Tizenhárom fotó Kolozsvárról turistalátványosságok nélkül

Egyre több belvárosi mellékutca kap új burkolatot. Egyszer talán a házaknak is nekilátnak.

Az anarchiában bízik a belvárosi graffiti. Kívülről a mostani rendszer se nagyon látszik másnak.

Románia Sagrada Familiája a kolozsvári Mártírok és tanúságtevők görög-katolikus katedrálisa: 1993-ban kezdték el építeni, és még hol a vége. A Bocskai (Avram Iancu) téri, réginek maszkolt, ám valójában 20. századi ortodox Istenszülő elszenderedése katedrálisban alig lehet elférni, ebben talán több helyük lesz a híveknek. A görögkatolikusoknak.

A Mărăști-lakótelepi Nagy Fal: a város fölött elszálló repülőgépről is azonnal szembeötlik.

Lakótelepi idill. Pár méterrel arrébb buszmegálló is van a tömegközlekedés szerelmeseinek.

A Ceaușescu-féle nemzeti kommunizmus jegyében az Osztrák-Magyar Monarchia és a románság közti 1917-es, a román nemzetépítés szempontjából fontos Mărăști-csatáról nevezték el a falurombolási program keretében épített lakótelepet.

Ekkora rántott húst is ritkán látni.

Vásárlói igények: az egyébként számos magyar árust, hentest és pékséget felvonultató vásárcsarnok alagsorában lévő Carrefourban kimért mirelitzöldség kapható.

Hunyadi Mátyás szülőházán felirat hirdeti: Matei Corvin a magyarok román királya volt.

A kolozsvári történelmi múzeum időszaki kiállításán bárki átélheti a dákoromán kontinuitáselméletet: a virtuálisvalóság-szimulációban konkrétan ki kell lopni a római műkincseket különböző ókori római templomokból.

Tíz éve játsszák a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Csehov Ványa bácsiját. Jegyet szerezni szinte lehetetlen rá, és a rendezés kreatív megoldásainak, a színészek remek játékának köszönhetően még legalább tíz évet adunk a darabnak. (Azt csak zárójelben merjük hozzátenni, hogy a színházi büfé a város egyik legolcsóbb kocsmája.)

Péntek-szombat-vasárnap nagy bőszen hirdették városszerte Andrea Bocelli koncertjét. Hétfőn átragasztották: a fellépés elmarad.