Üzenet helyett elfogadást

„Romașcanu legalább nem háborog alpári szinten, miközben a magyar közösség szempontjaink megértésétől azért ő maga is távol áll. Ám ellentétben a szélsőségesen nacionalista szónokokkal – például a liberálisok és a népi mozgalmiak táborából –,  elfogadható hangnemben beszél. Nincs igaza abban, hogy kisebbségi vonatkozásban itt minden oly szép és oly jó lenne, mi több, hogy a gyulafehérvári ígéretek teljesítése példás. Ám ha e témakörben ez a stílus lenne a meghatározó, legalább remény lenne arra, hogy egyszer majd az ünnepelni vágyók is megértik a körtáncra képtelenek szempontjait.

A magyar közösség valójában nem mesterkélt testvéri üzenetekre, hanem őszinte és emberi gesztusokra vár, melyek végre nem az évszázados asszimilációs törekvéseket igazolnák. És nemcsak alkalmanként, hanem folyamatosan. Hiszen a többségi nemzet mindenhol erőfölényben van, ám megfelelő bölcsesség, elkötelezettség esetén képviselői tehetnek baráti lépéseket a kisebbségiek irányába. Erre lenne igazán szükség, az elfogadás kultúráját kellene politikai szintre emelni, örülve annak, hogy az itteni magyar közösség – hasonlóan román ajkúak millióihoz – egy korszerű, nem a nacionalizmus pillérein nyugvó, nem korrupt, nem kommunista-szocreál maradványokra alapozó és nem titkosszolgálatok által irányított államszerkezet megteremtésében érdekelt, mely végre bizalommal és nem ellenségként viszonyulna minden állampolgárához.”