely felváltaná a köztük lévő versenyt egy gazdasági együttműködéssel. Szeretném jelezni, hogy ha egy »normális« európai történelmi helyzetben lennénk, minden bizonnyal igazuk lenne. De kontinensünk történelmi változás előtt áll, amelynek küszöbét Magyarország és a visegrádiak jelentik. 2004 után ki gondolta volna, hogy a visegrádiak egyáltalán megmaradnak és folytatják a megkezdett munkát? 2017-ben miért ne gondolhatnánk, hogy egy tényleges gazdasági összefonódásra alapuló V4 majd megnyeri magának a régió és ezzel az új Európa vezető szerepét?

És a kulcskérdés: ki gondolná, hogy a visegrádi csoport olyan helyzetbe kerül, hogy a XXI. század legnagyobb tervének, az új selyemútnak tartópillérévé válhat, csak mert egy példátlan nagyhatalmi ügyetlenkedés kellős közepén találja magát? Egy biztos! Mostantól érdemes figyelmünket a megújuló Európa sikerének kulcsára, az Egy övezet, egy út, avagy a modern kori selyemút világrend-átalakító kezdeményezésére fordítani.”