Kiderült, mi vár a kormányváltás után a Magyarországon élő ukránokra
Több fontos területen lehet komoly változás.
A halál feletti győzelem
2015. december 03. 08:34
Megértettem az ősi indián beavatási szertartás titkát: a frissen beavatott férfi, az új harcos már nem fél a Végső-Várhatótól, mert tudja, gyötrelmes és könyörtelenül fáj a halál-kezdet, de csodálatos a halál-befejezés, a mélytengeri, túlvilági nyüzsgés, a dolgok boldog, végső ragyogása és keringése. Interjú.
2015. december 03. 08:34
„Milyen hatással voltak rád a beatek? Szabadverses, asszociatív világuk a lírai fantáziaalkotás szempontjából eleve nem volt idegen számodra, én így látom. Inspiráltak-e, tágították-e a perspektívádat?
Te az antológiára utalsz, én meg azt mondom, az Üvöltés – az egyenlő Allen Ginsberggel, ez a mű a beatgeneráció enciklopédiája. Sajnos személyesen nem találkozhattunk, amikor 1980-ban Budapesten járt és az Astoria szállóban lakott, egy éjjel többször is felhívott telefonon otthonomban, de nem tudtam átmenni hozzá. – A Harc a fehér báránnyal is, hasonlóan Ginsberg művéhez – a halál feletti győzelem. A fehér bárány a halál jelképe a címben és kötetben. A kifehéredése a halálé, mely elsápaszt és vérünket a szervezet alsó üregeibe viszi, mert hívja a vért a föld. Ez a kötet valóban csak 1965-ben jelenhetett meg, addig le volt állítva. Maga a cím, a Harc a fehér báránnyal – kapcsolódik Ginsberg művének harmadik részéhez. Ez tehát fontos kapcsolat.
Sokan közülük pszichodelikumokkal, hallucinogén anyagokkal is megkísérelték még inkább felszabadítani a képteremtés lehetőségeit. Te kipróbáltad-e ezeket a (mód)szereket, vagy mindig elegendő volt a saját, született tehetségedre, eszkötáradra hagyatkozni?
1957-ben egy orvoscsoport (B.Z., B.Gy.) felkért egy kísérletre – másokkal együtt -, amiről a Diethyl című versprózámban be is számolok. Több művésznél akarták megfigyelni a hallucinogén anyagok hatását, mind fizikális, mind pszichés státuszra vonatkozóan. A kétrészes versprózámban részletesen leírom, mit éltem át a Pszichiátriai Intézetben, s a végére mennyire láttam másképp a halált, hisz szinte átéltem azt. »A kísérlet előtt, körülbelül másfél napig nagyon izgatott voltam. Nem féltem a kísérlettől, nagyon kíváncsi is voltam annak történetére, arra, hogy mi történik majd velem, hogy fogom elviselni azt az időt, amely alatt a szer szervezetemben dolgozik. Kíváncsiságomat az is fokozta, hogy olvastam, illetve elmegyógyász barátaimtól hallottam már ezekről a kísérletekről, a külföldiekről és az itthoniakról, ismertem Henri Michaux és Aldous Huxley önkísérleti naplóit, könyveit és rettenet-jegyzeteit.
…Nem vártam az állapot megszűnését, de az állapot nagyon rossz volt. Nem féltem, de a szerveim féltek, ez a félelem viszont nem jutott el legtöbb esetben, csak néha, kis jelzésekkel az agyamig. A nyers halálfélelem és fuldoklás, a szerveknek ez a félelme egyszer jutott el élesen a tudatig, s (akkor Z. és P. éppen a lemezjátszóval bajlódott) keresni próbáltam az ütőeremet, de nem találván, újra aludni vágytam…
Látomásaimban nem voltam boldog, inkább közönyös… De amikor fölkeltem, szétáradt bennem valami hallatlan nyugalom. Megértettem az ősi indián beavatási szertartás titkát: a frissen beavatott férfi, az új harcos már nem fél a Végső-Várhatótól, mert tudja, gyötrelmes és könyörtelenül fáj a halál-kezdet, de csodálatos a halál-befejezés, a mélytengeri, túlvilági nyüzsgés, a dolgok boldog, végső ragyogása és keringése. Aki már egyszer megélte a halált, az nem fél a haláltól.
S ha én a szer-hatás alatt és után mérgezéses haldokláshoz is hasonlítottam állapotomat, mégis egész-magammal, egész-létezésemmel tudtam, hogy hatalmas életélmény részese voltam, óriás-élmény részesültje, amely azt sugározza minden sejtemből kifelé a világra, és befelé ösztöneimnek, hogy ez a világ a világok-lehető-legjobbika, s hogy az élet a legnagyszerűbb, a legősibb és legszebb. Hogy a két kapu közti létezés ezután már más lesz. Hogy megértettem a halál lényegét is. Ez viszont már elmondhatatlan.«”
David Attenborough a Brit Birodalom gyermeke – és ahogy a világra tekint, abban még van valami ebből a birodalmi tudatból
Persze nem a szó politikai, hanem szellemi értelmében. Angolként valahogy otthonosan mozog a világ bármely tetszőleges pontján. Ilyesmire mi, magyarok soha nem voltunk és nem is leszünk képesek. Győrffy Ákos írása.
Nagyon jót tesz a magyar labdarúgásnak, hogy a Ferencvárosnak lett egy kihívója – Priskin Tamás a Mandinernek
Ugyanakkor a bajnoki ezüst csalódást jelentene a Fradinak.
Megmentették Csintalan Sándor életét
„Köszönöm! Majd tíz napig gondoskodtak rólam” – írta a műsorvezető.
Megszólalt a rendőrség: kiderült, mi okozta Dudás Miklós halálát
A korábbi hírekkel ellentétben nem gyilkosság történt.
Figyelmeztették Magyar Pétert: szem előtt kell tartania, a társadalom drogkérdésben meglepően egységes
A Drogkutató Intézet vezetője szerint a tiltás és a segítségnyújtás nem két külön világ, hanem ugyanannak a rendszernek a részei.
Bóka János: A Fidesz-brand megsérült, de még nem biztos, hogy végzetesen
A volt uniós ügyekért felelős miniszter kőkemény őszinteséggel elemezte a Fidesz vereségét!
Megmagyarázhatatlan: az angol király katonája leesett a lóról és meghalt
A rendőrség nem érti.
Összesen 42 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
berzsian56
2015. december 03. 17:59
Állok itt a dombon. Végre ideértem.
Vonatfütty hal el a ködlő messzeségben.
Kis kék füst csavarog majd eloszlik lassan
Csak egy madár kering iszonyú magasban.
Hát, mi ez ha nem az ujjáéledt Arany János.
Válasz erre
0
1
OberEnnsinnen
2015. december 03. 16:35
Nem vagyok Juhász-ismerő, Nagy Lászlóról is keveset tudok - sajnos...
Valaki mondana pár szót kettejük kapcsolatáról?
Válasz erre
0
0
Morgen
2015. december 03. 16:08
A Jó Istennek mostanában sok dolga van.
Válasz erre
0
1
berzsian56
2015. december 03. 12:50
Ezt a szegény, szerencsétlen költőt elhalmozták dijakkal, kitüntetésekkel, de hallani sem akartak róla.
Nem fért bele abba az uralkodó filoszemita irányzatba, ami ma is tarol.
A Magyar Rádió irodalmi műsoraiban, ma is ugyanaz a szemlélet uralkodik, ami negyven évvel ezelőtt, a nevek cserélődtek a tartalom változatlan.
Vannak költők ,írók akiket úgy kerülnek,mint a leprát.
Ha szakmai alapon elvégeznénk egy tisztességes szemlézést, rájönnénk ,semmi sem változott.
A zsidó szerzők aránya az elmúlt öt évben meghaladja a nyolcvan százalékot.
Ajánlanám elvégezni ezt a számvetést.
Válasz erre
6
2