Átjárható határokat!

„Tisztelt Miniszter úr!

Egy, a vajdasági magyar közösség mindennapjait ellehetetlenítő, a családok egyben maradását nehezítő problémával kapcsolatban fordulunk Önhöz.

Mint sok más országot, így Szerbiát és ezen belül a vajdasági magyarokat sem kerülte el az a tendencia, amely a jobb munkalehetőségek, életfeltételek reményében fokozottá vált kivándorlásban ölt testet, de tekintve, hogy egy valamivel nagyobb, mint kétszázezres lélekszámú közösségről van szó, ez a probléma súlyosan érint bennünket.

Ezt a helyzetet a vajdasági magyar közösség megmaradása egyik legnagyobb kihívásaként éli meg. Fogyatkozásunk olyan drámai mértéket ölt, ami korfánk ismeretének tekintetében sajnos kisebbségi közösségünkre nézve végzetes lehet.

A szülőföld elhagyásának hátterét összetett társadalmi-gazdasági feltételek alakítják, amelyek elemzésére ezúttal nem térnénk ki. Számos, az Ön számára is jól ismert, elsősorban gazdasági jellegű beavatkozás történt az utóbbi két évben Magyarország részéről, amely az elvándorlás megállítását, lassítását célozta. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a teljes közösséget illetően mindez kis hatékonysággal járt. Az elvándorlás folyamatos maradt, sőt folyamatosan nő. Létszámfogyatkozásunkról hivatalos adatok ugyan nincsenek, de a magyarlakta településeket járva, az ott élő, közösségben gondolkodó személyekkel beszélgetve, ennek arányát egyes települések esetében 40 százalékosra becsüljük az utóbbi négy-öt évben. Az sem vigasztalhat bennünket, amit úton-útfélen magyarázatként hallhatunk, hogy ez nem csak bennünket, magyarokat, hanem Szerbia minden nemzeti közösségét érinti, jellemzi.

Nemzettársaink körében kezdetben elsősorban Nyugat-Európa volt a célpont. Az utóbbi egy évben viszont már a magyarországi megüresedett munkahelyek betöltése vált vonzóvá. A határövezetben napi ingázók százai, Vajdaság más részeiből heti ingázók ezrei indultak el a jobb megélhetés reményében az anyaországba. Mindehhez hozzáadódik a Magyarországon továbbtanuló diákjaink néhány ezer főt kitevő csoportja is. A kapcsolattartás lehetőségét a szülőfölddel, a családdal, barátokkal a folyamatos határátkelések jellemzik. Jellemzik frusztrációkkal, haraggal, keserűséggel átitatva napról-napra, hétről-hétre, a határátkelés lehetetlen állapotai miatt. Tapasztalataink, beszámolók szerint a vámkezelés lassúsága, körülményessége alkalmanként 2-3 órás, sőt annál is hosszabb határátlépést jelent. Sokan már azt jelezték az itthoni hozzátartozóiknak, barátaiknak, hogy ne számoljanak azzal, hogy rendszeresen hazajárnak, mert nem tudnak ennyi időt határátkeléssel tölteni. Félő, hogy a meglévő gyakorlat a határátlépések ügykezelésében az ingázás feladását, további családok elköltözését, a szülőfölddel ápolt kapcsolatok intenzitásának a csökkenését eredményezi.

Az elmúlt egy év során látványosan megnőtt azon személyek száma, akik nem szándékoznak elhagyni szülőföldjüket, azon határmenti településeken keresnek munkát, ahonnan hetente hazajárhatnak a család többi tagjához, gyermekeikhez, akik továbbra is itthon járnak magyar óvodába, iskolába. Tudván, hogy a magyar kormányzat fontos célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldön történő megmaradása, boldogulása, rá kell mutatnunk arra, hogy a határátkelőhelyeken tapasztalható torlódások, több órás várakozások eredményeként ezek a családok vagy szétszakadnak, vagy pedig véglegesen áttelepülnek Magyarországra, feladva őseik földjét. Ezért is fordulunk Önhöz, kérve közbenjárását, hogy az áldatlan állapotok a határainkon megszűnjenek, a hétvégi hazalátogatások rendszeresek maradhassanak és, a harag és düh helyett, örömmel, feltöltődéssel járjanak.

Kérjük Önt, hogy a lehető legrövidebb időn belül, tekintélyével járuljon hozzá a határátkelés felgyorsításához. Jelentsen ez hatékonyabb, gyorsabb vám- és adatkezelést, ha szükséges az ott dolgozó hivatalnokok átcsoportosításával, vagy létszámuknak megnövelésével. A két ország közötti jó kapcsolatok mentén lehetővé kellene tenni, hogy a meglévő határátkelőhelyek mindegyike 0-24 órán át működjön és, hogy belátható időn belül akár új átkelőhelyek is nyíljanak, mindez a vajdasági magyar nemzeti közösség megmaradása, a családok és közösségek együtt maradása, nemzetünk erősödése érdekében.

Azonos tartalmú levelet küldünk egyidejűleg Pintér Attila nagykövet úrnak és Babity János főkonzul úrnak is.

Megértését és értő hozzájárulását kérve,

Szabadka, 2017.11.03.

a Magyar Mozgalom Elnöksége nevében

tisztelettel:

Joó Horti Lívia,

társelnök”