Marc Jongen: Reménnyel tekintünk Magyarországra

Mi folyik a bevándorlás terén Németországban?

A hatvanas évek óta van egy hatalmas török közösség az országban, akikről akkor úgy hittük, hogy pár év után majd hazamennek, de végül maradtak. Addig azonban sok idő eltelt, míg a németek rádöbbentek, hogy a törökök nem mennek haza: tehát integrálni kellene őket, kezdeni kellene valamit a helyzettel, hiszen nem tehetünk úgy, mintha nem lennének itt. Azonban az integráció nehezen megoldhatónak bizonyult: a második és a harmadik generáció vallásosabb muzulmán lett, jobban kötődik az iszlámhoz, mint az első. Ez az iszlámhoz való visszatérés pedig természetesen nem választható el a Törökországhoz, a hazához való kötődés erősödésétől, ahol ráadásul ugyanez a folyamat zajlik. A helyzet sokkal rosszabb lett 2015-ben, amikor Merkel kitárta a kapukat, ezután ugyanis egymillió muzulmán érkezett az országba a maga valamiképp archaikus gondolkodásával.

Úgy gondolja, hogy az integráció szinte lehetetlen, vagy még megoldható?

Lehetséges volna néhány, jól meghatározott körülmény segítségével. Ha Németországban mindenki meg lenne róla győződve, hogy a bevándorlóknak alkalmazkodniuk kell a német törvényekhez, szokásokhoz, és határozottan rá tudnánk venni őket, hogy asszimilálódjanak, akkor lehetséges volna. De sajnos az ellenkezője igaz, mindenki, beleértve a kormányt is, vendégekként kezeli a bevándorlókat. Az integrációs próbálkozások tehát arra szorítkoznak, hogy németül tanítják őket, illetve tanítanak nekik pár nagyon alapvető dolgot a német társadalomról, s mindez teljes mértékben elégtelen. A bevándorlók egyfajta követelőző mentalitást tesznek a magukévá.

Lehetséges az integrálás asszimiláció nélkül? Nyilván joguk van megtartani a vallásukat, szokásaikat; így viszont, ha valamennyire beilleszkednek is, párhuzamos társadalmat építenek ki. Meg lehet ezt akadályozni asszimiláció nélkül?

Attól tartok, hogy a multikulturalizmus támogatói számára a párhuzamos társadalom nem annyira negatív fogalom. Szerintem a párhuzamos társadalom kialakulását mindenáron el kell kerülni, de a multikulturalisták számára ez a dolgok normális menete. Abban a tévhitben élnek, hogy a párhuzamos társadalmak hosszú távon, békésen egymás mellett tudnak élni, ami nem valószínű, mivel

Európa több országában, például Belgiumban már régóta létezik pillérekre épült, oszlopos társadalom, máshol a saját életüket élő, őshonos etnikai kisebbségek élnek, például a Kárpát-medencében. Van egy őshonos török kisebbség Lengyelországban. Miért baj, ha még mások is érkeznek, és fokozódik a sokszínűség?

Igen, igen, mindez igaz. De mégis egyre inkább az derül ki, hogy a multikulturalisták állásai homokra épültek, vagy úgy is mondhatnám, hogy el vannak szakadva a valóságtól. Az újonnan érkezett bevándorlók rengeteg bűncselekményt követtek el, amelyeket a helyi lapok írnak meg. Az országos média kevésbé ír minderről, ők megpróbálják ezt a szőnyeg alá söpörni. De a társadalomban egyre erősebb a meggyőződés, hogy ez nem egészséges fejlemény, ez nem mehet így tovább sokáig. De, mint tudja, Németországnak a történelme miatt erős bűntudata van, így nehéz ezekről a témákról máshogy beszélni, mert megkapod, hogy náci vagy vagy legalábbis szélsőjobbos. De a mai időkben túl kell lépnünk ezen a félelmen, hogy nácinak és szélsőségesnek neveznek minket. 

Magyarországon senkit nem érdekel, ha lefasisztázzák, annyira inflálódott a címke.

Igen, Magyarországon ez kicsit máshogy megy. Ezért tekintünk reménnyel Magyarországra, mert

Orbán tett valamit a népéért és ő volt az, aki lezárta a migráció balkáni útvonalát. Ez pedig nem csak Magyarországnak volt jó, hanem egész Európának.

A Mandiner nemrég írt a Türkenslang jelenségéről, a harmadik generációs török bevándorlók közt hódító popkultúráról. Mit gondol, veszélyes ez a jelenség, vagy nagyobb a füstje, mint a lángja?

Ez a német kultúra és öntudat gyengeségének a jele. 

Előadásában feltette a kérdést: mivel a muszlimok pár dologban hasonlóan gondolkodnak, mint a konzervatívok, nem kellene-e az európai konzervatívoknak összefogni a muzulmánokkal, legalábbis egy-egy ügyben, a baloldal törekvései ellen? Vagy felesleges, mivel ők a baloldallal működnek együtt, mint a córdobai katedrális esetében?

A córdobai katedrális eset szimbolikus példája annak, hogy mi folyik Európában mind kulturálisan, mind politikailag. Ezen a példán jó látszik, hogy a muszlim lobbisták hogyan próbálják meg keresztülvinni saját elképzeléseiket a baloldal segítségével. A bevándorló muzulmánoknak és az európai baloldalnak nagyon mások az elképzeléseik, de eszközként felhasználják egymást. A muszlimok alkalmazkodtak a baloldali, multikulturális beszédmódhoz, ami nagyon okos lépés volt a részükről. 

Együtt kellene működnie a konzervatívoknak a baloldallal, hogy véget vessenek a bevándorlásnak, vagy inkább a muzulmánokkal, hogy véget vessenek a baloldali kultúrharcnak?

Az egy nyitott kérdés, hogy együtt lehet-e működni a bevándorló muzulmánokkal egyes kérdésekben. Nem gondolom, hogy a muszlim vezetők pártolnák például a melegházasságot. Paradox helyzet, hogy a baloldallal működnek együtt, hogy a saját elképzeléseiket keresztülvigyék, miközben számos konkrét kérdésben ellenkező állásponton vannak, mint a baloldal. Szóval elméletben elképzelhető, hogy konkrét kérdésekben a konzervatívok és jobboldaliak együttműködjenek a muszlimokkal, de nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy végül a muszlimok őket használják ki saját céljaik érdekében. Nyitott kérdés, hogy mi az igazi ellenség: az iszlám vagy a liberalizmus?

Roger Scruton azt írja valahol: nem érdemes olyan kultúrában élni, amelyikben nincs helye a bornak. 

Hát igen, az iszlámban nem lehet bort inni. A párhuzamok valahol véget érnek. Az isteni, a szent iránti fogékonyság, valamint bizonyos hagyományos értékek összekötik a muzulmánokat és a nyugati konzervatívokat, de ezzel véget is érnek a közös pontok. De taktikailag mégis fontos lehet, hogy egyes kérdésekben a konzervatívok együttműködjenek muzulmán szervezetekkel, s legalább egy részüket megosszák és eltávolítsák a baloldaltól. 

***

Marc Jongen: dél-tiroli származású német filozófus, az Alternatíva Németországért (AfD) párt baden-württembergi politikusa, a Karlsruhei Alkotóművészeti Főiskola docense.