Senki nem tagadhatja, hogy a jelenlegi magyar kormány az aktív állami szerepvállalásban hisz, de ha megnézzük az alapvető költségvetési és gazdasági adatokat, nem áll rosszul az ország.
Igen, azok jók. Mondhatjuk azt, hogy vegyes az összkép.
2008 óta nem csak a világgazdaság, hanem az Európai Unió és az euró is válságba került. Mi lehetne a megoldás a válságra?
Úgy látom, túl sok megalapozatlan és felelőtlen kritika éri az Európai Uniót. A kritikák úgy születnek meg, hogy közben senki nem tudja, mi lenne és mit eredményezne az alternatíva. Hiányzik annak az elemzése, hogy mi lenne a mostani, persze igen tökéletlen Európai Unió nélkül. Jobb lenne, ha nem létezne egy európai intézményrendszer? Jobb lenne, ha az egyes országok egyedül néznének szembe a putyini Oroszországgal? Jobb lenne az európai piacgazdaságnak, ha nem létezne az EU? Természetesen nem. Tehát le kell szögezni: ha mindaz, ami az európai közösséget jelenleg alkotja, nem létezne, az sokkal rosszabb lenne. És csak ezután beszéljünk arról, mik a jelenlegi gyengeségek, megoldandó problémák.
Mik azok?
Az euróról hatalmas viták zajlanak, én is részt veszek bennük. Volt egy eredendő bűn. Az, hogy olyan országokat, mint Görögország vagy Olaszország, Portugália, Spanyolország, beengedték az eurózónába. Volt, aki nem teljesítette a maastrichti kritériumokat, de politikai alkuk következtében mégis bekerült az euróövezetbe. Ami történt, az nem volt előrelátható. Ezek az úgynevezett periférikus országok az EU-ba való belépés előtt magas alapkamatokat voltak kénytelenek fizetni. A belépéssel egy időben egyre inkább csökkenteni tudták a kamataikat, ami kényelmes volt a politikai elitjüknek. Mit csináltak ebben a szerencsés helyzetben? Elkezdték költeni a pénzt. Ahelyett, hogy az adósságot csökkentették volna, pénzszórásba kezdtek. A másik csoport, Németország, Ausztria, Hollandia nem került ilyen helyzetbe. Ők már korábban is alacsony kamatokat fizettek. És ugyan a fiskális helyzetük nem volt kimondottan jó, de azért jóval előnyösebb volt, mint a délieké. Szóval ez volt az eredendő bűn, de ez már a múlt, mindez megtörtént.
Mit lehet akkor most tenni?
Először is: a fő problémák a nemzeti szinten jönnek elő. Nem látok valami csodába illő össz-európai megoldást mondjuk Franciaország vagy Olaszország problémáira. Nekik francia és olasz megoldásokra van szükségük. Draghi úr, az Európai Központi Bank elnöke nyomtathat több pénzt, de ettől még a francia politikusok nem fognak több reformot végrehajtani. Arra kell fókuszálni, mi történik az egyes országokban, különösen a nagyobb tagállamokban, hiszen az ottani fejleményeknek nagyobb hatása van a külvilágra.
Osztja azt az álláspontot, hogy az eurózóna jelenlegi rendszere jobb az erős gazdaságoknak, mint Németország; és rosszabb a gyengéknek, a dél-európaiaknak?
Ez téves megközelítés, a nemzetközi gazdaság nem így működik. Ha Németországnak kevésbé lenne kiegyensúlyozott a gazdasága, kevésbé lenne versenyképes az Európai Unión kívül. Ha Németország lassabban növekedne, az a többi európai tagállamnak is rossz lenne.
Mit gondol arról az alapvető problémáról, hogy a kelet-európai országoknak csekély az a hazai tőkéje, ami kiegyensúlyozottabbá tudná tenni a saját gazdaságukat?
Egy szegény ország csak akkor tud felzárkózni, ha van egy technológiai transzfer, amely segít neki ebben. Ezt a nyugati cégek tudják a régiónkban biztosítani. A kelet-európai országok magas deficitje és államadóssága az, amely elszívja a magánszektor megtakarításait, így nem tud kibontakozni a helyi tőke.
Lengyelország, Csehország és Magyarország nem tagjai még az eurózónának, és nem is nagyon sietnek csatlakozni hozzá. Jól teszik ezt?
Nem ez a legfontosabb probléma. A legfontosabb, alapvető ügyek közé a költségvetési fegyelem, a piac rugalmassága, a magántulajdon alakulása és az állami beavatkozás szerepe tartozik. Ha jók az alapok, nem igazán fontos, milyen pénzneme van az országnak. Ha rosszak az alapok, nincs a monetáris rendszer, amely azt helyre tudja tenni.