Kabaré: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Tizennegyedikén, szombaton arra a meglepő hírre ébredt az ország, hogy „tovább csökkent a hazánkba érkező menekültek száma”. Mintha eddig is csak arról lett volna szó, hogy egyre kevesebben érkeztek ide, igazából mindjárt el is fognak fogyni.
„Arra viszont annál inkább, hogy mi mindent is világít meg az itthoni viszonyainkra nézve ez a helyzet.
Ha egyetlen jelzős szerkezettel akarnám kifejezni, elég lenne annyit mondani: a legkétségbeejtőbb provincializmust. Ez azonban, azt hiszem, kevés. A mélyben egészen elborzasztó a kép. Elég csak arra ránézni, hogy milyen egy demokratikus állami közszolgálati rádió- és tévészervezet – a Bayerischer Rundfunk – tematikus beszámolója, és hogy mennyire elképzelhetetlen bármi hasonló az itthoni közszolgálatban. Már az sem fordulhat elő, hogy egyáltalán megjelenjen a szóban forgó ügy minden szereplőjének az érve, és hogy a szereplők szavait ne az őket kommentáló, pártos újságírók átfogalmazásában halljuk. Hát még, hogy olyan mondatok kerüljenek be a tudósításba, mint például ez: „A kormány tanácstalan a tekintetben, hogy mi állhat a hirtelen roham mögött.” Magyar közszolgálati újságíró nemhogy nem írhat le olyasmit, hogy az Orbán vezette kormány ismeri a dilemma fogalmát és hogy létezhet a világon bármi, amit nem tud, de föl sem merül benne, hogy ilyesmit egyáltalán le lehetne írni. Ez az ott lévők számára akkora képtelenség, hogy a vízió elnyomására már nem is kell külön öncenzurális energiákat pazarolniuk.
De ami még feltűnőbb, az az, ahogyan a tudósításból kristálytisztán kirajzolódik a demokratikus működés megőrzésének mindent felülíró igénye. A kormány hozzáállása egyáltalán nem makulátlan, de a politikai stratégiája igen. Ha a Bajor Menedékügyi Tanács kifogást emel a lépéseivel szemben, akkor változtatnia kell a stratégián, mert a Tanácsnak van súlya. Ugyanígy súlya van annak is, hogy mit mond a rendőrszakszervezet és a szociális ügyek szakértője. És szemmel láthatóan attól van súlyuk, hogy kizárólag a kompetenciájukat képviselik. Ezen kívül ugyanis semmiféle hatalmi erőviszonyok képviseletéhez nincsen közük. A bajor rendőrszakszervezet nem arról beszél, hogy milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban a várótermek falaihoz állítani a vonatokról leparancsolt migránsokat, hanem arról, hogy mivel Koszovóban nagy a szegénység és nincsenek perspektívák, megérti a menekülők döntését. Ezért, vállalva az érdekeik képviseletét, ellenzi a rapid megoldásokat, a tömeges kitoloncolásokat. Ahogy a Menekültügyi Tanács képviselői sem ahhoz adnak muníciót a miniszterelnöknek, hogy egyoldalú képet festhessen fel a migránsokról.”