A magyar föld I.

„Andrásfalvyt nagyon régen ismerem, még az MDF alakítása körüli időkből. Ő volt a megyei elnök, én meg egy helyi, és azidőtájt az elnökök tanácsa (vagy mije) irányította a megyei MDF-szervezetet. Persze gyorsan kiderült, hogy mindez álca, a döntéseket valahol Pesten hozták, a mi dolgunk a bólogatás volt. Aki vitatkozott, azt utálták, aki hízelgett, abból képviselő lett; hamarosan ki is léptem, mert nem volt nekem való a dolog.

Andrásfalvyhoz már akkoriban is nagyon ellentmondásos volt a viszonyom. Egyrészt nagyra becsültem, mert egyenes, igaz, a szakmájában nagytudású ember volt, de ugyanakkor egy furcsa érzékcsalódás áldozata is. Már akkoriban is összekeverte a néprajzot a mezőgazdasággal. Az ő fejében a legények és leányok egész nap énekeltek, kapáltak, majd este ünneplőbe öltöztek, elmentek a fonóba és záró akkordként lajbiban és pruszlikban eljárták a kisvárdai jánykanyomorítót. Ez önmagában még nem lett volna baj – mindenki abban hisz amibe akar – csak ez a szemlélet uralkodott akkor is, mikor az MDF mezőgazdasági politikájáról esett szó. Ez pedig ott – mint később bebizonyosodott – pusztító hatású volt.

A FENT EMLÍTETT CIKK IGAZOLJA, HOGY EZ A HELYZET MIT SEM VÁLTOZOTT. BERCI BÁCSI FEJÉBEN TOVÁBBRA IS A MEZŐGAZDASÁG EGYFAJTA NÉPMŰVÉSZETI KÜLÖNLEGESSÉGNEK TŰNIK. HOLOTT NEM AZ. NAGYON NEM.

Az írás elején a falvak problémáit elemzi, első helyen említve a földhiányt; a nagyüzemek elbirtokolták a földet, a falusiak ott maradtak munka és megélhetés nélkül írja. Az, hogy a nagyüzemek, illetve a nagyüzemek párttag vezetőiből verbuválódott új-földesurak elbirtokolták földet, az igaz. Az, hogy emiatt munka nélkül maradtak a helyiek, már csak részben igaz. A helyiek ugyanis legnagyobbrészt a TSZ felbomlását követő radikális termeléstechnológiai váltás és a kereslet drasztikus visszaesése – lásd: Szovjet-piac – miatt lettek munkanélküliek. A termeléstechnikai váltás a nagyobb fokú gépesítettséget és a munkaigényes állattenyésztés felszámolását jelentette.

A földek elrablása évekkel később, az elhibázott kárpótlás kapcsán vált csak véglegessé. A ’90 utáni falusi munkanélküliséget egyébként is csak részben lehet a mezőgazdaság összeomlásának számlájára írni. A város környéki falvak lakossága ugyanis ingázóként a városban dolgozott, de a faluban lakott. Ők is munka nélkül maradtak, de a mezőgazdaság már nem érdekelte őket, akkorra lélekben városlakók lettek. Be is költöztek, amint tehették.”