Sokan közülük pszichodelikumokkal, hallucinogén anyagokkal is megkísérelték még inkább felszabadítani a képteremtés lehetőségeit. Te kipróbáltad-e ezeket a (mód)szereket, vagy mindig elegendő volt a saját, született tehetségedre, eszkötáradra hagyatkozni?
1957-ben egy orvoscsoport (B.Z., B.Gy.) felkért egy kísérletre – másokkal együtt -, amiről a Diethyl című versprózámban be is számolok. Több művésznél akarták megfigyelni a hallucinogén anyagok hatását, mind fizikális, mind pszichés státuszra vonatkozóan. A kétrészes versprózámban részletesen leírom, mit éltem át a Pszichiátriai Intézetben, s a végére mennyire láttam másképp a halált, hisz szinte átéltem azt. »A kísérlet előtt, körülbelül másfél napig nagyon izgatott voltam. Nem féltem a kísérlettől, nagyon kíváncsi is voltam annak történetére, arra, hogy mi történik majd velem, hogy fogom elviselni azt az időt, amely alatt a szer szervezetemben dolgozik. Kíváncsiságomat az is fokozta, hogy olvastam, illetve elmegyógyász barátaimtól hallottam már ezekről a kísérletekről, a külföldiekről és az itthoniakról, ismertem Henri Michaux és Aldous Huxley önkísérleti naplóit, könyveit és rettenet-jegyzeteit.