A szakkollégisták többsége szerint a jelenlegi tanári állomány különösen a hátrányos helyzetű térségekben többnyire nincs felkészülve, illetve nem alkalmas a sokszínű gyerekanyag kezelésére. Ugyanakkor amiatt nem mondhatunk le oktatáspolitikai célokról, mert rossz iskolákban vagy rossz tanárok esetében nem működik; a jó iskola nemzeti minimum, kiemelt állami felelősség. Így elsődleges feladat a közoktatás módszertani megújítása – vélekedtek a résztvevők.
Mi köze az oktatásnak az asszimilációhoz?
Fontos megállapítás volt, hogy minden oktatáspolitikai változtatás csak akkor lehet sikeres, ha az érintettek és különösen az erős érdekérvényesítő képességű szereplők támogatják az. Csak ez biztosíthatja azt is, hogy kormányzatokon átívelő oktatáspolitikai irányok alakuljanak ki, mert az éles és felülről kikényszerített változtatások egy ilyen komplex rendszerben károsak. Markáns véleményként hangzott el, hogy az integráció még ideális esetben sem kizárólagos cél. Miközben hasznos, ha a különböző hátterű gyerekek együtt töltik a tanulóidő egy részét, közben meg kell teremteni a teljesítmény és érdeklődési kör szerinti szelekció formáit is: ez igény szerint lehet tehetséggondozás vagy felzárkóztatás.