A kormány saját nagybirtokosokat hozott létre – Andrásfalvy Bertalan a Mandinernek

A birtokviszonyokról és a magyar vidék állapotáról a minap publikált egy érdekes kiáltványt a Kapu folyóiratban Segítség! címmel. Mi ennek az aktualitása?

Sok olyan falu van, amelyik teljesen elöregedett és elszegényedett. Se munka, sem föld, pedig nemcsak a falu, hanem az ország megtartó ereje mindig a föld és az azt művelő paraszt ember volt. Ahogy Veres Péter is mondta: minden ország parasztságával gyarapodik, minden másban fogy. A föld viszont most nem a parasztság, hanem a nagybirtokosok kezén van, akiknek nem kell a munkáskéz. Az emberek segélyből élnek. Mibe kerülne egy nagybirtokosnak, hogy a több ezer hektárjából minden falunak adjon 15-20 hektárt? 

Ezt a javaslatot tette a kiáltványában?

A magyarság érdekében felszólítottam a nagybirtokosokat, tegyék lehetővé a falvak életben maradását! Adjanak 15-20 hektárt, hogy ott biogazdaságot lehessen kialakítani! Ne szoruljanak állami segélyre, hanem közmunkában dolgozva termeljék meg biogazdaságban legalább a maguk, az iskola és az óvoda, valamint a szociális öregotthon számára értékes zöldség, gyümölcs táplálék-nyersanyagát. Vannak már ilyen falvak, melyek tudtak ehhez földet biztosítani. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e ilyen földbirtokos, aki magyarságában kötelességének érzi majd ezt a gesztust.

Ez szép kezdete lehetne a nagybirtokosok és a nincstelenek közötti párbeszédnek és együttműködésnek. De lesz legalább egy-két nagybirtokos, aki hajlandó az önkormányzatokkal ilyen szerződést kötni?

Na, igen. Erre várunk, ebben reménykedünk sokan. Ennek a kiáltványnak megjelenésére is majd' fél évet kellett várnom.

Nem túl valószínű, hogy a Kapu című folyóiratot böngésznék a nagybirtokosok. Márpedig itt őket szeretné meggyőzni, ha jól értem. A népi oldalról érkező hangok pedig – gondoljunk csak Ángyán József esetére – sokszor ellenállást váltanak ki.

Lehet. Mindenesetre én nem állok kapcsolatban egyetlen földesúrral sem. Mi, akik a magyar föld sorsáról írtunk, tudományos véleményünket megküldtük a kormánynak, a döntéshozóknak. Aztán meglátjuk. De elég sürgető a helyzet, mert a földbirtokviszonyok rosszabbak, mint az 1945-ös földosztás előtt. 

Az ön által javasolt 25-30 hektár egy háromszáz fős falunak elegendő lenne?

Attól függ, mit termelnek rajta.  A kenyérgabonát például nem lehet ezen eleget termelni, de zöldséget, fűszereket, tökmag-olajat, gyümölcsöt igen, akár jövedelmező eladásra. De már a tojás és a tej is olyan áron van, hogy megéri biogazdaságban termelni, sőt még a piacra is. Például 3-4 ezer forintért eladható a tökmagolaj, de egy kiló meggy is 4-500 forintért elkelhet.

Ez befektetés szinten is megtérülhet? Nyilván szükség lenne hatástanulmányokra, költség-haszon elemzésekre…

A kishantosi biogazdaság olyan modell volt, melyet többen is követtek volna. Tehát egy gazdaságos, kipróbált modell. Ott van erre a cserdi példa is, ahol a cigány polgármester vezetésével működtetnek biogazdaságot. Ebből látják el az öregeket és az iskolát. Egyébként nemrég éppen ez a biogazdaság adott 50-60 mázsa krumplit ingyen a Máltai Szeretetszolgálatnak. De Amerikában például több államban is bevett gyakorlat, hogy 3-400 öles telkeket osztanak szét és ott próbálnak a lakosok biogazdálkodni, saját maguknak megtermelni a zöldségeket, fűszereket.

Ez összemérhető a nagybirtok által termelt értékkel?

Nemrég jelent meg A magyar föld sorsa című kötet, amelynek társszerzője voltam. Abban például Márai Géza kimutatta, hogy a nagyüzemben termelt mezőgazdasági termények értéke és minősége területarányosan töredéke annak, ami régen a háztájiban és a kisüzemekben készült. Én a történeti részt írtam, de szintén társszerző volt Tanka Endre, Molnár Géza és Ángyán József. Két éven keresztül próbáltuk kiadni. 

Anyagi okokból volt nehéz a megjelenés?

Nem csak amiatt. Egyértelmű volt, hogy a nagyüzemek túlsúlyának káros következményeire mutattunk rá. A nagyüzemi gazdálkodás ugyanis tönkreteszi a földet, mert nincs vetésforgó és nincs szerves trágyázás. Ahol nagy állattartó telepeket létesítettek, ott most vízzel mossák ki az állati ürüléket. Ami trágyaként hasznos lehetne a földnek, így beleengedve inkább megfertőzi a talajvíz-bázist. Ez mindenhol így van, ahol nagy tehenészetek vannak. A föld nem kap szerves utánpótlást és sokkal érzékenyebb a szárazságra, hiszen már nincsenek benne nyomelemek és vitaminok. Ezt kémiai vizsgálatok is kimutatták. A most megtermelt krumpli vastartalma például mindössze 5 százaléka annak a krumplinak, amit 30-40 éve termeltek.

A műtrágyázás ront a helyzeten?

Ha még műtrágyáznának! Az is drága! A nagybirtok-területek alig tizedén használnak műtrágyát! A közgazdaságtan azt tanítja, rövid idő alatt nagy jövedelmet kell termelni. Míg a kisgazdaság gondol a jövőre, a nagybirtok nem.

És mit tudnak így termelni?

Például repcét. Ebből van a legjobb kivitel, miközben minden egyébként jól megtermelhető terményt részben importálunk.

Mennyire merül ki egy ilyen nagybirtok a szerves trágya hiányában?

A mezőgazdasági gyümölcs és zöldségfélék értékét a napfény adja. Ahol azonban sok a napfény, ott kevés a csapadék. Ami a napfény miatt hiányzik, az korábban az áradásokkal jött le, így termékenyült meg újra és újra a magyar föld. A folyószabályozással és az ártéri gazdálkodás megszűnésével azonban marad a napfény és marad a szárazság. Öntözés nélkül Magyarországon csak gabonát és repcét lehet nagy tömegben termelni, de azt is sújthatja a szárazság; értékesebb beltartalmú zöldséget, fűszert, gyümölcsöt alig lehet így termelni.

Miért éri meg ez a modell a nagybirtokosoknak? Egyszerűen négyzetméter-arányosan kevesebb gazdasági értéket termelnek.

Mert kevés munkaerő és idő befektetésével nagy jövedelmet tudnak termelni. Ugyanazon a területen tízszer annyi embert el tudnának tartani és közel tízszer akkora értéket állíthatnának elő szerintem. Hihetetlen, milyen állapotban van a mezőgazdaság! Ott tartunk, hogy évenként 400 ezer tonna takarmányt importálunk Brazíliából a teljesen automatizált tehenészeteknek! Vagy személyes példával élve, nemrég egy családi összejövetelen gyorsan be kellett vásárolni a pörkölthöz. Kellett például hagyma, három csomagot vettünk. Egyik belgiumi volt, a másik olasz, a harmadik meg holland. Fokhagyma is kellett. Hoztunk. Csomagolták Orosházán, termelték Kínában. Ez egy tünet, egy látlelet! Ezzel foglalkozni kell!

Vannak néhányan, akik foglalkoznak is, például Ángyán József.

Ángyán József sorsán látszik, micsoda ellentétek vannak itt nemcsak a felszín alatt, hanem egészen láthatóan. Megszüntették az intézetét, pedig az már akkora volt, hogy majdnem egész egyetemi kar lett belőle. Mégis, reménykedem valami előrelépésben, megegyezésben ezután is. Nem szabad lemondani az építő párbeszédről, erre kértük a kormány képviselőit is.

Ha a kormányzat nem is, mégis nagyjából mekkora az az értelmiségi kör, amelyik támogatja az elképzelését?

Szerintem a mezőgazdaságról gondolkodó többség egyetért velünk, de van más gondja, nem foglalkozik vele, nem érzi igazán, hogy az idő sürget.

Hol születnek a döntések a magyar mezőgazdaságról?

Egy szociológiai tanulmánykötet szerint (A Vidék Magyarországa, a szerk.) a magyar birtokpolitikát három érdekkör formálja. Egyrészt vannak a kisgazdák, az eredeti Fidesz-program mellettük állt ki, de nem sokat tehetett segítségükre, hiszen a nagyüzemek aránya ma is nő. Másrészt működnek a zöldek is, ők azonban akik nem annyira a birtokpolitikába szólnak bele, hanem a fenntartható, bio-termelés elterjedéséért küzdenek. A legerősebb érdekkört a nagybirtokosok alkotják, akik főleg a szocialista és liberális háttérrel rendelkeznek. Ők szerezték meg a téeszek gépállományát és legjobb földjeit. Ezek mellé a kormány egy saját nagybirtokos csapatot hozott létre, akiket most nagyban támogat.

Hogyan jöhetnek létre most új nagybirtokok, amikor maximálva van a birtoknagyság?

Sajnos, a nálunk eddig érvényes földbirtok-nagyságot korlátozó törvényeket könnyű kijátszani. Egyes családtagokra írhatják egyesével a birtoktulajdont, így a megállapított korlátokat sokszorosan túl lehet lépni, több ezer hektáros birtokokat lehet kialakítani. Egyes nagybirtokosok befektetéseit, például vágóhidak építését az állam pedig hatalmas, vissza nem térítendő kölcsön-adományokkal támogatja. 

Mégis, mi a tétje a birtokpolitikának, hogy a kormány önmagától nem mer, vagy nem akar belenyúlni?

A nagybirtokosok repce- és gabona-kivitele fontos eleme a magyar nemzetgazdaságnak. 

És nincs is olyan nyomás a kormányon, amely miatt a kisbirtokos koncepciót megfontolná?

A fő probléma az, hogy alig létezik hagyományos kisgazdaság, már szinte csak nagybirtok van. És aki mégis el kezdene gazdálkodni, annak nagyon sok egészségügyi előírással, valamint a 18 százalékos áfával is szembe kell néznie. A kormány és az EU hiába támogatja az agráriumot, a támogatások 80 százaléka a nagybirtokosokhoz kerül és a földárveréseken sem tud igazán a kisparaszt pályázni. A fiatalok így már nem vállalkoznak, ez pedig lehetetlenné teszi a szerveződést.

Ha már az EU-t említette, a földmoratórium lejárt, most pedig éppen folyik a kötelezettségszegési eljárás a külföldiek földvásárlását korlátozó jogszabályok miatt. 

Magyarország – csakúgy, mint a később csatlakozott kelet-európai országok – nem egyenrangú a régebbi EU-alapítókkal. A régi tagállamoknál a földbirtok-politika nemzeti hatáskörbe tartozik, nálunk az EU szabályozza és ránk kényszerítette, hogy teljesen szabaddá tegyük a földforgalmat, éppúgy, mint a tőke és munkaerő áramlását. Ezt a megalázó, a kelet-európaiakat diszkrimináló diktátumot fel kell mondanunk.

Most mégis valószínűbbnek tűnik, hogy a földforgalom éppen hogy sokkal szabadabbá válik. A külföldiek földvásárlásának lehetősége hogyan érinti majd a magyar földet?

Ma a földeknek az értéke Magyarországon töredéke a nyugati áraknak. Aki most felvásárolja ezeket, nagyon meggazdagodhat a jövőben. Sokáig nem maradhat ez az állapot: azok, akik most árverésen megvásárolták az állami földeket, ha akarják, pár év múlva csaknem tízszeres áron adhatják el külföldi tőkéseknek.

Ön szerint ki lesz árusítva a magyar föld?

Tudatosítani kell: a magyar kormány bátran kiállt például a kötelező menekültkvóta ellen, védi az ország és társadalma érdekeit. Ugyanígy kellene bátran megvédeni az országot a külföldiek várható földfelvásárlása ellen. A magyar föld a magyarság életének alapja, ezért össze kell fognunk. Ahogy a kvóta esetében, együtt fel kell lépnünk, akár népszavazással is.

*

Andrásfalvy Bertalan 1931-ben született Sopronban, Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter Antall József kormányában. 2005-ben távozott az MDF-ből és a Lezsák Sándor által alapított Nemzeti Fórum tagja lett. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője. Pécsen és Hosszúhetényben él.