Nem csupán határidőben készült el minden, de bőven a költségkereten belül is. Interjú.
„Visszatérve a FINA-világbajnokságra: a leggyakoribb támadások, ahogy az olimpiai pályázatnál is láttuk, pénzügyi természetűek: jó-jó, de mindez mibe került nekünk?
Nem csupán határidőben készült el minden, de bőven a költségkereten belül is. Amikor az a váratlan helyzet előállt, hogy Guadalajara visszalépett, készítettünk egy nagyon konzervatív, óvatos előzetes becslést. Ez a számítás arról szólt, hogy amennyiben még azokat a beruházásokat is, amikre a vébé nélkül is szükség van, beleszámítjuk a költségekbe, a legrosszabb esetben mennyibe kerülne a világbajnokság ebben a három naptári évben a központi költségvetés számára. Ez a becslés azt mutatta, a 2015-ös, 2016-os és 2017-es büdzsé kiadásainak fél százalékánál semmiképpen sem kell többet erre fordítani, még a legrosszabb esetben sem. Erről az összegről pedig tudtuk, hogy ezt bőségesen fedezi az évek óta az EU átlaga feletti magyar gazdasági növekedés.
És tényleg nem került többe?
Bebizonyosodott, ez olyannyira óvatos számítás volt, hogy amennyiben mindent a vébé nyakába varrunk, akkor sem értük el ezeknek a becsült kiadásoknak a felét sem. Tehát a költségvetés egynegyed százalékáról, 0,25 százalékáról beszélünk. Ám ez is félrevezető, mert a vébé költségének csak az mondható, ami kizárólag a világbajnokság célját szolgálta és hosszabb távon közvetlenül nem hoz hasznot. Mint a nyitó- és záróünnepség költségei, a szervezés kiadásai vagy az ideiglenes helyszínek. Ha csak ezeket a tételeket nézzük, ezek a kiadások a 2015-ös, 16-os, 17-es évet nézve, az állami költségvetés kiadásainak 0,1 százalékát sem tették ki.”
Az interjú további részeit a Demokrata augusztus 1-i lapszámában találják.