Nem is titkolják az amerikaiak: Trump számára Orbán fontosabb politikus, mint Putyin
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
Amíg baleknak számít az, aki leszereli a nukleáris fegyverzetét és pénzt áldoz a környezetvédelemre, addig nem számíthatunk a nukleáris pszichózis megszűnésére.
„»Ha minket provokálnak, a világot provokálják« – nyilatkozta Trump egy sajtótájékoztatón. Lehetetlen elmenni szó nélkül amellett, hogy a Madman-theory milyen hátborzongatóan rímel a Kim-Trump párosra. Nem csak az egyik hatalom vezetője irracionális: itt mind a két vezető az. Az egyik beteges autoriter, a másik javarészt inkompetens, de legalább mindkettő nárcisztikus. Trump megválasztása után amerikaiak és nem-amerikaiak milliói igyekeztek tájékozódni arról, hogy tényleg Trump kezében van-e a piros gomb, vagy ennél azért bonyolultabb a rendszer. A válasz kiábrándító. Akárcsak az oroszok esetében, a csapásmérés kulcsa itt is a gyorsaság. Ha Trump elhatározná magát, nehéz lenne időben megállítani, bár a radikálisabb tanácsadóit (Flynnt, Bannont vagy épp a magyar származású Gorkát) már menesztették, és valószínűtlen, hogy Tillerson vagy Mattis ilyesmire biztatnák.
Nem felejthetjük el, hogy egy háborúból nem zárható ki a véletlen, bármennyire is igyekeznek a döntéshozók mindig mindent kontrollálni. Kimék rakétatechnológiája gyenge lábakon áll, és egy ijesztgetés könnyen rosszul sülhet el valamilyen meghibásodás miatt – nem is feltétlen kellenének áldozatok az azonnali válaszcsapás megindulásához. A Nukemap nevű rendkívül profi és egyben mélységesen groteszk alkalmazással bárki tesztelheti adott kilotonnás töltet pusztítását – akár a saját városában is.
A háború »várása«, az arról való közbeszéd fokozódása indukálhatja annak tényleges bekövetkeztét, akár egy rossz delphoi jóslat. Végeredményben
EZ A CIKK IS HOZZÁJÁRULHAT BIZONYOS SZÁZALÉKBAN A NUKLEÁRIS APOKALIPSZISHEZ
– legalábbis, ha elegendően tartják érvényesnek meglátásait.
A MAD és a Madman-theory racionális alapokon nyugvó, mégis felháborítóan irracionális elméletek. A Hidegháború során a felek kvázi racionálisan cselekedve a bioszféra elpusztításához elegendő overkill mennyiség sokszorosát halmozták fel – bármennyire is ostobán hangzik, többször meg tudtak volna ölni mindenkit. A hiba mégsem csak döntéshozókban, hanem a nemzetközi rendszer belső logikájában van: amíg a rendszeren belül altruistának, hovatovább baleknak számít az, aki esetleg leszereli a nukleáris fegyverzetét, pénzt áldoz a környezetvédelemre, vagy a földi élővilágra veszélyes technológia korlátozását vezeti be, addig nem számíthatunk a nukleáris pszichózis megszűnésére.”