Schmidt Mária: A migránsok alaposan kitanulták a nyugatot

Schmidt Mária Kopogtatás nélkül című cikke a kerekasztal-beszélgetés apropója – vezette fel Tallai Gábor, a XXI. Század Intézet által a migrációs válságról rendezett szerda esti vita moderátora a Mi lesz veled, Európa című rendezvényt.

Már a résztvevők névsora is izgalmas volt: a „civileket” a házigazda Schmidt Mária és a népszabadságos Pető Péter képviselte, míg a politikai élet szereplőiként Mesterházy Attila, az MSZP korábbi elnöke és Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára kaptak meghívást.

Migránsok, menekülők, menekültek, bevándorlók, honfoglalók, telepesek?

Tallai a vita elején felvetette, már a kérdés tárgyalása során használt terminológia is állásfoglalást tartalmaz: migránsokról, menekülőkről, menekültekről, bevándorlókról, honfoglalókról vagy telepesekről is beszélnek.

Nehéz lenne homogén masszaként kezelni azokat, akik Magyarországra érkeznek – kezdte válaszát a népszabadságos Pető Péter, aki egyébként a menekülőket és a menekülteket használja leginkább. Mesterházy csatakozott, szerinte is nehéz lenne és nem is kívánatos egy szóval leírni az kérdéses embertömeget, hiszen vannak bevándorlók és menekültek is közöttük. Úgy látja, ez is mutatja, hogy a probléma összetett, miközben a róla kialakult vita nagyon egysíkú.

Prőhle kormányhivatalnokként a migráns szó használata mellett tette le voksát, de – mint megjegyezte – ez magánemberként is vállalható, összefoglaló kifejezés. „A politika játszik a szavakkal, mert mindannyian tudjuk, hogy nem csak menekültekről, és nem is csak a nyugati életszínvonalat kihasználni vágyókról van szó” – tette hozzá.

Schmidt Mária óvna attól, hogy lesajnáljuk a migránsokat

„Telepesek”, és „új honfoglalók” – Schmidt Mária ezekkel a szavakkal írná le a migrációs hullámmal tartókat. A történész egyetértett abban, hogy nem homogén csoportról van szó, de véleménye szerint egyre inkább dominál az a réteg, amely nem azért keres új hazát, mert közvetlen életveszélyben van, hanem azért, mert vonzó számára a nyugati életnívó. Ez egy legitim vágy, mindenki erre vágyna a helyükben – mondta, kiegészítve azzal, hogy a kérdés az, mi hogyan reagálunk erre az igényre.

Erényterror és ferdítés a médiában

A moderátor arra is kíváncsi volt, mi a különbség a mostani és a korábbi migrációs folyamatok között. Pető Péter szerint legfőképpen az, hogy szárazföldön és a média élő közvetítése mellett próbálnak az Unióba jutni tömegek, amire korábban nem volt példa.

A média felelősségének firtatására Schmidt Mária közölte: akik jönnek, bár más kultúrából érkeznek, „alaposan kitanulták a nyugatot”, és használják is azt, amit tanultak – többek között a médiát. „Mi pedig lekezelően gondolkodunk róluk, meglepődünk az okostelefonjukon meg azon, hogy ismerik a színes nyomtatót” – fejtegette, hozzátéve, hogy az intifádánál évek óta használják már a média erejét. A történész azt is megjegyezte, a magyar média sokszínűen közli a migránsokkal kapcsolatos híreket, ellentétben a teljesen egyenáramú német sajtóval, ami csak a hivatalos álláspontnak ad teret. „Erényterrort” vezettek be – magyarázta Schmidt Mária: elmondják, hogy mi az erényes, és aki aznap nem úgy viselkedett, az kiírta magát az emberségesek közül; csakhogy ebbe a játékba nem számít bele, hogy például Brüsszelben meddig alszanak a téren a migránsok.

Mesterházy és Prőhle közben azon vitatkozott, létezik-e objektív újságírás. A szocialista politikus szerint igenis van, és ez mint kötelezettség ugyanúgy vonatkozik a migránsokat kizárólag síró gyermekként bemutató nyugati sajtóra, mint a „szerény pénzből működő” közmédiára, amely csak agresszív férfiakként ábrázolja a bevándorlókat.

Magyarország esetében korántsem csak a migránskérdésről van szó – vélekedett Prőhle Gergely, aki azt gondolja, az egy „2010 óta alakuló számla”, aminek következtében a magyar kormányt „a moralitás nevében ütik”. Hozzáfűzte: az már politikai ügy, hogy kinek a szándéka elsősorban morális kérdéssé tenni a menekültválságot.

A plakátkampányról nem beszélünk – vagy mégis

Míg az államtitkár arról beszélt, hogy a fő kérdés, az uniónak sikerült-e betartatnia a saját szabályait, Pető arra emlékeztette: nem a schengeni határok megvédésével került a kormány migrációval kapcsolatos tevékenysége a figyelem középpontjába, hanem egy plakátkampánnyal, ami azt üzente, hogy a bevándorlók ne vegyék el a munkát és tartsák be a törvényeket. Ezzel eleve a kormány terelte morális területre a kérdést – jelentette ki az újságíró.

A plakátkampányról én most nem mondanék semmit – reagált a kormánypárti politikus, kisebb nevetgélést kiváltva a közönség hátsó soraiban ülőkből. Arról viszont beszélt, hogy a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó elment a nagyfai menekülttáborba, ahol azt mondta, mindenkinek segíteni kell, aki már itt van. A házaspár egyik fele képviseli az emberséget, a másik az állami feladatokat – vonta le a következtetést Prőhle, azt is megállapítva, hogy a magyar társadalom elég nagy szolidaritási képességről tett tanúbizonyságot, és nem érdemes boncolgatni, hogy a plakátkampány ellenére-e. „Annyit azért mondanék” – fordult később Mesterházy Attilához – „hogy a te pártod úgy reagált a plakátkampányra, hogy a migránskérdés egy jelentéktelen kérdés, sőt, ilyen kérdés nincs is”.

Mesterházy: Ez nemzeti ügy, a kormány pedig megbukott emberségből

„Ha mi tényleg megvédjük az európai határt és betartatjuk a schengeni szabályokat, hogy van az, hogy tömegesen buszoztatunk és vonatoztatunk menekülteket Ausztria felé anélkül, hogy regisztrálnánk őket?” – ezt pedig Mesterházy kérdezte Prőhlétől.

„Kerítést nem építenék” – Mesterházy Attila a Terror Háza konferenciatermében

Ha miniszterelnök lenne, ön mit tenne? – fordult Tallai Mesterházy Attilához, általános derültséget okozva a teremben. Az egykori miniszterelnök-jelölt leszögezte: ez egy nemzeti ügy, amit nem lenne szabad kisajátítani. Kifejtette: korábban az országgyűlési bizottsági posztja révén mindig kapott hivatalos értesítést a biztonságpolitikai szempontból lényeges eseményekről – most viszont nem. Az ellenzéknek nincsenek hírszerzési információi – hívta fel a figyelmet.

Egy ilyen ügyben – folytatta – egy kormányfőnek már az elején, a problémáról való tudomásszerzéskor ötpárti egyeztetést kellett volna összehívnia, és plakátkampány helyett megelőző intézkedéseket kellett volna tennie, például felkészíteni a civil szervezeteket és anyagi támogatást kérni az Uniótól. „Kerítést nem építenék” – közölte Mesterházy, mert szerinte az rossz szimbolikus lépés és nem oldja meg a problémát.

Schmidt Mária írásáról Mesterházy azt mondta, az számára inkább összeesküvés-elmélet. Picit gondolkodjunk ezeknek az embereknek a fejével – javasolta: 160 ezer ember között van rossz ember és jó ember, ugyanúgy, ahogy 160 ezer magyar között is. És fennáll annak is a veszélye, hogy ahogyan mi gondolkodunk a bevándorlókról, úgy fognak gondolkodni Londonban az ott élő magyarokról – tette hozzá, mire Schmidt közbeszólt: már egy ideje úgy gondolkodnak. Mindenesetre a baloldali politikus szerint emberségből a kormány megbukott.

Horvátország az EU-s jelmezbálban

„Bennem ezek után a szánalom és segítőkészség nem annyira mozog” – jelentette ki Schmidt Mária azzal a meglátásával kapcsolatban, hogy „a tömeg átvette a dolgok irányítását”, és van egy szervezeti magja, ami nem úgy viselkedik, ahogy azok szoktak, akik az életükért aggódnak és segítségért folyamodnak. A genfi egyezmény azt is mondja – így Schmidt –, hogy a menedékkérőknek be kell tartaniuk a törvényeket és együtt kell működniük a hatóságokkal. Ők viszont nem akartak ujjlenyomatot adni, a kijelölt befogadóállomásokra menni, helyette lezárták az utakat. Folytatta: azoktól az országoktól, akiktől segítséget vártunk, csak kioktatást kaptunk, majd amikor hozzájuk ért a hullám, semmivel nem tudtak jobb választ adni.

Több szerénységgel és nagyobb együttműködéssel a horvátok többre jutottak volna – mondta Mesterházy, aki bevallotta: „Victor Ponta a barátom volt, de amit most mond Magyarországról, azzal nem értek egyet.” Ellenben – tette hozzá – a magyar külügyminiszter is felejtse el, hogy egykor Fidesz-szóvivő volt, és ne élezze a diplomáciai feszültséget a környező országokkal!

Pető Péter is látja a kettős mércét és Horvátország jelmezét

Pető Péter is egyetértett azzal, hogy Magyarországot kettős mérce éri: „Horvátország felvette a Teréz anya-jelmezt, amikor elment az uniós jelmezbálba”, aztán maga is könnygázzal fújta le a menekülteket. És a nyugat európai könnygáz is nyilván emberségesebb, mint a magyar – ironizált a főszerkesztő-helyettes. Úgy véli, a vitát számos szimbólummá vált eset és tényező befolyásolja. Ilyen a halott szír kisfiú fotója is, amely félreviszi a diskurzust. És szerinte ilyen az is, hogy okostelefont látunk a menekülteknél. „Én egy péntek estére sem indulok el okostelefon nélkül” – mondta, világossá téve, hogy ha országokon keresztül menekül valaki, nyilván viszi azt a készüléket, amiben GPS is van és amivel információkhoz tud jutni.

„Az okostelefon rendben van, de a papírjaikat miért nem hozzák?” – tette fel a kérdést Schmidt Mária. „Ha én elindulnék, én vinném például az iskolai végzettségemet igazoló papírt, hátha könnyebben kapok munkát.” Neki Mesterházy Attila válaszolt: „Például azért nincs papírja, mert mondjuk bent égett a lebombázott házában.”

Ki jöhet, és ki akar jönni?

A 300 ezer eurós államkötvényért 7000 embernek adott letelepedési engedélyt a kormány – váltott témát a szocialista országgyűlési képviselő. Ők sem keresztény országokból jönnek, főleg kínaiakról van szó. „Akinek van pénze, azzal nagyon humánusak tudunk lenni, akinek meg nincs, az menjen az anyjába” – összegezte, véleménye szerint mi a kormányoldal hozzáállása. „Ez egy tök demagóg szöveg” – vágott vissza Prőhle, aki elmondta, nem arról van szó, hogy elzárkóznának más civilizációktól. Példaként említette, hogy Magyarországon számos muszlim hallgató kap ösztöndíjat. „De humanitárius célból sem lehet teljes szélességűre tárni a kapukat. Nem lehet embermilliókat éveken keresztül tartó, szociális segélyen történő vegetálásra invitálni” – jelentette ki, hozzátéve, például Skandináviában is meglátszik az ilyen politika eredménye.

Svájcban az ott élők harmada nem ott született – fűzte tovább az államtitkár, megállapítva, hogy ez hatalmas integrációs teljesítmény, ami csak úgy működik, ha feltételekhez kötik a befogadást. Például ott csak annak adnak letelepedési engedélyt, aki 10 évig problémamentesen él a közösségben. Vagy – emlékeztetett – gondoljunk csak arra, milyen támadások érték őket, amikor nem engedtek mecsetet építeni a helyi muzulmánoknak.

Magyarországon nem látom ezt a kérdést, itt nem akarnak mecseteket építeni – reflektált az integrációval kapcsolatban Pető, aki szerint a cigánykérdésről ugyanolyan komolyan kellene beszélnünk, mint a migránskérdésről, ameddig „honfitársaink szegregáltan élnek”. Szerinte az egyenlőtlenség szükségszerűen hozza magával azt, hogy a reménytelen helyen élők elindulni a jobb élet felé – Szíriából Európába ugyanúgy, mint Borsodból Budapestre.

Százötven évig voltak itt muzulmánok, és akkor sem jelentett problémát megőrizni a keresztény identitásunkat; néhány minaretnél és török fürdőnél mára nem maradt több ebből az időszakból – osztotta meg Mesterházy Attila a történelemről alkotott véleményét, arra utalva, hogy Orbán Viktor a keresztény Európa megmentőjeként akar feltűnni.

Juncker szépségkirálynő, a kormány pedig lenyúlja az MSZP ötleteit

Schmidt Mária reményét fejezte ki, hogy az unióban hamarosan sikerül leváltani azokat a vezetőket, akik egyébként olyan szinten nyilvánulnak meg a válságról, mint a szépségkirálynők a világbékéről. „Persze Juncker néha túl vidám és túl délután van neki.”

Arról, hogy mi lenne a teendő, Prőhle elmondta: még az EU határain kívül el kellene választani a menekülteket a menekültstátuszra nem jogosultaktól; és jobb állapotokat kellene teremteni azokban a menekülttáborokban, amik a menekültek lakóhelyével szomszédos országokban vannak. Mesterházy közbevetette: az MSZP egy hete körülbelül ugyanezeket írta le és nyújtotta be a parlamentnek, de – miközben a kormányzati kommunikáció átvette annak elemeit – az Országgyűlésben még csak a megvitatására sem került sor.

Tolerancia és vitakultúra

Ha Orbán Viktor nem atomizálná folyton a társadalmat, nem az ellentétek kiélezésén dolgozna, erre a beszélgetésre is hamarabb sor került volna – vélte Pető Péter.

„Egy befogadóbb, toleránsabb társadalom jobb, mint a nem toleráns és nem befogadó” – zárta gondolatait a beszélgetés végén Mesterházy Attila, akinek hozzászólásait egyébként az este során folyamatosan a nézőtér első felén ülő idősebb nézők félhangos-hangos megjegyzései zavarták meg. Hozzájuk végül egy kéréssel fordult a politikus: „Csak annyit kérek, hogy ne vitassák el azt a jó szándékát a baloldali politikusoknak, hogy ha mondunk valamit, azt mi is ugyanabból országféltésből mondjuk, mint a jobboldaliak. Legalábbis ezt a magam nevében mondhatom.”

„De nem látszik. Az a baj, hogy nem látszik. Nem látszik” – dünnyögte maga elé egy nyugdíjas hölgy már a kérés első szavai közben.