Áder: A haza minden érte hozott áldozattal még erősebb lett

2017. október 06. 15:34

Áder János szerint Magyarországnak törvényes joga volt megvédeni az uralkodó által szentesített vívmányokat.

2017. október 06. 15:34

Magyarországnak törvényes joga volt megvédeni az uralkodó által szentesített vívmányokat, mivel ez békében nem ment, vállalni kellett érte a harcot, és mert a harc sem vezetett sikerre, meg kellett halni érte – mondta Áder János a 168 éve kivégzett tizenhárom aradi vértanúra emlékezve pénteken a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon.

A köztársasági elnök a tizenötödik aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos honvéd ezredes szobránál hozzátette: a megtorlók úgy hitték, hogy az élen járó katonák kivégzésével a bátorságot is kiirtják mindazokból, akik mögöttük harcoltak, bennük bíztak. Áder János kiemelte: ez azonban éppen fordítva történt, a haza – veszteségei révén – megfogyatkozott ugyan, de minden érte hozott áldozattal csak még erősebb lett.

Az államfő felidézte: rögtönítélő hadbíróságok egyformán halálba küldtek péket, tanítót, földművest, nyomdászt, honvédet, lelkészt, jegyzőt, katonát és civilt. Legalább 130 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe. Október végére már egész Európa visszhangzott a példátlan vérontás miatti felháborodástól, a megtorlás lendülete lassanként alábbhagyott, de Kazinczy Lajosnak még a kivégzőosztag elé kellett állnia – mondta. Áder János a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiának élettörténetét ismertetve kiemelte: Kazinczy Lajos a család legkisebb gyermekeként csak rövid ideig érezhette magán az atyai figyelmet. Tizenegy éves volt, amikor apját Széphalmon eltemették. Kazinczy Ferenc a „jót s jól” üzenetét hagyta gyermekeire, hogy a becsületes munkának nemcsak az egyén, hanem a közösség is haszonélvezője.

A Kazinczy-család legkisebb fia a hadtudomány művelésébe fogott. A katonaiskolából induló, szépen ívelő pálya azonban rövid időre megszakadt, végül mégis e hivatásban teljesült be sorsa, amikor életét adta a hazáért – mondta az államfő. Hozzátette: 1848-ban, a honvéd zászlóaljak szervezésekor felajánlotta szolgálatait a Batthyány-kormánynak. Harcolt a pákozdi, a tápióbicskei, az isaszegi, a nagysallói és a komáromi csatában, szervezett sereget Pozsonyban, vezette a győri sáncok megerősítését. Személyes hősiessége és helytállása léptette Kazinczy Lajost mind magasabbra: századosból őrnaggyá, majd alezredesi és ezredesi rangra. 1849 júniusában Munkácson már három megye haderőinek főparancsnokaként hívta honfitársait, hogy segítsék a honvédő katonákat. Kazinczy Lajost októberben felségsértés vádjával elítélték, földi maradványai sosem kerültek elő. Ha sírhelye nem is, de szobra több mint száz esztendeje szülőhelyén, Széphalmon áll – mondta Áder János. 

Hangsúlyozta: az aradi vértanúk félelem nélkül néztek szembe a halállal. Az erő, amely nyugalmat és békét adott nekik, az igazság ereje volt. Egy tiszta és igaz ügy ereje, a magyar szabadságé. „A mártírok nem csupán gyászt hagytak ránk, hanem büszkeséget és hitet, hogy a haza több, mint néhány ünnepélyes pillanat, több, mint hősökre emlékezés egy hősök nélküli korban. A haza a velünk, bennünk és általunk tovább élő múlt és a jövő ígérete” – fogalmazott a köztársasági elnök. 

Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere ünnepi köszöntőjében így fogalmazott: „meggyőződésem, hogy az aradi vértanúk áldozatukkal hozzájárultak a kiegyezés sikeréhez, tettükből merített erőt 1920 után az ország, mint ahogyan 1945-ben is, állt talpra két hétre 1956-ban és tudott rendszert bontani 1990-ben”. A polgármester hozzátette, míg 1849-ben még a nemzethalál gondolata is realitásnak tűnt, ma egy szabad országban, Széphalmon Kazinczy Ferenc sírja mellett magyarul köszönthetjük egymást. Október hatodikán így a gyász mellett visszafogottan ugyan, de ünnepelhetünk is, mert „tábornokaink, ha a csatát el is vesztették, céljaikat elérték, vagyis a háborút megnyerték” – mondta Szamosvölgyi Péter.

(MTI)

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csender
2017. október 06. 17:15
KRÚDY GYULA: RÓZSA SÁNDOR /részlet/ ... - A budai hóhér! - dörmögte Rózsa Sándor (betyár jól ismeri a hóhért), és nagyot nyomott a Víg Miska öklén, hogy az kemény koppanással verődött az asztal széléhez. A szörnyetegtestű öles ember pedig benyitott az ajtón, vörös barettos fejét a szemöldökfának hajtotta meg, aztán egyenesen tartotta azt, mint a tagadás. A jobb vállán egy megvakított varjú hintázott felemelt szárnyakkal. Az arca mozdulatlan, mint az ökörfej a mészárszék címerében. Az egyik szeme kidagadt, kiült, mint a bakter a torony erkélyére, hogy tán közelebb legyen azokhoz az arcokhoz, amelyekkel majd szemközt néz az utolsó percben, a halálküzdelemben. És az egész arc szőrtelen és foltos, mintha mindegyik arcról elvitt volna az áldozat emlékbe egy-két hullafoltot. A dragonyosok, akik a hóhér kíséretében voltak, odakint maradtak a kocsma előtt, még ezeknek a vad katonáknak is sok lett volna egy ivóasztalhoz telepedni az egérszínű, hosszú hajú emberölővel.[7] Most aztán a jövevény tette le a maga öklét az egyetlen ivóasztalra. Ez az ököl most még kesztyű nélkül mutatkozott. (Akkor lesz csak igazán félelmetes, ha majd felhúzzák rá a fehér cérnakesztyűt!) Olyan nagy volt ez a kéz, hogy bármilyen koponyát könnyűszerrel átért volna. A csárdás hozta a fél meszely bort, amelyet a vendég egyetlen löttyintéssel küldött a lószőr gallérja mögé. És ezalatt a kortyintás alatt mintha hirtelen elnémult volna minden az előbbeni hangos csárdában. A Víg Miska cimborái a kármentő felé húzódtak, mint mikor kakaskukorékolást hallanak a kísértetek. A macska felriadva szundikálásából, tüsszentve ugrott le az ablak párkányáról, és felborzolt bajusszal szaladt el valamerre. Odakünn a gémeskútnál elhallgatott a szolgáló éneke. A sárguló szomorúfüzek szinte meghátráltak a ház környékétől, ahová a hóhér belépett. A bor leszaladt a szomjas gégén, és a lószőr gallér felett megmutatkozott a vendég rettenetes nagy ádámcsutkája, amely talán minden kivégzés, minden eltörött ádámcsutka után nőtt egy darabot. Rózsa Sándor lehunyta mindig nyitva tartott nagy, komoly szemét, mintha valami olyant látott volna, amit még az ő kemény tekintete se tud elviselni. A subájába húzódott, mintha a hideg lelné. Az ugribugri Víg Miska megjuhászodva nézett a vendégre, mint egér a kígyóra. - Talán félnek tőlem kendtek? - kedélyeskedett Silbak. - Nem bántok én ártatlan embert. A szegénynek meg éppen jó dolga van most. Nagyurak várnak rám Aradon... Aztán felállott a hóhér, miközben úgy nyikorogtak fénymáztalan csizmái, mint a csiga nyikorog az akasztófa lábán. Az övében keresgélt, miközben kidülledt szemével megnézte Rózsa Sándor vállba nőtt vastag nyakát. - Kendnek, cimbora, a bábaasszony jól a vállába nyomta a fejét, alig marad helye a kötélnek. De emennek a komának - és Víg Miskára mutatott - akármilyen falusi cigány eltörheti a gégáját. A cifra betyár két kezével a nyakának kapott. A hóhér az övében megtalálta azt a rézgarast, amelyet az asztalra dobott fizetség végett. Aztán kifelé ment döngő léptekkel a sárból vert pódimentumon, az ajtónál megállott, és szomorú arccal visszanézegetett Víg Miskára. Majd a felemelt mutatóujjával is megfenyegette a cifra fiút.*[8] ... *[8] - Ez a hóhér adta el az aradi kivégzés után Damjanich holt testét 600 forintért, Leiningenét 12 aranyért ... /Krúdy/
csender
2017. október 06. 17:06
Ady Endre: FELEDJETEK!... Feledjetek, hisz jól tudtok feledni, Szivetekben már nem gyúl láng soha, Stréberkedő, nyomorult gyászmagyarkák Mit néktek az aradi Golgota?... Bánjátok is, hogy az a tizenhárom Bolondul, balgán, könnyen elveszett?... Borítsátok, borítsátok a fátyolt, Nyomorult módra csak feledjetek!... De lesz még itt a bosszu órájáig, Lesz még itt szív, mely sohasem feled, Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgést A vértanúknak sírhelye felett. Lesz még itt ünnep, melynek órájában A büntető Igazság karja ver - És büszkén tűzzük azt a híres fátyolt A tizenhármak oszlopára fel. /1899. október 4./ ***** Ady Endre: OKTÓBER 6. A vértanúk emlékének szenteltük a mai napot. Az aradi Golgotánál találkozott e napon minden magyar gondolata. Egyesültünk a hazafias érzésekben, és egy pillanatra megszűnt minden politikai ellentét, irigység, háború. Éreztük, hogy testvérek vagyunk, mindnyájan egyformán szeretjük az anyát, aki szült, nevelt és a hazát mely bölcsőnk és sírunk, mely a szózat szavai szerint ápol és eltakar. Mégis szomorú, a szokottnál is fájdalmasabb volt ez a mi gyászos, szent ünnepünk. Emlékeztünk, és fájt ez az emlékezés. Eszünkbe jutott, hogy méltatlanok vagyunk mártírhalált halt szent apostolainkhoz. Hogy nagyságuk megértetlen, példaadásuk követetlen. Amiért ők meghaltak a bitón, azokat a kincseket prédának tekintik újabban lelketlen korcsok. Gyűlölködést hirdetnek s belharcot. Oh lebegjen körül bennünket a ti szellemetek, szent mártírjaink!... Tanítsatok meg lelkesedni s áldozatot hozni. Gyújtsátok fel hamvadt tüzünket. Hogy tudjuk szeretni egymást és a hazát!... /1900. október 7./ ***** Ady Endre: Október 6. Őszi napok mosolygása, őszi rózsa hervadása, őszi szélnek bús keserve egy-egy könny e szentelt helyre, hol megváltott- hősi áron – becsületet, dicsőséget az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára ráragyog a nap sugára, oda hull az őszi rózsa, hulló levél búcsú csókja: bánat sír a száraz ágon, ott alussza csendes álmát az aradi tizenhárom. Őszi napnak csendes fénye, tűzz reá a fényes égre, bús szívünknek enyhe fényed adjon nyugvást, békességet: sugáridon szellem járjon , s keressen fel küzdelminkben az aradi tizenhárom.
még fokozza
2017. október 06. 16:13
Sátoraljaújhely polgármestere: "az aradi vértanúk áldozatukkal hozzájárultak a kiegyezés sikeréhez". És az osztrák-magyar jó viszonyhoz. Mert nélkülük, kevesebben ellenezték.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!