Az MNB-alapítványoknak nyilvánosan kellett volna dönteni – Kósa Lajos a Mandinernek

Kedden döntött a Kúria: ki lehet írni a kvótanépszavazást. Tényleg szavaztatni fognak erről?

Egészen biztosan. A szuverenitásunkat senki nem veheti el tőlünk, ezért fordulunk a magyar emberekhez, hogy ezt erősítsék meg. Aki igennel szavaz, azt akarja, hogy mi magyarok dönthessük el, nem pedig Brüsszel, hogy kivel akarunk együtt lakni, kit akarunk beengedni a saját országunkba az EU-n kívülről.

Tegyük fel, a hogy a többség igent mond. Mi történik akkor? Hoznak majd egy törvényt vagy parlamenti határozatot?

Az történik, hogy a magyar parlament nyilvánvalóan el fogja utasítani a kényszerbetelepítéseket, ugyanis ma csak a szocialisták és a baloldali törpepártok bevándorlás pártiak.

Azaz most megkérik a népet: kötelezze önöket olyan jogszabály alkotására, amelynek megalkotása amúgy is szándékukban áll és ma is megtehetnék. Ennek mégis mi értelme?

Az az értelme, hogy a népszavazás a legerősebb felhatalmazás. Ha egyszerűen a parlament dönt, Brüsszel azt mondhatja: tessék másképp dönteni. Egy népszavazást viszont nem lehet így felülírni.

Jogilag akkor is parlamenti döntés születik majd, amire ugyanúgy mondhatják, hogy hozzanak másik jogszabályt. Vagy komolyan azt hiszik, hogy Merkel kancellár magába néz és meghajol uszkve kétmillió magyar akarata előtt?

Ha valamire figyelniük kell az európai vezetőknek, az a választók véleménye. Lásd a holland népszavazást az ukránokkal kötendő társulási szerződésről, vagy a britekét az unióból való kilépésről. Nem véletlen, hogy egyre több európai polgár hallatná mostanság a hangját: arra ugyanis sehol nem adott felhatalmazást egyikük sem, hogy tömegével telepítsenek a kontinensre számukra ismeretlen embereket.

Kósa Lajos sem adott?

Biztosan nem.

Először is: annak idején megszavazta az uniós csatlakozást.

Csakhogy abban a szerződésben nem mondtunk le a szuverenitásunkról, főleg nem az Európán kívüli tömegek kényszerbetelepítésének ügyében.

Aztán megszavazta 2007-ben a Lisszaboni Szerződés ratifikációját is.

Egyetlen szó nincs benne arról, hogy milliószámra telepítenek ismeretleneket Európába, s hogy nekünk kötelező együtt laknunk velük.

Arról viszont van benne szó, hogy megváltozik a döntéshozatal, nem kell már konszenzus, a többség véleménye az irányadó. Ennyiben az ön akkori szavazatának következménye a mai helyzet, nem?

Valóban így változott a döntéshozatal, de csak azokban a kérdésekben, amelyekben a szuverenitásunk egy részét együttesen gyakoroljuk az Unió tagállamaival. Az állampolgárság, a letelepedési engedélyek adása – ez mind-mind nemzeti hatáskör, ezeket a jogokat nem adtuk át sem a Bizottságnak, sem másnak. Arra pedig végképp nem adott felhatalmazást senki, hogy valósággal csábítsák ide az amúgy egyharmadában írástudatlan, kérdéses együttműködési hajlandóságot mutató, az Unió területére történő belépésüket pedig jogsértéssel indító tömegeket.

„Nem mondtunk le a szuverenitásunkról.”

A Jobbik még alkotmánymódosítást is támogatna arról, hogy a parlament dönt betelepítési kérdésben. Egyszerűbb, mint a népszavazás.

Elvileg egyszerűbb, csakhogy ez a kérdés nem az Alaptörvénybe való.

Hajléktalanügytől kezdve az átmeneti rendelkezésekig sok minden belefért. Pont ez nem?

A Jobbik ötlete alkalmatlan eszközzel elkövetett törvényalkotás lenne, ami egyrészt nem helyes, másrészt viszont nem is célravezető. Nincs meg az a súlya, mint amikor az emberek mondanak nemet a brüsszeli tervekre. A Jobbik egyébként is össze-vissza beszél migránsügyben. Hogy tudatlanságból, vagy számításból, azt csak ők tudják.

A Jobbik szerint, miközben önök kampányolnak a kvóták ellen a belpolitikai népszerűségért, Körmendre a héten is újabb migránsok érkeztek, tehát nem működik a határzár, szivárog rendszer.

Pontosan erre utaltam. Nem szivárog a határzár. Az illegális határátlépőket állítjuk meg, ez napi 500 esetet jelent nagyjából, ők törvényt sértenek. Ha egyenes a szándéka egy migránsnak, nem kell átmásznia a kerítésen: legális lehetőség van a belépésre ma is. Aki a határőrizeti szerveknél jelentkezik és menedékjogot kér, azt az ENSZ menekültügyi egyezményeiben előírtaknak megfelelően a magyar állam elhelyezi addig, amíg el nem bírálják a kérvényét.

Nem kecsegtet túl sok sikerrel a legális módszer.

De, ha tényleg menekült az illető. Az ENSZ-egyezmények szerint is az első biztonságos országban kell megállnia annak, akit vallási, nemzetiségi hovatartozása vagy egyéb okok miatt üldöznek. Mivel Szerbia biztonságos ország, az onnan hozzánk érkezők egyike sem menekült. Szóval nem, nem szivárog a határzár. A Jobbik folyamatosan olyan megoldásokat szorgalmaz, amelyek következtében ki kellene lépnünk az EU-ból. Ők ezt is szeretnék.

Népszavaztatnának róla. A britek is erről szavaznak. Ön szerint miért ördögtől való az EU-tagságról való népszavazás?

Magyarországon volt már népszavazás ezzel kapcsolatban.

Nem most volt.

Nem most, de akkor van értelme ilyet kiírni ilyet, ha valami olyan mértékben megváltozott azóta, hogy indokolttá teszi.

A migránsügy nem ilyen? Épp azt mondják önök is, hogy ránk kényszerítene Brüsszel olyat is, amiről nem volt szó korábban soha.

Ha elromlik a kormány az autómon, elviszem szervizbe és kicseréltetem. Aztán gurul tovább, amerre szeretném. Jó irányba. A Jobbik ehelyett kivágná az egész kocsit a roncstelepre. Teljesen nyilvánvaló, hogy nemzetpolitikai szempontból az unió az egyetlen lehetőség arra, hogy a határokon túli magyarokkal akadálymentesen tartsunk fenn kapcsolatot. De az uniós tagságunk mellett nem csak ez, hanem számtalan egyéb érv is szól.

A nyilvánossággal, sajtóval mintha nem törekednének ilyen akadálymentes kapcsolatra.

Tévedés. Arról van szó, hogy vannak az emberi érintkezésnek alapvető szabályai. Azt hiszem, erről van közmegegyezés.

„Ezek az újságírók bulvárban nyomulnak.”

Megszabná, miről lehet érdeklődni sajtótájékoztatón, a parlamentből kitiltanak kollégákat. Az újságíró, ha kérdez, azzal ugye azzal még betartja az emberi érintkezés szabályait?

Azzal igen, csak amikor rám ugrik valaki a folyosón köszönés és bemutatkozás nélkül, úgy, hogy azt sem tudom, milyen médiumtól érkezett... Eszébe sem jut megkérdezni, hogy ráérek-e éppen, nem zavar-e... Ezek az újságírók bulvárban nyomulnak és szándékosan azt a helyzetet keresik, amikor nem tud rendelkezésükre állni a képviselő. Rendszeres, hogy akkor kérdeznek, amikor szól a csengő és menni kell szavazni. Mindig elmondom ilyenkor, hogy keressék meg a sajtómunkatársaimat, egyeztessenek velük egy alkalmas időpontot. Nem szoktak élni ezzel a lehetőséggel, az nem elég bulváros. Abban érdekeltek ugyanis, hogy néhány perces videót forgassanak, amelyen az újságíró hősiesen üldöz, a képviselő meg menekül. Ennek legyártása a cél, nem az, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. Ennek pedig semmi köze a tájékoztatáshoz. Tartok egyébként olyan sajtótájékoztatót is, amikor bármiről lehet kérdezni. Talán nem túl nagy kérés, hogy amikor például konkrét témáról számolok be egy bizottsági ülés szünetében – úgynevezett doorstep – és van összesen tíz percem, akkor ne jöjjenek elő a hajánál fogva előrángatott, oda nem tartozó témával. Az alapkérdés ennyi: van-e még igényünk arra, hogy a sajtó tájékoztasson is; vagy ezt már feladtuk és elfogadjuk, hogy csupán az osztályharc eszköze, ahogy Lenin elvtárs is megmondta? Szerintem nem volna baj, ha nem csak a bulvár, hanem a hiteles tájékoztatás is számítania.

A kormányközeli új médiabirodalmak épülése nem épp azt mutatja, hogy önök szerint is az osztályharc eszköze a sajtó?

Biztosan figyelte: az imént általánosságban beszéltem a sajtóról. Ma sajnos a bulvár-jelleg tűnik erősebbnek.

Ha már jelleg. Önnek megérte elvesztenie polgármester jellegét?

Mick Jagger is azt mondta, hogy ötvenévesen nem akarja már a Satisfactiont énekelni a színpadon.

Mick Jagger most 72. És a Satisfactiont énekli. Színpadon.

Na, ez a különbség közöttünk. Egy ponton túl váltani kell. Egészen ritka kivételek vannak, de az egészséges politikai versenyt az biztosítja, ha bizonyos megbízásokat időkorláthoz kötünk. Nem butaság, hogy a magyar, de az amerikai elnököt is egyszer lehet csak újraválasztani. Támogatnék törvényi időkorlátot polgármesterek esetében is, de mivel a jog nem korlátozott, magamat korlátoztam.

„Magamat korlátoztam.”

Debrecenben főnök volt, itt meg nem. A sajtó és a frakció felé is képviselnie kell Orbán Viktor akaratát. Miért jó ez?

A Fideszen belül ennél jóval összetettebb a döntéshozatal. A miniszterelnök kikéri az elnökség véleményét, a parlamenti döntések jelentős részében pedig a frakció dönt. Mégiscsak a parlament ellenőrzi a kormányt, mivel pedig többségünk van, a frakció egymaga is képes erre. Van tehát, hogy a kormánnyal szemben foglalunk állást és a jogszabály úgy megy át a parlamenten.

Volt ilyen?

Persze, csak soha senki nem veszi észre.

Tényleg nem ugrik be.

Leginkább szakkérdésekről van szó. Legutóbb az engedélyhez nem kötött 300 négyzetméter alatti építési eljárásoknál gondoltunk mást, mint a kormány. Az lett, ami a frakció akart. Ettől persze nem folyik a Duna visszafelé, de sokszor nagy jelentőségű döntéseknél is van vita.

Matolcsy-ügyben volt?

Hogy érti ezt?

Volt, aki szerint le kellene mondania?

Ez szóba sem került. Ennél nagyobb butaságot nem is hallottam. Azért kellene lemondania, mert olyan gazdaságpolitikát folytatott, ami kihozta Magyarországot a válságból, amelybe a szocik taszították? Vagy mert sikerült kimenekíteni a devizahiteleseket? Mi az a jogi vétség, ami miatt ez egyáltalán felvetődhet?

Jogiról nem beszélünk, de morálisan talán megítélhető a magyar GDP fél százalékát adó közpénz önhatalmú elköltése.

Szó nincs ekkora összegről.

250 milliárd...

Ha felül annak a hazugságnak, amit a szocik terjesztenek... A 250 milliárd az alapítványok tőkéje. Annak csak a kamatait lehet felhasználni. Máris két nagyságrenddel kisebb az összeg. A pénzt ráadásul nem ellopták, ahogy a szocik és a róluk leszakadozott törpepártok hazudják, hanem értelmes, támogatható célokra használták fel. Erre nem az a megoldás, ha azt üvöltjük: mondjon le, hanem az, amit léptünk. Az Állami Számvevőszék által ellenőrizhetővé tettük az alapítványokat, a vizsgálatokból meg ki fog derülni, hogy az alapító okiratnak megfelelő célok érdekében, helyesen, jogszerűen használták-e fel a forrásokat.

Az ÁSZ csak azt vizsgálja, hogy mondjuk a festményvásárlásra létrehozott alapítvány tényleg festményt vett-e.

Ha viszont festményt vett és arra is hozták létre, hogyan is lehet arról beszélni, hogy ellopták azt a pénzt? Ott lóg a festmény a falon Debrecenben, a Déri Múzeumban. Köztulajdonban van. Tessék elmenni megnézni!

Hétfőn kiderült, hogy korábbi állításával ellentétben konkrét ügyekben is döntött Matolcsy. Rokonnak adott pénzt...

Nem kiderült, hanem ilyen állításokat fogalmaztak meg, leginkább olyanok, akiknek a szavahihetősége erősen kétséges. Amennyi hazugság van itt lopásokról, fenntartással érdemes kezelni ezeket is.

„Nyilvánosan kellett volna dönteni a támogatásokról”

Miért nem volt ennyire körültekintő, amikor szintén nem jogilag, de morálisan kérdéses offshore-ügy miatt ütötte-vágta Simor András előző jegybankelnököt?

A lopás szót nem használtam abban az ügyben. Akkor az érdekelt, hogy miért nincs a vagyonbevallásában az összeg, meg hogy tiszta-e az eredete. Főként azért bíráltam a korábbi vezetést, mert rossz pénzügypolitikát folytatott. Simor András idején csak kamatkülönbözetben évi 500 milliárdot bukott Magyarország. Ennyivel került többe a magyar hitelek finanszírozása az akkori, magasan tartott alapkamatok, és a rossz gazdaságpolitika miatt.

Fogadjuk el a logikát, hogy ha Matolcsy jó monetáris politikát folytat, cserébe kedvére költekezhet közpénzből?

Nem. Én sem ezt mondom, de jó látni, mi a nagyságrend. Simor idején sok száz milliárdot buktunk évente. Az egész vita meg most azért lehetséges, mert a jegybankunk eredményes.

Az MNB nem cég, nem kereskedelmi bank. Nem dolga nyereséget termelni.

Valóban, s az eredmény is inkább az árfolyammal függ össze, de azért nem mindegy, hogy Simorék idejében mindig arról kellett döntenie a parlamentnek, hány milliárdot toljon bele az MNB-be, hogy az elkerülje a csődöt. Most meg eredmény van, amit a költségvetésbe nem tudnak befizetni – az európai szabályok miatt. Ezek vitatható szabályok, de ha ezen a helyzeten változtatni akarnánk, ahhoz bizony ki kellene lépnünk az EU-ból. Ön szerint megérné?

Nem. Csak az a kérdés, miért nem tüntették fel az MNB-alapítványok, mire költenek? Minek titkolóztak? Önnek sem kellett volna olyanokat nyilatkoznia a védelmükben, hogy az a pénz már „elvesztette közpénz jellegét”.

Jogos. Meggyőződésem szerint az alapítványok kultúra-, tudomány- és oktatástámogató tevékenysége jó cél, zömében támogatható döntéseket is hoztak, a mecenatúra pedig még Surányi György szerint is bevett gyakorlat az európai jegybankoknál. Nyilvánosan kellett volna dönteni a támogatásokról, s akkor legfeljebb arról menne most a vita, hogy ide kell-e a pénz, vagy amoda.

Mélyen egyetértünk, csak sajnos a költségvetési törvény Varga Mihály által beterjesztett javaslatában a kormány megint elbújtatott egy titkolózós passzust. Eszerint az állami cégek üzleti adatai nem lennének nyilvánosak. Itt az alkalom, hogy a frakció megmutassa az erejét és ellenálljon, nem?

Még az Alkotmánybíróság is úgy foglalt állást, hogy az állami tulajdonú cégek nem minden adata nyilvános; mert amennyiben nyilvános lenne, az olyan piaci versenyhátrányt jelentene számukra, amellyel eleve veszteségre ítélnénk őket. Ez pedig a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás lenne. Kényes egyensúlyról van szó. Az a szerencse, hogy Péterfalvi Attilától az ombudsmanon át az Alkotmánybíróságig vannak független, az adatkérés jogosságát mérlegelni hivatott intézmények a kérdés eldöntésére. 

Magyarul: megszavazzák a Varga-féle javaslatot.

Igen. 

***

Fotók: Földházi Árpád.