Miért ne rettegjünk annyira a demográfiai katasztrófától

„A jelenlegi migránsvitában a befogadás-pártiak egyik gyakori érve az öregedő európai lakosságára való hivatkozás. Csakhogy ez az érv önmagában nem elég körültekintő, mivel az életkoralapú és a tényleges gazdasági aktivitáson alapuló függőségi ráták fentebb már bemutatott különbségeit nem veszi figyelembe. Vagyis, hogy önmagában nem az a fontos, hogy elég fiatal legyen, hanem az, hogy elegen dolgozzanak. A fiatal bevándorlók csak akkor segítenek kiegyensúlyozni a demográfiai folyamatokat, ha megfelelően magas arányuk fog (megfelelő termelékenységgel) ténylegesen is dolgozni.

Csakhogy ez egyes eddigi tapasztalatok tükrében – Finnországban például a legnagyobb bevándorló-csoportot alkotó fiatal szomáliaiak 38%-a inaktív – illetve a jelenleg Európába érkező migránsok alacsonynak tűnő képzettségi szintje miatt legalább is nem evidens. Természetesen a megfelelő képzettségű bevándorlók bevonzása, az okos migrációs politika a demográfiai problémákra adott stratégiában szerepet kell, hogy kapjon, de önmagában fiatal emberek differenciálatlan beengedése egyáltalán nem biztos, hogy bármit is segít az elöregedéssel küzdő európai gazdaságokon.

Összességében tehát szerencsésebb lenne, ha a társadalom elöregedésével kapcsolatos – egyébként komoly és valós – kihívások témáját józanabb és megoldás-orientáltabb hangnem jellemezné a közbeszédben, mivel a probléma komoly, de okos foglalkoztatás-javító politikákkal igenis reális cél a kezelhetősége. Mindazonáltal, mivel Magyarországon az általános pesszimista hangulatnak ellentmondó véleménnyel kiállni mindig kockázatos (főleg olyan témában, ahol aggodalomra azért tényleg van ok), röviden utalnék még az elvándorlás problémájára. Na, az tényleg elég félelmetes és ráadásul nem is igazán látszik, mit tehetnénk ellene. Én inkább attól rettegnék, nem az öregedéstől.”