Szaniszló és Bogár megfejtik a rendszerváltást

Szóltunk az off-shore cégekbe vándorló milliárdokról, a vagyonosodásukhoz strómanokat felhasználó politikusokról, s a tolvajlások legalizálásáról, az országgyűlés által megalkotott rablótörvényekről! A világ elé tártuk a hazaáruló politikusok által parírozott bíróságokról, ügyészségekről, rendőrségről, s az Izraelből felügyelt, pénzelt és irányított „hazai” őrzővédő szolgálatokról. Mi figyelmeztettünk először a sárga veszedelemre! Arra, hogy settenkedő kínaiak, nem fegyverrel, de korrupcióval, gazdaságilag bénítják meg Hazánkat, s rajtunk keresztül az Európai Uniót. Vámmentesen, korrumpálásokkal hozták, hozzák a hamisított termékeiket, jó részét persze nálunk gyártják. Egy kétszobás panellakásban a termelés – ruhaféleségekből – eléri a régi Május 1. Ruhagyár fénykorabeli kapacitását. A feldolgozandó anyag – mert kicsi a tér – kétóránként érkezik a varrodaként használt, 60-70 négyzetméteres lakásokba. S a késztermék ugyancsak kétóránként kerül el onnan. Ügyleteikhez politikusokat, fináncokat, rendőröket fizettek le, a legmagasabb posztokon.

A Kulcsár álbróker ügyében is mi szólaltunk meg először, mi neveztük néven az azóta már a nyomozók látókörébe került, kétes pénzekről és fogott múltjával előttünk már ismert Schönthal Henriket. A hatalom addig tétováskodott, késlekedett a nemzetközi elfogatóparancs kiadásával, amíg Schönthal eltűnt. Persze voltak itthonról, akik ebben segítséget nyújtottak neki. Volt itt már Kalasnyikov-ügy, felderítettük az érintetteket, nem történt semmi. Elcsitult a Tocsik-ügy is, nem kutatja ma már senki, hová is lett a Princz-féle Postabank eltűnt 220 milliárd forintja, a VIP-listás személyek, ki tudja, visszaadták-e az ingyen kapott pénzt? De nehogy azt higgyük, hogy csak Princznek volt VIP-listája. Ha egyszer nyilvánosságra kerülne Csányi dédelgetett barátainak OTP-s támogatási listája, meghökkennének néhányan. Nem firtatja ma már senki a Magyar Nemzeti Bank leányvállalatának, a bécsi székhelyű CW-bank eltűnt, ingatlan együttesekkel együtt több mint kétszázhetvenmilliárd forintját sem. A staasi ügynökök és az MSZMP vezérkara dorbézolásának is mi ittuk meg a levét, mert az az ötezer milliárd forint, amit bank-konszolidációra költöttek, merthogy a kiválasztottaknak gazdagodniok kellett, azt is mi fizettük. A zsurki vodkagyár ügyében sem ütötte meg senki a bokáját. Minden kótyavetye megtorlatlan maradt. Vancsik MSZP-s képviselőt is megölették, ezt is leírtuk, a kutya sem kérdezett meg bennünket. Parlamenti vizsgálóbizottságok alakulhatnak, szünhetnek meg, mindenféle elmarasztaló intézkedés elmarad. Ez tizenöt éve a politikai „elit” érdeke. Feltettük a kérdést, Degesz uram Demszky-e? Degeszt Mister Tizednek is nevezik, aki a sápot mindenhonnan megkapja, s ebből erősíti anyagilag, hőn szeretett pártját. A főváros egyik legbefolyásosabb egyéniségéről van szó. Feltártuk, hogy a száz leggazdagabb magyar legtöbbje is hazaáruló, akik a vagyont csak a maffiózó politikusoknak őrzik meg, s közöttük is rengeteg ügynök van, hazai és külföldi szolgálatoknak jelentő. http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=6&id=397&lakatos-pal-a-janus-arcu-orban

Az óbudai Hajógyári-szigetet is árulták a Fidesz-kormány idején. Amikor az MSZP elkótyavetyélte, nem is szóltak egy szót sem. Itt legalább – az ország kiárusításában – következetesek voltak. Hadakoztak Orbánék a cementgyárak idegen kézbe jutása miatt is. Horváth László nevű országgyűlési képviselőjük látványos sajtótájékoztatókon – még talicskán, a vészhelyzetet illusztrálandó, egy zsák Ukrajnából származó rossz minőségű cementet is betolt a terembe. Aztán, amikor már már kormányon voltak, állítólag a cementgyárak izraeli-svájci tulajdonosai megzsarolták őket: ha nem hallgattok el, kitálalunk az Orbán-bányák és az autópálya-építés közötti kapcsolatról. Nem folytatták hát a hangoskodást. Ellenzékben aztán végképp nem, most már egy szót sem szólnak róla. A földet – nemzetközi szerződéssel, meg hazai törvénymódosítással – ők juttatták külföldiek kezébe. Most meg hirdetik, hogy a magyar föld nem eladó! Akkor most melyik az igazi Fidesz? De tényleg, melyik az igazi, a velejéig liberális, vagy ez a mostani, ez a keresztény? Azt el tudom képzelni, hogy egy párt néhány tagja nézetet vált, de hogy egy egész párt, minden tagjának egyetértésével, jobbra át-ot csináljon, lehetetlen! Ilyet csak hazudva, az eszmét álságosan hirdetve lehet csinálni. Ne kételkedjen hát senki abban, hogy a Fidesz nem hatalomvágyból változtatgat eszmét, védi, vagy éppen elherdálja nemzeti értékeket.

A múlt heti számunkban is közöltünk és kérdeztünk. Nyilvánosságra hoztuk például, hogy mi is történt Orbán Viktor legutóbbi izraeli látogatásán. Leírtuk, hogy a Fidesz-vezér „izraeli engedélyt kapott, hogy a választások után miniszterelnök lehessen”. Nem Izraelben, hanem idehaza, Magyarországon. Ha most nagyon jámbor akarnék lenni, megint csak kérdeznék, miért kell Izrael engedélye ahhoz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lehessen Hazánkban? Nem országgyűlési választásokon dől el ez a kérdés? Lakatos Pál: A Janus-arcú Orbán(Magyar Világ, 2005. aug. 18.) http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=6&id=397&lakatos-pal-a-janus-arcu-orban